Polgári perem peremtörténete: Rabolod az időmet!

NAPLÓK: Polgári perem peremtörténete
Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 21:12 Összes olvasás: 3982

Olvasói hozzászólások nélkül

25.	Pálóczi Antal: Rabolod az időmet!	2023-08-29 12:30
Szerencsétlen Flótás! Ha épp magát a választ fogalmazom, akkor ne zagyválj a Dokk-ra olyan hülyeséget, hogy én nem akarok választ adni. Itt csak az a baj, hogy fércművekkel rabolod az időmet! --------------------------- Tehát ezt írtam közben. Karaffa Gyulának! Íme itt a hazugságcunami ebben a "nem versben" a komment végén. Hogy milyen műnépmese ez, azt a hamisan láttató történetmesélés árulja el. Rossz. Nem az történt és nem úgy, ahogy a dokk történet dokumentjei és archív anyagai alapján egy kutató számára az kikövetkeztethető. Ez a Valaki, aki a Boss lett a Dokk megvásárlása után, műnépmesei alak. Azért mű, mert nem valódi népmese, hanem költött mű. Vagyis műmese. Csakhogy a népmese legfőbb elemei csalárd felhasználással mégis bennük vannak. Ezek a népmesei tanulságok. Amelyek "örök igazságként" a népmesékben - több száz, több ezer formáló ajak közös munkájaként, valóban lehetnek általános érvényű tanulságok. Nem így az egyemberes műmesékben. Ott az egyszemélyes hamis okoskodás nem megy át több ezer szájon, amelyek kiigazíthatnák. Hanem hamis (gyakran politizélési) "tanulságként" mint népmesei tanulságok tűnnek fel. Pedig csak áligazságok. (Nincs nálam gumikesztyű, meg nincsen időm sem az alaposabb "boncolgatáshoz".) Filip Tamás nem így volt főszerki, s nem az itt felsoroltak kergették a lemondásba. Egész más volt itt a baj. Ennyire ocsmányan befeketíteni valakit csakis hátsó szándékkal lehet. A jellegzetes kommunista-fasiszta eljárás ez megint. Valakivel VITÁM van? Akkor (ha kommunista-fasiszta kommunikációs "kivégzési vágy" vezérel) az illetőt SZEMLÉYÉBEN támadom meg. Minden oldalról. Ahogy ez ebben a förmedvényben szerepel. (A végén a meg nem nevezett Filip, de persze első Boss, tehát mindenki tudja ki, maga lett a Vassorú bába.) Ez a löttyedék nem minősül szabadversnek, mert Kecskés András: A vers hangzásvilága című, mindmáig legrészletesebb szabadverset elemző könyve egyik kritériumának sem felel meg. Mivel az ő vizsgálódása CSAK szépirodalmi művekre terjed ki. S ez a szöveg nem minősülhet annak. Nehezen tudom elképzelni, hogy Deák-Sárossi László új verstanában Karaffának ez a (nem)műve irodalmi műnek számítana, de később leellenőrzöm. Vagy bár legyen irodalmi mű, de fércmű. Egyelőre íróasztalban a helye: normális irodalmi ember és szerkesztő csakis ezt javasolhatná. Tudja ezt Karaffa is. Azért nem bocsátotta a Dokk szerkik elé megmérettetésre. Majd ha a nyári szünet után kinyit az Országos Széchenyi könyvtár, elmegyek és kikérem a Deák-Sárosi könyvét. Jó lenne a Kecskés tanokat is továbbfejlesztő hiánypótló művet felismeni benne, mert az irodalom közben "nem alszik". Más! Ki előzőtt meg kit? Hát itt verseng valaki? Az én Szabadverstan naplóm épülget - ha értelmes fejezetet készült erről a fent említett könyvben, legalább azt is beépíthetem. Sajnos rossz véleményem alakult ki erdélyi írók versfelfogásáról, amennyiben számosan akadnak ott olyanok - és ez a 100 éves elcsatolás következménye, hogy a szintén 100 éves Babits-Kassák vita valójában el l sem jutott hozzájuk. Az elcsatolás időpontja lezárta a nyelvfejlődés ilyen lehetőségét és az erdélyi magyar nyelv "fáziskésésbe" került az anyaországi magyar nyelv mozgásával szemben. És nem igaz, hogy az ottani az "igazi magyar nyelv", nem az anyaországi. Pont fordítva van. Az más kérdés, hogy sok-sok kifejezést és kifejezési árnyalatot - onnan - kell visszatanulni. De ha valaki az elcsatolt területen a rímes versízlésében még 100 évvel "korábbra tart", Kassák ott nemlétező hatását kihagyta, akkor olyan, mintha mondjuk a festészetben a francia újhullámos "vadakat" akarná kihagyni. És csak a korábbi "akadémiai" ízlés (amit a "vadak" továbbfejlesztettek, s nélkülük érthetetlen a modern festészet) határozná meg a műértékelését. Nagyon remélem, hogy Deák-Sárosi túl tudott lépni ezen! Ha nem, akkor ezt kritikai írásban teszem majd szóvá irodalmi lapban! Tehát én nem versengek. Én pont ott tartok, ahol tartani szeretnék. Az angol magyar képeskönyvemnél. Ki előzött meg abban, hogy helyettem írta volna meg az Ajándék a hercegnek című kötetemet? Egyelőre én írom. S jól haladok vele. Én eleve a "válogatott műveimet" írom. Szemben a szóf...ókkal. "Papírt! Papírt! Mert nem bírom visszatartani!" Sajnos tényleg nem, lásd a Vádlottak padján című napló elvakult túlterhelését ilyen-olyan szakanyagokkal. Amelyek - miközben kompilátoruk mások jóhírébe gázol, lásd a volt Dokk Boss (ál)népmesei befekektítését (ő a Gonosz boszorka), aránytévesztett módon terheik a Dokk irodalomra, irodalmi fejtegetésekre vágyó olvasóit. És most jöjjön más jóhírének ominózus bemocskolása a szabadvers formáját imitálva. Műnépmesei (hamis) tanulságokkal. volt köztünk egy ember akire felnéztünk mondhatom mindannyian egyikünk sem kérdőjelezte meg azt hogy közöttünk csakis ő lehet az aki a boss lesz akinek a szava szent és a javaslatai a legjobbak naivak voltunk mert erről az emberről néhány hónap alatt kiderült hogy nincs benne semmiféle tisztelet mások iránt önmaga szeretete oly hatalmas benne hogy lelkében (ha van) nincs másnak hely és lassan senki sem „állhatott” meg előtte mert mindenkire volt egy rossz szava sőt a rossz szavai lassan sokkal többek voltak mint a jók és a jók is álcázott rossz szavak voltak pusztán és ez az ember aztán felégetett maga mögött minden hidat amit addig netán felépített és nem akart már senki vele új hídépítésébe belekezdeni mert tudtuk hogy aki ok nélkül illetve hübriszből rombolt egyszer az hiába is kezd bele építésbe a végén mindig csak bulldózer lesz az alkatrészeiből bárhogyan is rakja össze a meglévő építőköveket és senki sem akart már vele sem plan-t sem projektet na ekkor oly düh és dac és elkeseredés lett rajta úrrá hogy az addig szentnek tartott helyet átadta egy még erősebb hübrisznek és a tulajdonrészeit sokszor zsarolásra használva kérlelhetetlen ellensége lett a helynek így halnak el a remények és foszlanak szét az ember álmai mondhatni vannak álomtörők vagy más szóval álomgyilkosok a mi egykori tekintéllyel rendelkező házigazdánk is ilyen lett és akármilyen tanult akármilyen „nagy” ember akármilyen ismert és kitüntetett figyelmű és foglalkoztatott emberileg többször csúfosan megbukott és mielőtt az ő életével foglalkozott volna bárki ő támadta meg azokat akik nem férnek bele szűk zárt és élvezhetetlen univerzumába (van neki is olyanja mindenkinek van) és amikor elkezdett személyeskedni a másik embert vádolta meg ugyanazzal és amikor neki voltak személyes problémái a másik embert vádolta meg azzal hogy az szétcsúszott senki általában a hübrisz senkit és semmit nem ismer el csak azzal barátkozik aki neki feltétlenül igazat ad és a bólogatótiborok a barátai már csak azok maradnak meg mellette mert azokban nincs annyi bátorság hogy észrevegyék vagy ki merjék mondani hogy amit tesz az egész közösséget szétrombolja és örökös harcban (akár a politikai főnöke) stresszben tartsa

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!