NAPLÓK: PIMP
Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 15:04 Összes olvasás: 132506| 180. | [tulajdonos]: LL Cool J | 2007-01-23 14:16 |
Kisebb beruházást hajtottam végre, mivel vettem egy Magyar-Német szótárat, mert amit eddig forgattam az már teljesen elhasználódott. Szegénynek már leszakadt az eleje és a gerince, illetve a lapok is erősen hullani kezdtek belőle. Az új már tele van mindenféle apró segédlettel és CD-t is adnak hozzá fordítóprogrammal. Utóbbit nem próbáltam ki még, mert egy mocsok vírus teljesen hazavágta a gépet. A hétvégén azzal töltöttem az időmet, hogy újraraktam az egészet. Komolyan mondom, hogy egyenként fűrészeltetném le az ujjaikat azoknak, akik vírusgyártással szórakoznak. Nyilvános tévéközvetítésben persze.
Hétvégén találkoztam volt szobatársammal ismét. Jó nagyot sétáltunk és beszélgettünk; a srác meghívott a Mekibe enni. Ezt Bátyám is megtette múlt héten. Mivel bevásárlóközpontokban jártam, ezért nem bírtam mgállni, hogy be ne nézzek egy-két ruhaboltba. Nem volt benne nagy örömöm, mivel az elegáns pólók 6000 alatt nem kaphatók. Alaposan körül kell majd néznem. Fáj a szívem az ilyen jó ruhák miatt. Ennyit azért nem akarok értük adni.
A zenében Tracy Chapman szomorú számait hallgatom mostanában. Emellett Beyonce "Irreplaceable" száma nagyon jó. A neten láttam egy régi klasszikus, a "Boom Biddy Bye Bye" című remekjének a klipjét. Ez Cypress Hill és The Fugees közös remixe. Amikor régen hallgattam ezt a számot, akkor mindig olyan kép ugrott be, hogy egy tipikus amerikai kertvárosban halad az ember, ahol minden fekete, a házakból fekete füst szivárog az utca felé és az ég sötétlila. A zenéhez társított képzetem cseppet sem volt kellemes. Nem is csalódtam sokat, mivel a klipben elmosódott alakok mászkálnak, zavaró, értelmetlen képsorok váltogatják egymást. És tényleg nem jó nézni. A másik szám a "Hit Em High". Legalább 10 éves szám már. Sokan nyomják benne, de nekem LL Cool J tetszik. A tipikus "lebaszok mindenkit és én vagyok a legjobb" stílust vette elő. A korai lemezei alapból erről szóltak.
Egyik nap a belvárosban volt dolgom. A metróban elém pattant egy nagyon szép szemű, de nem túl szimpatikus kérdéssel csaj, hogy:
"Ugye hajlandó vagy velem kitölteni egy egészségügyi kérdőívet?"
Ránéztem és mondtam neki, hogy elég egészséges vagyok én anélkül is és mentem tovább. Kár erről magyarázni.
Tegnap felhívtam az egyik barátomat és megjegyezte, hogy milyen igazságtalan, hogy a nagy művészek életük során szenvednek és haláluk után több száz évvel ismerik el őket és kezdik isteníteni. Mondtam, hogy ez alól kivételek a rapperek; ők tudatosan a hírnévre és a pénzre játszanak a tehetségükkel.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
