DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2793 szerző 35851 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szőke Imre
  om mani padme hung
Új maradandokkok

Farkas György: A veszedelem órája (jav.)
Seres László: Materidealisták
Seres László: Rom-antika
Tamási József: no-go
Zsuzsanna Grande: Tűnőben /2
Jónás Tamás: Fekete higany
Zsuzsanna Grande: folytonosság... addig (jav)
Francesco de Orellana: Még el sem kezdõdött de már elmúlt
Vajdics Anikó: Szerelkezés
M. Szabó Mihály: Riadt lepkeként
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 22 mp
Filip Tamás 10 perce
Pálóczi Antal 23 perce
DOKK_FAQ 1 órája
Bara Anna 2 órája
Szilágyi Erzsébet 12 órája
Iványi Mónika 13 órája
Kosztolányi Mária 13 órája
Fűri Mária 14 órája
Kiss Anna Mária 15 órája
Sági Ferenc Dénes 18 órája
Tiszai P Imre 18 órája
Szalay Károly 19 órája
Duma György 19 órája
Biró Erika 19 órája
Garamhegyi Gellért Győző 19 órája
Lakatos Zsolt 19 órája
Mórotz Krisztina 19 órája
Francesco de Orellana 19 órája
Farkas György 19 órája
FRISS NAPLÓK

 weinberger 1 órája
leállósáv 12 órája
Minimal Planet 14 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 15 órája
nélküled 15 órája
Szerdánként, kávé helyett 18 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 19 órája
faopál 20 órája
az utolsó alma 20 órája
kéretlen intimitás 21 órája
PIMP 21 órája
Baltazar 22 órája
Gyurcsi 1 napja
JÓ ÉJT! 1 napja
mix 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Szerdánként, kávé helyett
Legutóbbi olvasó: 2019-01-16 10:35 Összes olvasás: 18788

Korábbi hozzászólások:  
208. [tulajdonos]: megfogadott tanács2019-01-15 17:29

A hozzáértők azt mondják nekünk, hozzá nem értőknek: tegyük érdekeltté az olvasót abban, hogy elidőzzön a versnél, vissza-visszatérjen soraihoz.
Magyarán: fejtse meg, kódolja ki, adjon értelmet neki, lássa el a saját asszociációival, érezzen valamit és gondolkodjon az ebadta, ha már nekünk nem sikerült.
Az érdekeltté tétel egyik módja lehet, hogy bizonyos dolgokat elhagyunk a versből, majd az olvasó beleteszi, ahová akarja. A költői szabadság ugyan sérül, mert a létrejövő művet már nem mi írtuk, hanem javarészt az olvasó, de sebaj, fő, hogy a hozzáértőknek tetsszen.

Nekibátorodtam, megbeszéltem egyik kedves pályatársammal és közzé teszek egy verset.
Tetszésnyilvánításokat, megfejtéseket kommentben kérem.


Xxxxxxxxxxxx xxxxxx xxxxxx

Xxxxxxxxxxxx xxxxxx xxxxxx!
Xxxxxxx xxxxxxxxxx xxx.
Xxxxxx, xxxxxxxxx xxxxxxxxxx xx,
Xxxxxx, xx xxxxxx xxx xxxxx.

Oh xxxxxxx, xx xxxxxxx
X xxxxx xxx xxxx x xxx,
Xxxxxxxx xxxxx xxx xxxxx xxxxxxx
Xxx xxxxx xxxxxxxxxx.

Xxxxxx, xxxxxx, xxxxxx xxxxx,
Xxxxxxx xxxxxx x xxxxx,
Xxxx xxxxxxx xxxxxxx xxxxxx, xxxxxx,
Xxxxxxxxxxxx költő xx xxxxxx.

Xxxxxxx xxx xxxxxxxx x
Xxxxxxxxx xx x xxxxxxxx,
Xx x xxx xx, xxx x xxx xxxxxxx
Xxxx xx xxx xxxxx xxx xxxxx.

Xxxxxxxxx x xxxxxx, xx x
Xxx xxxxxxx xxxxx xxxxx
Xxxxxxx, xx xxxxxxxx xxxxxxx
Xxxxxx xxxx xxxx xxxxxxxx,

És xxxxxxx, xx xxxxxx
Xxx xxxxxxxx, xxx xxxxxx...
Xxxxxxx xxxxxxx, xxx xxxxxxxx,
Xxx xxxxx xxxxx xxxxxxxx,

Xx xxxxxx xxxxxxxxx xxxx,
Xxx xxxxxxxx xxxxx xxxxxx,
Xxxx xxxxxxxxxx, xxxx xxx xxxxxxx,
Xx xxxx x xxxxxx xxx xx xx.

Xxxxxx, xxxxxxxx, xxxxxxxx
Xxxxxxxx x xxxxxxxxx;
Xxxxxx xxxx xxxxxx xxxx xx xxxxx xxx
Xxxxxx xxx xxxx xxxxx xxxxx.


207. [tulajdonos]: korrektúrázott változat2019-01-09 22:15

Vázlatok, naplójegyzetek
2019.01.07.

Ha volt még valamicske illúziónk a kölcsönös toleranciáról és jóindulatról, akkor az is elenyészett. Most láthatjuk: odáig el tud jutni egy közösség, hogy annak egyes tagjai, vélt hatalmuk biztos tudatában kivégzéssel fenyegetik meg ugyanezen közösség más tagjait. A kivégzés történhet a szó fizikai értelmében, olyan lövedékkel, amely amint testet talál, rögtön szerteszéjjel mállik, törve-zúzva-szakítva roncsol, de történhet a személyiség megsemmisítésével, karaktergyilkosság (Rufmord, character assasination, assassinat de caractère, רצח אופי) által is.
Süvítenek a golyók. Akinek van füle a hallásra, hallja.

**

A napjainkban dúló vitákat kényelmi szempontból szokás modellezni két pólus küzdelmével, mert ezt sulykolja belénk már évezrede az irodalom, a művészet, a vallások, a leegyszerűsített („paperback”) történetírás, a média minden szegmense és – ne tagadjuk – az iskolai oktatás is. Hozzászoktunk, hogy a jó és a rossz harcol egymással és kedvünkre való mindkét tömböt homogénnek tekinteni. A komplexebb szemléletmód nem divat. Elfelejtjük, hogy a jók között is lehetnek rosszak, s a rosszak között is jók. S most nem a jók közé beépített rosszakra és/vagy a rosszak közé beépített jókra gondolok. Az a háború része. Ha úgy tetszik, szakmai kérdés.
Nagyobb bajnak látom, hogy az egyénről és személyes kapcsolatairól megfeledkezünk. Csak a címkék vannak, a jelvények, zászlók, védjegyek.
Bármi vagy is, valamiellenes vagy, már olyannak születtél.
Velem vagy ellenem. Vagy jó, vagy rossz. Tertium non datur.
Elfelejtjük, hogy a többmilliós seregek (szavazótáborok, egymásra acsarkodó csoportok) is egyénekből állnak, olyan individuumokból, akik esendők, gyarlók, hibákat követnek el – és ami nagyon jellemző ismérvük, csak éppen a harc hevében soha nem vesszük észre – az életük során változnak is.
Láttam már lopni, csalni, hazudni kormánypártit és ellenzékit egyaránt. Egyszersmind találkoztam szeretetreméltó, humánus emberekkel is mindegyik táborban.
S nem vetemednék arra, hogy igazságosztó félisten szerepében tetszelegve osszam kategóriákba őket. Csak a tapasztalataimat összegzem: ott az egyik lopott, emez itt fenyegetőzött, azt ott fennhéjázóvá tette egy kitüntetés, emez itt naponta meghazudtolja pár éve tett kijelentéseit. Morgolódom magamban, ahogy vénemberhez illik. S közben tudom, hogy én is esendő voltam, sokat hibáztam. Röstellem tévedéseimet, de nem titkolom változásaimat. S azt a változatlant is tudom magamról, hogy nem loptam, nem fenyegetőztem, nem kérkedtem, nem akartam uralkodni mások felett. Nem vágytam sem a dicsőségre, sem a hatalomra, amely – Ratkó József költő szavaival szólva – mindenkit elembertelenít.
Csak költő szerettem volna lenni. Ezt ígértem az édesanyámnak. Nem a „halálos ágyán” – ahogy gúnyolódva írja rólam egy zsurnaliszta – , hanem még kisgyermek koromban, amikor nem tudtam, milyenné lesz ez a világ.

**

Ezek naplójegyzetek. Morfondírozások, zsörtölődések.


**
Volt egy barátom. Pontosítok: volt egy ember, akit egy ideig a barátomnak hittem. Jött, amikor bajba kerültem, segített, ahogy tudott. Minden versemet elolvasta és biztatott, dicsért. Költőnek tartott, figyelt a verssoraimra. Azután egyszer csak fölemelkedett, magasra, egyre magasabbra, kitüntetéseket kapott, a regnáló elithez törleszkedett. Ünnepelt, sikeres ember lett. Afféle celeb.
Többé már nem voltam költő a szemében. Már nem érezte méltatlannak, hogy 46 éve mindig kimaradok a könyvheti költészeti antológiákból. Eljutott addig, hogy megátkozzon: a mielőbbi halálomat követelte a sorstól. Azt mondta: pezsgőt fog bontani a halálhíremre.
Ez is egy példa arra, hogy az ember változik az élete során. Elmozdul előző helyéről.
S még csak azt se mondom, hogy jó avagy rossz irányba.
Csupán azt tudom biztosan, hogy hozzá képest én ugyanott vagyok, ahol voltam.

**

206. [tulajdonos]: téli jegyzetek2019-01-09 07:05

2019.01.07.

Ha volt még valamicske illúziónk a kölcsönös toleranciáról és jóindulatról, akkor az is elenyészett. Most láthatjuk: odáig el tud jutni egy közösség, hogy annak egyes tagjai, vélt hatalmuk biztos tudatában kivégzéssel fenyegetik meg ugyanezen közösség más tagjait. A kivégzés történhet a szó fizikai értelmében, olyan lövedékkel, amely amint testet talál, rögtön szerteszéjjel mállik, törve-zúzva-szakítva roncsol, de történhet a személyiség megsemmisítésével, karaktergyilkosság (Rufmord, character assasination, assassinat de caractère, רצח אופי) által is.
Süvítenek a golyók. Akinek van füle a hallásra, hallja.

**

A napjainkban dúló vitákat kényelmi szempontból szoktuk modellezni két pólus küzdelmével, mert ezt sulykolja belénk már évezrede az irodalom, a művészet, a vallások, a leegyszerűsített („paperback”) történetírás, a média minden szegmense és – ne tagadjuk – az iskolai oktatás is. Hozzászoktunk, hogy a jó és a rossz harcol egymással és kedvünkre való mindkét tömböt homogénnek tekinteni. A komplexebb szemléletmód nem divat. Megfeledkezünk arról, hogy a jók között is lehetnek rosszak, s a rosszak között is jók. S most nem a jók közé beépített rosszakra és/vagy a rosszak közé beépített jókra gondolok. Az a háború része. Ha úgy tetszik, szakmai kérdés.
Nagyobb bajnak látom, hogy az egyénről és a személyes kapcsolatokról megfeledkezünk. Csak a címkék vannak, a jelvények, zászlók, védjegyek.
Bármi vagy is, valamiellenes vagy, már olyannak születtél.
Velem vagy ellenem. Vagy jó, vagy rossz. Tertium non datur.
Elfelejtjük, hogy a többmilliós seregek (szavazótáborok, egymásra acsarkodó csoportok) is egyénekből állnak, olyan individuumokból, akik esendők, gyarlók, hibákat követnek el – és ami nagyon jellemző ismérvük, csak éppen a harc hevében soha nem vesszük észre – az életük során változnak is.
Láttam már lopni, csalni, hazudni kormánypártit és ellenzékit egyaránt. Egyszersmind láttam szeretetreméltó, humánus emberekkel is mindegyik táborban.
S nem vetemednék arra, hogy igazságosztó félisten szerepében tetszelegve osszam kategóriákba őket. Csak a tapasztalataimat összegzem: az ott lopott, emez itt fenyegetőzött, azt ott fennhéjázóvá tette egy kitüntetés, emez itt naponta meghazudtolja pár éve tett kijelentéseit. Morgolódom magamban, ahogy vénemberhez illik. S közben tudom, hogy én is esendő voltam, sokat hibáztam. Röstellem tévedéseimet, de nem titkolom változásaimat. S azt is tudom, hogy nem loptam, nem fenyegetőztem, nem kérkedtem, nem akartam uralkodni mások felett. Nem vágytam sem a dicsőségre, sem a hatalomra, amely – Ratkó József költő szavaival szólva – mindenkit elembertelenít.
Csak költő szerettem volna lenni. Ezt ígértem az édesanyámnak. Nem a „halálos ágyán” – ahogy gúnyolódva írja rólam egy zsurnaliszta – , hanem még kisgyermek koromban, amikor nem tudtam, milyen ez a világ.

**

Ezek naplójegyzetek. Morfondírozások, zsörtölődések.


**
Volt egy barátom. Pontosítok: volt egy ember, akit barátomnak hittem. Jött, amikor bajba kerültem, segített, ahogy tudott. Minden versemet elolvasta és biztatott, dicsért. Költőnek tartott, figyelt a verssoraimra. Azután egyszer csak fölemelkedett, magasra, egyre magasabbra, kitüntetéseket kapott, a regnáló elithez törleszkedett. Ünnepelt, sikeres ember lett.
Többé már nem voltam költő a szemében. Nem érezte méltatlannak, hogy 46 éve mindig kimaradok a könyvheti költészeti antológiákból. Eljutott addig, hogy megátkozzon: a mielőbbi halálomat követelte a sorstól. Azt mondta: pezsgőt fog bontani a halálhíremre.
Ez is egy példa arra, hogy az ember változik az élete során. Elmozdul előző helyéről.
S még csak azt se mondom, hogy jó avagy rossz irányba.
Csupán azt tudom biztosan, hogy én ugyanott vagyok, ahol voltam.

**

205. [tulajdonos]: Isten Veled, Seres László!2019-01-05 09:09
Isten Veled, Seres László!
Ahová most jutsz, ott már nem szelektálják evilági hatalmasságok élőre és halottra (más szóval maradandóra és múlandóra) sem a költőket, sem a verseket. Ott már szeretet van.

(Csak fohászkodni tudok, hogy a Dokk bírálandokk bugyrában rekedt három verseddel méltányosan bánnak majd, akiknek kezébe kerül.)



204. [tulajdonos]: félre Arany2019-01-03 07:09

Arany Jánost félretolni túltengő önbizalomra vall.
Mégis vannak, akik megteszik.
Amikor – az Arany János-év zárásakor – megjelent az Irodalmi Jelen című lapban a Hazamennék című versem, magam se gondoltam volna, hogy néhány hónappal később – egy alaposan elismert szerző kérésére – törlik a lapból. Félretolják, hogy jobban látszódjon mindaz, ami a környezetében található.

203. [tulajdonos]: ki hová való2018-12-25 18:01

Ma éppen annak a kivételesen tiszta lelkű lénynek a jelképes születésnapját ünnepeljük, aki azt hirdette, hogy nincsenek sem kiválasztottak, sem kirekesztettek. Mind egyek vagyunk az Úr színe előtt. Ez volt küldetésének lényege és emiatt kellett a keresztfán végeznie. Akik kivégeztették, azok buzgón a törvényre hivatkoztak. A törvényre, amit ők írtak meg, úgy, ahogy nekik jó.

Az ember azt hinné, hogy megértettük a leckét. Legalább a Szeretet ünnepén elcsöndesedünk, nem tetszelgünk a kiválasztottak szerepében, nem üldözzük, nem rekesztjük ki egymást. Nem akarjuk megmondani, hogy ki hová nem való.
Ehhez képest újra meg újra veszi magának valaki (nyilván jó pénzért) a bátorságot és követeli a jogot, hogy egyszemélyben ő mondhassa meg, ki hová való és ki hová nem való. Elképesztő arrogancia!

Emlékezhetünk rá az emberiség szánalmas történelméből: a terror mindig úgy kezdődött, hogy előugrott valaki, felolvasott valamit, jótevőnek és mindentudónak hirdette magát, a szabadságról prédikált, aztán elkezdte szelektálni azokat, akik neki nem tetszenek.
Hogy esetleg ő sem tetszik mindenkinek, arról már szó sem eshetett.

202. [tulajdonos]: aggodalomra semmi ok2018-12-17 15:33
Többen többféleképpen aggódnak amiatt, hogy – úgymond – politikai portállá válhat a Dokk.
Jómagam éppen a szabad vélemény-nyilvánítás példáját látom abban, hogy ki-ki leírhatja gondolatait és nem kell retorzióktól tartania. Sajnálom azokat, akiknek elkötelezettsége olyan mértékű, hogy a sajátjuktól eltérő vélekedéseket elfojtanák.
Nemrégiben megjelent egy vers, amelynek harmadik sora Sztalinra, a gori papnövendékre célzott. Sztalinról szólt, aki a legtöbb szenvedést okozó diktátorok egyike volt. A verset valakik feljelentették, betiltatták, töröltették. 2018-ban. Mi volt ez, ha nem politikai döntés?
A Dokkon ilyesmi nem fordulhatna elő.
Örülök, hogy naplóiban Bátai Tibor, Gyurcsi, Frady, Filip Tamás és mások is kifejthetik – egymásétól olykor igen eltérő – nézeteiket. Legtöbbjükkel nem értek egyet, de érdeklődéssel olvasom és szükségesnek tartom, hogy teret kapjanak.
Azt pedig még csak feltételezni sem merem, hogy ha támogatásra pályázik a Dokk, ne a szakmai színvonala okán kapná meg, hanem valamiféle politikai elköteleződés miatt. Manapság – mint az köztudomású – kizárólag szakmai értékelések alapján osztogatják a pályázati pénzeket, antológia-szerepléseket, díjakat. Ezért kaphatott Filip Tamás is.
Aggodalomra tehát semmi ok.

201. [tulajdonos]: csend2018-12-15 08:19
Elnézést kérek mindenkitől, aki a szavaimat, verssoraimat hiába keresi mostanában.
Kihagytam pár fordulót a játékból, hó lepi a gyakorlóteret, és nem tettem fel verseket, jegyzeteket a naplóimba se.
Az ádventi elcsöndesedés örvényébe kerültem, de ez nem a gyöngeség jele.
Más okom is van arra, hogy hallgassak.
A Szeretet ünnepére készülünk. Annak a születésnapjára, aki azt hirdette, hogy nincsenek kiválasztottak. Ennek az ideje lenne az elcsöndesedés. Ám pillantsatok a pesti utcákra, s láthatjátok, ki mire törekszik, milyen hangnemben, mekkora pusztítást okozva.
Mindeközben az én maradék életemnél is megjelent egy sátánfattyforma humanoid, a fogát csattogtatja. Megvárom, míg eltakarodik.


200. [tulajdonos]: Berzsenyi2018-11-24 22:28
Nagy megtiszteltetés volt részt venni november 24-én délelőtt Budapesten, az Írók Boltjában azon a szép ünnepségen, ahol a Berzsenyi Aranykoszorús Kötet 2018. évi díjait és okleveleit adták át.
Berzsenyi Dániel leszármazottainak és az őt tisztelőknek vendégei voltunk.
A díjat az Egyházasberzsenyi Berzsenyi Családi Egyesület alapította.
Összesen 13 költő 14 kötete volt versenyben a kitüntető címért.
Döbrentei Kornél, Zsebők Csaba, Marno János, Rakovszky Zsuzsa, Takács Zsuzsa, Jóna Dávid, Kaiser László, Sajtos Lajos, Nyirán Ferenc, Petrik Iván, Filip Tamás, Iancu Laura és Szokolay Zoltán verseskönyvei szerepeltek a díjra jelöltek között.
Azon kötetek versenyeztek, amelyekből az elmúlt bő egy évben sokat adtak el - hangsúlyozták a bevezetőben. Ezeket a költőket tényleg olvassák. Mindezt öröm volt hallani, ahogy Vágó Sándor tanár úr méltató szavait is.
A díjat végül Döbrentei Kornél nyerte el, Rakovszky Zsuzsa pedig különdíjat kapott.
Jó volt ott lenni és a Berzsenyi-család vendégszeretetét élvezni.
Jó volt – ha csak egy órányi időre is – újra hinni a költészetben.

Azt már csak e naplóban jegyzem meg, hogy a felsorolt költők közül ötnek található meg verse a Dokk maradandó gyűjteményében.

199. [tulajdonos]: foglár háta mögötti szabadság2018-11-23 16:10
.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-12-23 11:28 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-01-16 11:44   NAGYÍTÓ /weinberger:grammatika/
2019-01-16 11:21   Új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal
2019-01-16 10:47   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2019-01-16 09:11   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:kicsi elemzés/
2019-01-16 08:48   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-01-16 08:00       ÚJ bírálandokk-VERS: vezsenyi ildikó margit ki érti
2019-01-15 23:11       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella búcsú (javított)
2019-01-15 23:05   Új fórumbejegyzés: Szilágyi Erzsébet
2019-01-15 23:02   Napló: leállósáv
2019-01-15 22:32   új fórumbejegyzés: Iványi Mónika