nincs címe még,
2017. 11. 08. 11:34
(217.65.123.*)
1.
Ezer nap telik el és én várlak.Kibújik
sarkaiból az idő. Kinőtt kendő ráncai
közt fekszem, a siető semmi pillanat már
vak. Lábak keszekuszasága, és a gyomor
éhsége tart még föld felett, saját árnyékaim
mellett az elém táruló táj komor.
Kívánságaim vedlik bőrüket kígyóként,
csak apró változás alattuk. Mérgünk
önmarását hagytuk. Tudom, kettőnk ideje
már süket. Ezer nap telik el és én várlak,
míg téged az idő idegen terekbe zár.
Álmomban még látlak, megyek feléd,
de már törött csontom, elroppant hátam.
2.
S elroppant háttal, szakadt filmszalagok
között, kópiákat dobálok most szerteszét,
alakok, formák, ízek szerint. Eszét
vesztetett nő, nem rendez többé semmit.
Ez itt a tangám, elküldöm neked -
áthúzva a karikagyűrűn, tedd majd
a zsebedbe. Senki sem tenne meg érted ennyit.
Ezer nap telik el és én várlak. Bújócskát
játszik velem az idő, vágatlan snittek
között, a siető semmi-pillanat már vak.
Életünk filmjén kávézacc-foltos árnyak.
3.
S nézd az ember nem adja fel, ahogy sosem
hiszi el komolyan, hogy ő is meghal. Még
nincs olyan nagy tél, de nem is hagy el,
tereidből most törj ki hozzám.
Sterilizálj megromlást friss kávégőzzel,
ahogyan egyes halak ívnak ősszel,
úgy gyere. Akadj fenn a térközök horgán.
Apró ujjaimmal veszlek majd magamhoz,
ezer év után leszel itt nálam.
Ahogy megérintesz majd, jég hagyja el vállam,
s ölvadunk vissza a szent fogadalomhoz.
|
