NAPLÓK: Szerdánként, kávé helyett Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 22:09 Összes olvasás: 32297| 165. | [tulajdonos]: szövegértés | 2018-10-22 10:03 | .
A magyar diákok gyengén szerepelnek a szövegértés mérésekor. Felelős mindezért a média, de az oktatási intézményrendszer is. Hozzá nem értő pedagógusok vezetik tévútra őket, botcsinálta nevelőtanárok, köztük olyanok, akik maguk is megbuknának a vizsgákon.
Itt van például az alábbi idézet.
Portrévázlat
Hogy angyalképű? Á, ugyan!
Gengszterfilm-castingon
esélyes ábrázata van.
Az értő olvasók számára nyilvánvaló, hogy itt egy párbeszédből kiragadott részletet hallunk. A dialógus egyik résztvevője angyalképűnek nevezett valakit. Erre reagál a másik fél, figyelmeztetve, hogy a látszat csal. „Hogy angyalképű? Á, ugyan!” – válaszolja, majd hozzáteszi: „Gengszterfilm-castingon esélyes ábrázata van”.
Számoljunk le az illúziókkal – mondja. Azaz: ne higgyünk a szemünknek, mert nem mindig az a jámbor, aki annak akar látszani. Sőt, rendszerint éppen abból lesz a legelvetemültebb, aki diplomát szerzett (vagy kishíján szerzett) jóságból, jámborságból, Istenhez való hűségből vagy éppen írói tehetségből.
Nem árt tehát, ha óvatosak vagyunk a hamis látszatokkal. Pro és kontra. Ne fessünk a freskón angyalt a sátánfattyak helyébe, sem ördögfiókát az angyalokra. Hagyjuk meg őket olyannak, amilyenek, de tanítsuk, intsük egészséges óvatosságra a gyülekezetet.
Aki benne él egy rendszerben, nehezen tudja azt kívülről látni. Nem fogja fel, hogy milyen sok a hamis látszat. Nem érti a belső összefüggéseket, nem észleli a valódi szerepeket, különösen, ha azok mélyen fedettek, halandók számára alig láthatók. Ebben a közegben ne higgyünk az élre tolakodott hangadóknak.
Napjaink magyarországi közélete is ilyen. Álkeresztény, álnemzeti karrierlovagok sürgölődnek az egyik oldalon, szabadságharcosnak és szociális segítőnek álcázott törtetők a másikon. Angyalképűnek mutatják magukat itt is, ott is, de jótettet tőlük ne várj. Gengszterbandák harca az egész. S talán már meg is írták előre, közösen, (b)irodalmi kartellben a váltógazdálkodás forgatókönyvét.
Aki ezt lombrázással leplezni akarja, annak máris beírhatjuk szövegértésből az elégtelent.
.
| |
| 164. | [tulajdonos]: portrévázlat | 2018-10-21 22:05 |
Hogy angyalképű? Á, ugyan!
Gengszterfilm castingon
esélyes ábrázata van.
| |
| 163. | [tulajdonos]: mélyen fedett | 2018-10-18 16:18 |
Mindenkinek jogában áll megváltoztatni a végakaratát.
Hátrahagyandó írásaim, irataim, dokumentumaim, hang- és képfelvételeim sorsa felől én is magam dönthetek. A Sátánnak és mélyen fedett fattyainak ehhez az égvilágon semmi köze nincsen. Kifejezetten mulattat, ahogy egyikük évek óta szaglászik utánam.
| |
| 162. | [tulajdonos]: be quiet | 2018-10-14 14:19 |
Egy naplóban, valamint az üzenőfalán is látom, hogy Pálóczi Antal költő aggódik az előző bejegyzésem kapcsán. Az ő és az érte aggódók megnyugtatására leírom: nem ő küldött privát üzeneteket a kiközösítésemet javasolva, nem ő sürgette az evilágról való távozásomat, nem ő ordítozta telefonon, hogy dögöljek meg (hangfelvétel a birtokomban) és nem ő írta nyilvános kommentekben a Facebookon, hogy baseball-ütővel megveret. Nem ő bízta meg azt a fiatalembert sem, aki egy január végi napon (pontos dátum a birtokomban) a lakóhelyemen járt, a kapumnál megállt és bedobott valamit.
Remélem, megnyugodott. Én is nyugodt vagyok.
.
| |
| 161. | [tulajdonos]: blog | 2018-10-13 22:32 |
Elnézést kérek, hogy magánügyeket is hozok néha e naplóba, talán megbocsátható, hiszen látom, hogy mások is ezt teszik, amikor utazásaikról, munkájukról, egészségükről beszámolnak.
Privát üzenetekben terjed néhány napja egy felhívás. Elindítója azt tanácsolja a címzetteknek, hogy semmilyen formában ne kommunikáljanak velem, ne olvassák el, ne kommenteljék, amiket írok, ne küldjenek nekem üzeneteket. Nézzenek levegőnek, ne is vegyenek észre, amíg élek. Benne van ez a kifejezés is: „amíg élek”.
Egy korábbi privát üzenetében ugyanez a szerző azt fejtegette valakinek, hogy milyen jó lenne, ha végre már feldobnám a talpam és az engem megillető helyre, azaz a pokolba kerülnék.
Hogyan jutottak hozzám ezek az üzenetek? Úgy, hogy az olykor ingatag lelkiállapotú címzettek elküldték nekem, hadd lássam, miként szól rólam ez az embertársam.
Nem okozott meglepetést, őrzök tőle egy hangfelvételt, amelyben azt üvölti, hogy dögöljek meg.
Kis késéssel egy másik embertárs nyilvános üzenete is eljutott hozzám, mivel eltévesztette a címzést, valakiről azt hitte, hogy az is én vagyok és az ő fészbuk-oldalán közölte mondandóját. Nekem viszont az egészről fogalmam se volt, csak most – hetekkel később – olvashattam. Ebben az áll, hogy baseball-ütővel (ahogy írja: Fa testápolóval) felszerelt verőembereket fog küldeni hozzám.
Megtettem a szükséges óvintézkedéseket.
Be kell még számolnom arról is, hogy szeptemberben sikerült azonosítani azt a fiatalembert, aki hónapokkal ezelőtt egy pársoros levélben a kutyám megölésével fenyegetett. Az idő múlására tekintettel, és mivel azóta nem látták az illetőt a faluban, úgy döntöttem, hogy nem teszek feljelentést.
Fentieknek természetesen semmi köze nincsen sem a Dokkhoz, sem a magyar költészethez.
| |
| 160. | [tulajdonos]: 2018.10.13. | 2018-10-13 08:25 |
Lakik az utcában két szobafestő. Az egyik precízen, komótosan dolgozik. Csak hibátlan munkákra mondja azt, hogy kész van. A másik elnagyoltan, hanyagul, imbolyogva. Az ár, amit kérnek, ugyanannyi. Melyikükkel dolgoztassak? S ha döntöttem, el kell-e titkolnom a választásomat?
Nézem a polcaimat. Le kell szednem, majd visszaraknom tízezer könyvet. A magasabbra kerülőkhöz csak a kis létrát odacipelve és arra felállva érhetek majd. Logikus, hogy azokat teszem a fölső polcokra, amelyeket ritkábban olvasok. Épp csak beléjük lapozok néha, a „már ismerem” aha-élményével, aztán teszem is vissza, ennyi elég volt. Ismernem kell mindet, hiszen azt ígértem valakinek, hogy költő leszek. A félresikerült verssorokból is sokat lehet tanulni, a kényszeredettségből és a sutaságból is rá lehet érezni az alkotó személyiségére és rá lehet ismerni a világra.
A kézközelembe kerülő könyvek gerincét viszont naponta végigsimítja az ujjam. Beszélgetek velük. Vasárnap reggelente sorakozó és díszszemle. Megvagytok mindannyian? Mit szóltok ahhoz, ami a világban történt a héten? És hang nélkül, de szinte kórusban felelik: „Ha tudtam volna mindazt, amit ma már tudok…”
Legtöbbjüket tegezem, de van, akivel magázódunk. Talán éppen tiszteletből.
A kiválasztottak az ágyam mellett, az éjjeliszekrényen virrasztanak. Velük már félszavakból is értjük egymást. A válogatott csapat összetétele néha változik, de vannak verseskötetek, amelyek – mint a Biblia – gyermekkorom óta minden este velem vannak. „Én istenem, jó istenem, lecsukódik már a szemem” – mondom nekik.
Nézem a polcaimat, le kell szednem, majd visszaraknom tízezer könyvet. Mindet szeretem. A magasabbra kerülőkhöz csak a kis létrát odacipelve és arra felállva érhetek majd. Odakünn, az életben (hogy egy bulvársajtó-közhelyt hozzátegyek: a nagybetűsben) ugyanígy van ez: akiket jobban szeretek, akiket naponta olvasok, nem juthatnak magasra. Idebenn ez az én döntésem, de odakünn valami idegen hatalomé, amelynek nem engedem, hogy beleavatkozzon az életembe.
Az idegen hatalom mégis tombol, most például azt üzeni, hogy minden könyvemet egyformán kell szeretnem. Azt üzeni, hogy ezt a miniesszét sem szabad leírnom.
Nem szabad.
Értem, mondom neki.
Nem vagyok szabad.
.
| |
| 159. | [tulajdonos]: leszűr | 2018-10-12 19:41 | Előző bejegyzésemért megróttak magas kormánykörből, ezért elnézést kell kérnem.
Magyarországon ma nem illik jobban szeretni a magyar népi szürrealizmust, mint a franciát.
A jövőben igyekszem eltitkolni, hogy az említett magyar alkotók életművét értékesebbnek tartom, mint francia kortársaikét. | |
| 158. | [tulajdonos]: szűr | 2018-10-12 18:40 |
Ha már szürrealizmus, akkor maradok a napút festőjénél, az iglói patikusnál, Csontvárynál, meg Vajda Lajosnál, Korniss Dezsőnél, Ámos Imrénél.
Apollinaire és Breton helyett is inkább választom Sinka István mágikus szürrealizmusát, Kormos István, Nagy László, Csoóri Sándor, Tornai József, Lászlóffy Aladár verseit.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 157. | a szerző: kapukat nyit | 2018-10-12 18:21 | Milyen finoman tudják egyesek körülírni a hazudozást: "kapukat nyit a valóságon".
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 156. | Szokolay Zoltán: hmmm | 2018-10-12 06:01 | Eszembe se jut, hogy újra feltegyem ide azokat a verseimet, amelyeket 2008. május 5-én Jónás Tamás törölt a Dokkról. Nem mintha elfogadtam volna a döntését, melyet feltehetőleg egy későbbi réztulajdonos kérésére hozott, de nem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha mi sem történt volna.
Az Égi kántor című vers Illés Lajosról szólt, s az özvegye, Makkai Lilla köszönte meg itt kommentben. A köszönet itt van, de a vers azóta sem került vissza a Dokkra.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
