NAPLÓK: Seholsincs
Legutóbbi olvasó: 2024-04-28 14:18 Összes olvasás: 868347. | [tulajdonos]: Vak szerelem - átdolgozás | 2012-01-14 11:00 |
Zene ajánló: La Paloma http://youtu.be/DBHkn8_ApJw
Szememmel nem látlak, te drága, de pórusaimban anyám keze, ahogy remegő ujjait vezette arcomon, s a tárgyakat sorra adta: Legyen szemed kezed!
A megismerés fegyverét ujjredőimbe karcolva így ismertem meg a világ felét. Isten csak ezt adta nékem útravalónak. Nem tudom, miért volt hozzám ilyen kemény.
Bár küldött melléje lágy trillákat, zajt, zörgést, kedves hangokat, de a vágtázó lovak, a vonat zenéje mégis alaktalanul háborgat.
Az illatokkal is együtt élek. Képzelnék hozzá tárgyakat, de az élettelen, fémes valóság szívembe markol és felkavar.
A világot sohase láttam. Nehéz értened, ez mit jelent. Az a szó, hogy "láttam ", számomra a semmi. Csak a tapintható jelen.
A millió érintésben annyi minden másoknak hiábavaló. De nekem ez adja a bizsergő vágyat. A szenvedést. A botlást. Mindazt, ami az életben jó.
Szememmel nem látlak, te drága, de érzem, hogy itt vagy most is velem. Érzem minden porcikádat. Te vagy az élet. Te vagy a szemem.
Illat vagy. Bársony. Édes íz. Dorombolás. Lehetsz szép, vagy akár csúf másnak. Oly mindegy. Nekem te vagy az egész világ. Téged adott az Isten, - gálánsan fukar sorsomért - ki nem tudja, hogy a vak szerelem a nemlátónak nem pusztán két szó, de maga a sötétség és maga a remény.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!