NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE
Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 05:10 Összes olvasás: 45125| 387. | [tulajdonos]: OTTHONRÓL - HAZA | 2023-07-16 23:18 |
Ma van a születésnapom.
35 nappal az 50. érettségi találkozóm után.
Vagyis amikor leérettségiztem, még nem töltöttem be a 18-at.
Mégis ott ültem a többiekkel a Delta étteremben egy pohár sörrel. Pedig "hivatalosan" még nem lett volna szabad...
- Micsoda falu Bécs! - jött arra Bálint Lehel, egykori magyartanárom.
Kedves és intelligens humora volt.
Ezzel a kiszólással azt akarta érzékeltetni, hogy "üdv a fedélzeten".
Később az iskola igazgatója lett.
Fodor András 1990-ben bevitte hozzá az akkor megjelenő Szép versek '89 antológiát, benne a három versemmel.
Egyikük ez a fonyódi költemény volt.
POLGÁRI PER
„S ha egy nap belátjuk,hogy foglalkozásuk
szegényes, hivatásuk megmerevedett és nem
függ össze többé az élettel, miért ne nézzünk rájuk
továbbra is gyermeklként, saját világunk mélyéről…?”
(Rilke)
„…rokonok
ne bántsatok engem…
mert ti sokan vagytok
én meg magam vagyok”
(cigány népdal)
1.
hát engem űztök el, ki
elhagyott kiskorotokat viszem?
a kert többgenerációs bújó-helyein
szedtem össze őket
később megtaláltam
más titkos helyeket is
még később kilátónál erdei út mentén és kikötőben
ugyanazokon a padokon
- a diófák már végüket
járják
s míg a rang
sörhassal övez körétek nimbuszt
recseg-ropog a lét alattatok amint a kor
(kór) a nevét ugatja
mert az elkótyavetyélt „aranykor”
csak bennem áll össze képpé
a dózerok összetépik a cseléd- s
részesaratóbérből kicsalt nagy bukszusokat;
a pincedombot hol a kislánypisi
kanyargott az árnyékba emigrált
dédi nyugágya felé;
ezt a múltszázadi vizes szép omlatag villát
ahol én voltam
az utolsó lakó
2.
hónom alatt a hosszú éles izmok
hanyattlásomig a Balaton marad már
a tűrőképesség is a szúnyogcsípések ellen
meg a béketűrés más nép gusztusa miatt
3.
a felhők egytől-egyig vérben vagy inkább
borban úsznak
attól függ hajóval jövünk-e
nagymálnaszínű vízen Badacsonyból
hol szüleink borozását úntuk
vattacukor-illatú cigányzenében
vagy apa evez alkonyatkor
míg a csónak hátsó ülésén kuporgok
s a magaspart templomtornya mögül
füstsorompó dől félig vízre eresztve
és a nyikorgó térben a többi csónak is az iskola-
köpeny színű mólós fele tart
a levont kosár oszlopán kikötőlámpa
piroslik; fenékdeszkákon halvér.
---------------------------------------------------------------
Nagyon sokat jelent nekem, hogy visszatérhetek Fonyódra.
Örökség nélkül távoztam onnan.
Hogy tudtam mégis egy fonyódi telket venni, az a szerencsés véletlenek összjátékán is múlott.
És még azon is, hogy a Szép versek '89 antológiát elvittem a telek tulajdonosához.
- Maga költő?
- Szeretnék az lenni.
- Akkor ismeri Takáts Gyulát?
- Természetesen. Ő volt Fodor András magyartanára a kaposvári gimnáziumban.
Rám nézett.
Én - ismertem - Takáts Gyulát - mondta jelentőségteljesen. Majd kinézett az ablakon. Őszülő haja kontyba volt feltűzve, majd hátra ejtette a fejét a kerekes széken. S egy kicsit úgy maradt.
Többen jelentkeztek a hirdetésre.
Végül mégis nekem adta el.
S ennek már 25 éve.
Igaz, egyelőre a fatuskókat kell fejszével kivagdosnom onnan.
Ház még sehol.
De ellátok a tihanyi hegyig onnan. És a nagyberek halastavaira is, amelyeknek a helyén valaha a Balaton öblei voltak. A Nagy berek. Amelynek pásztorgazdálkodásáról Takáts Gyula a doktori értekezését írta.
Tegnap a legnagyobb forróságig a bozótot irtottam, aztán pihennem kellett kora délutánig. A csípős izzadtság még akkor is a szemembe folyt.
De mégis boldog voltam.
Mert tudtam, hogy utána úszhatom a Balatonban és csak az esti vonattal utazom.
Haza? (Otthonról - "haza".)
Szabadjeggyel. Mint a valahai "száguldó riporterek" akik írók is voltak.
Hajnalban persze megint a mólón kezdtem.
A nap az egy héttel ezelőttihez képest kicsivel jobbra kell már.
Épp ahogy gondoltam.
Hamarosan a "végtelen vízből" kell előbukkannia.
 |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
