NAPLÓK: Sublót Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 07:13 Összes olvasás: 5766| 2. | [tulajdonos]: iroda-lom | 2011-05-14 15:43 | Helyesírás
Nézem a küldeményt. Hosszan. Jó erősen. Szemezünk egymással, én és a szabálykönyv. Már a fedlapon leakadok, mint Apám kocsijáról Alsóörsön az utánfutó. (Áhh, ne is kérdezzétek. Futottunk utána, de ő ment elöl...) Tizenegyedik kiadás.... Jó vicc. Ennyi idő alatt én is megtanulnék helyesen írni! Nézzük a farkast és az ő szemét... Mondom neki, ha te ilyen okos vagy, akkor most fellapozlak. Nem tiltakozik. Digitalizálva van.
Előszó. Hajaj, máris magyarázkodik, rossz jel. Előszó - burkoltan annyit jelent: nagyon sokáig jó volt úgy, ahogy volt, de most már annyira egyöntetűek vagyunk, hogy változtatni kell. Elgondolkodom. Miért is nem tanultam dialektikus materializmust? Akkor most biztosan okosabb lennék, legalábbis ami az egyöntetűséget és a folytonos változást illeti. De vissza a szkriptumhoz. Kikristályosodott, meg elvek. Még nagyobb hajaj! Először is ezt még Montágh Imre is nehezen mondaná ki, másodszor pedig már bánom, hogy nem úgy kezdtem, mint egy újságot. Visszafelé. Pontosítok, ha már szabálykönyv. Az egészségügyisek mindig a halálozási rovatnál kezdik a helyi újságok olvasását. (Nem nevetni, nem szörnyülködni... tényleg így van!) "Nem kíván mélyreható reformot közönségünk sem." Meglepődöm. Ki lehet egy helyesírási szótár közönsége? A cirkuszé a gyerekek, a színházé a felnőttek, a kocsmáké... na ezt hagyjuk... de ki a közönsége egy helyesírási szabálykönyvnek? Gondolom, mi magyarok. De mióta vagyunk mi közönség? Rápillantok az évszámra: 1985. Nyugtázom. Aztán vigyorgok egyet! Hát (amivel amúgy nem kezdünk mondatot) ez az! Én még a régi rendszerben tanultam, papírom van róla 1984-ből. Homloktörlés. Micsoda piszok szerencse, hogy nem buktam meg a szakközépiskolában, mert akkor ezt most nem mondhatnám. Pedig rezgett a léc negyedikben, oroszból! Miért, miért, mert nem ismertem föl a betűket! A cirilleket! Olyan sokan vannak és annyira egyformák!
Nézzük tovább, immár hátradőlve. "Hogy vitatható reformokkal ne kísérletezzünk, hanem a már megszokott írásmódok mellett maradjunk: ezt tanácsolta az az ismert tény, hogy a helyesírási módosítások társadalmi feszültségek forrásaivá is válhatnak. Egyes személyek, sőt egész rétegek is hátrányos helyzetbe kerülhetnek amiatt, hogy az újításokról csak késve vagy egyáltalán nem értesülnek, kimaradnak a fejlődés nagy áramából, s ezért elszigetelődnek." Igen! Milyen igaz! Majdnem annyira, mint amikor május elsején Pap elvtárs az emelvényről bejelentette, hogy az ifjúság következetes nevelése csökkenti a társadalmi feszültségek elkerülését. Igaz, az nem volt benne Pap elvtárs szónoklatában, hogy virsliért és sörért nem lehet a felvonulók sorából kiállni. Így aztán fityulában és fehér köpenyben szeltük át a várost, hogy mindenkinél hamarabb odaérjünk, ahol a munka ünnepének néhány pozitív hozadéka volt: a vurstliba, avagy a virstlibe, ahogy mi hívtuk.
Tovább ismerkedem a körmönfont mondatokkal és közben hatalmas kő zúdul le a lelkemről: a dz és dzs betűk ábécénk teljes jogú tagjává léptek elő. Ez az! Gondoltam megkönnyezem az esélyegyenlőségnek e korai érvényre juttatását, de azonnal megakadt a szemem egy másik mondaton is. "A helyesírási tekintetben fontos és ezért szerepeltetett szóanyag mellé, főként a 10. kiadás idejére jellemző szavak helyére (mint a szabálypontok példái esetében is) mai társadalmi, gazdasági, politikai és tudományos életünk fontos és gyakran használt szavai kerültek." Ami annyit tesz: egyesek előre, mások hátra, és a leghátsó sor otthon marad. Elmélázok azon, hogy vajon mit jelent a nyomdászok ügyszeretete? Már látom magam előtt a korabeli riportert (Önök kérték, mi más...), amint megszólaltatja az ügyszertő nyomdászt:
"Itt állunk a Kossuth nyomda előtt Vasuth Lajos főnyomdásszal, a legügyszeretőbb szakemberrel. - Ha üzenhetne a jövőnek, mit mondana? - Legyen mindig mindenki ügyszető! AdolgozónépetszolgálomésszeretnémkérniaHonthyHannátamintbeakarugranianagybőgőbeésinnenüzenemLajosmizséreMariskánakhogyvárjonazebéddelmertmárisindulok!"
Megint elkalandoztam, pedig mese nincs, jön a lényeg. "Az írás közlendőink rögzítése látható jelekkel." Most már értem, hogy az alkímisták miért kísérleteztek annyit a láthatatlan tintával. Ami nincs láthatóan rögzítve, az nincs is. Mint a zsiráf. Rejtői magasságokban áll az elmém, most már csak azért is megmutatom, hogy végig fogom olvasni, értelmezni, mi több: megtanulni! "Helyesírásunk betűíró, latin betűs, hangjelölő és értelemtükröző írásrendszer." Értelemtükrözőőő? Rájövök, hogy ebben a pillanatban én azt az értelmet a legcsekélyebb mértékben sem tükrözöm. Mégiscsak nehéz lesz ez! Ha megfejteni sem tudom, hogyan fogom megtanulni? Sehogy! - mondom magamnak és nekikeseredem. De legalább itt ismerem a betűket! - bíztatom magamat. Vagy mégsem? Mi az, hogy hangérték? Komoly vitáim lehetnének magammal, de csak jó társasággal vitázom, ezért megnyugszom inkább. A hangérték az biztos valami olyasmi, mint a tőzsde. Minél magasabban van, annál jobb. Vagy mint a helyiérték. Igaz, jobb ha nem megyünk bele, hogy az micsoda...
A következő oldalak szinte röpülnek a fejembe. Mondom: szinte. Mert az orrom elé tolakszik egy kifejezés: szóhatár. Naaa? Ilyen is van? Megint ez a fránya képzelet. Látom, amint a frissen mosott határőr benéz a kocsiba. Illegális szóhatárátlépés történt, kérem igazolják magukat! De kérem, nem tudtam róla, hogy itt van a szóhatár! Esküszöm! Ne lőjön le! Inkább visszafordulok és sosem megyek többet a szóhatárátlépő közelébe sem! Jobb nekem itthon, a szóhatáromon belül! Csak ne lőjön!
A 17. oldalon látom a címsort: A szóelemek elhomályosulása. Aha! Itt van a kutya elásva! Ugye-ugye, mennyire el tud homályosulni! Bajtársaim, ti akik a helyesírás friontján küzdötök, nem ígérhetek nektek semmit, csak vért, verítéket és könnyeket!
Halk hang a hátam mögött. "Te, kicsit fura szag van a konyhában... Nem égett le VÉLETLENÜL a vacsora?"
A vacsora! Kapok a fejemhez, és két lépés közt megállapítom: veszélyes dolog ez a helyesírás!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
