NAPLÓK: Szerdánként, kávé helyett Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 23:00 Összes olvasás: 31867| 161. | [tulajdonos]: blog | 2018-10-13 22:32 |
Elnézést kérek, hogy magánügyeket is hozok néha e naplóba, talán megbocsátható, hiszen látom, hogy mások is ezt teszik, amikor utazásaikról, munkájukról, egészségükről beszámolnak.
Privát üzenetekben terjed néhány napja egy felhívás. Elindítója azt tanácsolja a címzetteknek, hogy semmilyen formában ne kommunikáljanak velem, ne olvassák el, ne kommenteljék, amiket írok, ne küldjenek nekem üzeneteket. Nézzenek levegőnek, ne is vegyenek észre, amíg élek. Benne van ez a kifejezés is: „amíg élek”.
Egy korábbi privát üzenetében ugyanez a szerző azt fejtegette valakinek, hogy milyen jó lenne, ha végre már feldobnám a talpam és az engem megillető helyre, azaz a pokolba kerülnék.
Hogyan jutottak hozzám ezek az üzenetek? Úgy, hogy az olykor ingatag lelkiállapotú címzettek elküldték nekem, hadd lássam, miként szól rólam ez az embertársam.
Nem okozott meglepetést, őrzök tőle egy hangfelvételt, amelyben azt üvölti, hogy dögöljek meg.
Kis késéssel egy másik embertárs nyilvános üzenete is eljutott hozzám, mivel eltévesztette a címzést, valakiről azt hitte, hogy az is én vagyok és az ő fészbuk-oldalán közölte mondandóját. Nekem viszont az egészről fogalmam se volt, csak most – hetekkel később – olvashattam. Ebben az áll, hogy baseball-ütővel (ahogy írja: Fa testápolóval) felszerelt verőembereket fog küldeni hozzám.
Megtettem a szükséges óvintézkedéseket.
Be kell még számolnom arról is, hogy szeptemberben sikerült azonosítani azt a fiatalembert, aki hónapokkal ezelőtt egy pársoros levélben a kutyám megölésével fenyegetett. Az idő múlására tekintettel, és mivel azóta nem látták az illetőt a faluban, úgy döntöttem, hogy nem teszek feljelentést.
Fentieknek természetesen semmi köze nincsen sem a Dokkhoz, sem a magyar költészethez.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
