NAPLÓK: Sublót Legutóbbi olvasó: 2024-04-30 20:40 Összes olvasás: 5765| 1. | [tulajdonos]: iroda-lom | 2011-05-14 15:41 | Plasztikcica, államadósság ellen
Azt hittem vicc, amolyan megkésett áprilisi tréfa. Bár cicussal – sajnos és még – nem rendelkezem, de mivel számtalan lakótelepi nyávogót gyámolítok, gondolom: nosza, tudjuk meg az igazságot. Azt, amiről tudjuk, hogy mindig odaát van. Meredten vigyorogva bámulom az elektronikus levelet, amiben elmondják nekem, hogyan lehetek gondos gazdi. Két mondattal később rájövök, hogy ezek komolyan gondolják. Győzködnek.
Ugye féltem a bőrömet? Nem. Macskától nem. Maximum az UV sugaraktól és a ráncosodástól – de ez éppen az a két tényező, ami ellen nem tudok tenni, maximum kenegetem magam, jobbféle zsíros kenyérként, mindkét oldalamon. Hagyma nélkül, persze. Ugye féltem a több százezret érő bőrkanapémat? Nem. Részint mert nincs, másrészt, ha lenne is maximum úgy lenne, hogy a bőr (és a hozzá tartozó csatolt rész) ülne a kanapén. Valahogy a bőrt jobban szeretem az eredeti helyén, és az ugye kétségtelen, hogy nem a nappali. Legalábbis néhány marha nehezen férne el a panelben, bár kétségkívül kreatív megoldása volna a bőrkanapé kérdésnek. Egy szó mint száz, nem féltem a nem létező bőrkanapémat a nem létező macskámtól, de még a létező kutyámtól sem.
Érzem én, hogy rossz válaszokat adok, de mit tudok tenni? Sóhajtok. Igen, én már csak ilyen anti-trendi vagyok. Nem szisszenek fel arra a gondolatra, hogy egy macska megkarmolhat. A múltkor Negró és Lucifer macskák közül az egyik (ne kérdezzétek melyik másik, mert egyformán feketék és egyformán éhesek mindig) a kezem után kapott. Igaz, Kormos orrát találta el, aki erre megmutatta a fogait, de a kis fekete azonnal bocsánatot kért a tettéért, és a mellkasának dörgölőzve a farka hegyével megpiszkálta a nagy feketét, aki erre heves prüszköléssel reagált, rám nézett és csak annyit mondott: Na, ezért nem kell nekem macska! Tudom, hogy nem gondolta komolyan, de a végső véleményformálást meghagyom akkorra, amikor már eltűnik az orra hegyéről a sorminta. Attól sem ütne meg a guta, ha a macska – természetes élőhelyének hiányában – a függönyömben látná a K2 csúcshoz vezető utat, és menet közben átalakítaná rajta a szálirányt. Apám macskája (Bandita Bandika) sem okozott a családban konfliktust, pedig ő a tévéről szeretett volna a könyvespolcra jutni, és éppen egy Ady köteten bukott meg, így Ady és az ő versei szelíden hullottak a tévé zsinórjára, kiszakítva azt a falból, ahogy illik, tokkal-vonóval. Hiába, Ady fajsúlyos költő. A macska viszont a könyvespolc mögé szorult és a falon igyekezett felmászni, aminek az eredményeként a tapéta gondolta úgy, hogy ideje véget vetni a lengyel-magyar baráti szövetségnek. Két perc élénk eszmecsere ugyan volt arról, hogy ki hagyta nyitva az ablakot, de mivel a nyávogásra a másik három is bepréselte magát, mese nem volt, menteni kellett. Ki tudna egy csapat aggódó macska szem-kereszttüzében vitatkozni? Visszatérve tehát az alapkérdésre, valószínűleg rossz gazdi vagyok, amiért még egy nem létező macskát sem vinnék egy plasztikai sebészetre. Fejben sem. Igen, jól látjátok, plasztikai sebészhez. Elérkezett hát az idő, amikor a plasztikcicák már nem szőrnélküli, hosszabbított hajú, felvarrt cicijű, szilikonos turbószájú, műkarmos nőcik lesznek, hanem hús –vér macskák, akiknek a drága gazdik kifizetik a karommentesítést. Igen, a jövőben, kivált macskáéknál, az a kifejezés, hogy lekapnak valakit a tíz körméről, azt fogja jelenteni, hogy „cicumicuelmegyünkszépenadoktorbácsihozésleszedinekedazokatacsúúúúúnyakarmocskáidat”.
Már látom magam előtt, és egyre inkább élek a gyanúperrel, hogy ezt az egészet az EMÉSZT (Egér és Madár Érdekképviseleti és Szagszervezeti Tömörülés) találta ki, szó szerint körmönfont módon. Lefizették a médiát, hogy hatoljon a gazdák tudatába, végezzen agymosást. Vajon már velem is megtették? Nem, nem hiszem…. De ha mégis? Ha azért gondolkodom ezen, mert már megtörtént? Mi van, ha csak idő kérdése és átállok? Vagy már át is álltam?
Közel van az az idő, amikor elindul majd az AlomVilág, ahol élő egyenesben követhetjük végig a Villalakók életét, a beköltözéstől a bőrkanapé szétszedésén át a fődíjig plasztikai műtétig. Sőt, az első beköltöző valószínűleg Szandika macskája lesz, aki megmutatja ország-világnak, hogy van élet a halál után. A műtétre felkérik majd az ország legjobb sebészét, aki sajnálatos módon éppen házi őrizetben van az őssejt-botrány miatt, de ez nem lehet akadály, hisz egy remek sebész akár kanállal is tud operálni, műsorvezető pedig a frissen szabadult színész lesz, aki a párbaj előtt komoly arccal fogja mondani: Csak egyikőtök nyerhet, ne feledjétek. A szavazást lezárom. A nézettségi mutatók és a macskaplasztikai sebészek bevételei jelentősen megugranak, oly mértékben, hogy az már nemzetgazdasági szinten is kimutatható lesz. Az államadósság jelentős részét szinte azonnal vissza tudjuk fizetni, és problémát csak a hosszú várólista okoz, no meg annak az ellenőrzése, hogy nehogy a feketegazdaságba folyjon be az, aminek az államkasszába kellene. A cicusok kiemelt témái lesznek a híreknek, a világsajtó velünk fog foglalkozni, ettől jelentősen növekedik majd az idegenforgalmunk, megjelennek az első úniós jelentkezők, akik a franchaise rendszerben építendő plasztikai centrumokat akarják a saját országukba vinni, forró drótra kerül fél Ázsia, ahová szakembereket utaztatunk, hogy megvizsgálják a tigriskarom-plasztika lehetőségét, majd szinte azonnal utánuk Afrika, Dél-Amerika, kicsit megkésve Ausztrália Óceánia, Kanada, és a végén maga az Egyesült Államok is, mert Hillary Clinton addigra meggyőzi Obamát, hogy a külpolitika ilyen fontos szereplőjére oda kell figyelni és muszáj velük jó kapcsolatot ápolni. A trendi macskákat vendégszereplésekre és fotózásokra hívják, az első karom-független filmmel azonnal Oscar díjat nyerünk (persze ebben azért Andy Vajna segít egy kicsit ), Hollywood és Bollywood után mi leszünk az új filmes hatalom, a Cillywood. Könnyűiparunk rááll a macska-műköröm gyártásra, hozzá tartozó speciális festékekkel együtt, élelmiszeriparunk a világ 99%-ának fogja szállítani a körömpörkölt alapanyagát. Figyeljétek meg, pár év, és bekövetkezik a csoda! A macskakaromról már senkinek nem fog az eszébe jutni az inka gyógynövény, annál inkább a furfangos magyarok, akik szaruból várat építettek.
Már nem mosolygok rajta. Látom benne a lehetőséget! Egyre jobban, egyre lázasabban, egyre türelmetlenebbül!
Most megyek is, bejelentkezem a pszcihiáteremhez, mert meg kell vele beszélnem, hogy ezután soron kívül kell fogadnia a még karmos macskákat. És a gazdáikat is.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
