NAPLÓK: Seholsincs Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 19:29 Összes olvasás: 86966| 280. | [tulajdonos]: Amíg a fényt nem látod | 2016-04-24 10:13 |
II.
Már majdnem négy óra volt. Lassan mehetne haza, de még legalább egy óra kellene, hogy a mérési adatokat feldolgozza a számítógépen. Másnapra is jó lenne előkészíteni a mintákat, az oldatkészítésekkel is el van maradva, de megint elővette a szédülés, és valami furcsa gyengeség.
Inkább holnap tovább maradok - döntötte el, s azzal kapcsolta is ki a műszereket, számítógépeket, áramtalanított, bezárta a labort, s megnézte, hogy a folyosón is minden ajtó - labor, raktár - zárva van-e?
Most ő ment el utoljára, tehát az ő felelőssége. A kollégája már egy órája lelépett, valami dolga akadt. Amúgy is sokat túlórázott. Volt miből csúsztatnia.
Az asszony óvatosan megindult lefelé a meredek lépcsőn. Csak egyemeletes volt az épület, de valahogy elfelejtkezhetett az épület tervezője a lépcsőkről. Olyan volt, mintha utólag építették volna az adott helyre, a szabványosnál meredekebben, és magasabb lépcsőfokokkal. A fő hogy összekösse a földszintet az emelettel.. Senki nem járt ide szívesen, mert mire felértek a laborokhoz, még a férfiak is lihegtek.
Leért a földszintre, s ahogy kilépett a folyosóról a gyár udvarára erős, szorító érzés markolt a torkába, s kúszott felfele a nyaki nyirokcsomókig.
- Pedig semmi olyan gyógyszert nem vettem be, amire allergiás lennék - gondolta magában. Ez a szájüregbe, fültőhöz tovább kúszó furcsa fájdalom arra emlékeztette, amikor rosszul lett valamelyik gyógyszertől. Csak most nem dagadt be a nyelve. Ezeknek, a gyógyszereknek a száma mára már úgy megnőtt, hogy külön kis cetlit tartott magánál arra az esetre, ha valami baj érné és szóban nem tudná elmondani, mit nem szedhet.
A gyomrától lassan - mintha végigperzselték volna - a mellkasán végig égető érzés öntötte el a felső testét.
Az asszony valahogy végigvánszorgott az udvaron. Közben a fejében az járt, hogy nem lehet most beteg, mert otthon annyi mindent kellene csinálni, s holnap a laborban is millió munka várja. Egyedül lesz, mint mindig mindenre. Pár nap múlva ráadásul jön az utódja, akit három hónap alatt be kell tanítania. Azután fogja a nyúlcipőt, s leparkol élete hátralévő részében az annyira áhított, de egyre kevésbé irigyelt nyugdíjasok világában.
Ahogy közeledett a kijárathoz, már csak arra maradt ereje, hogy a porta közelében épülő csarnoknál dolgozó egyik munkáshoz odaszóljon, hogy segítsen eljutni a portáig. Még akkor is az ájulás határán volt, amikor egy aranyos kolléganője karolt bele, s megkérdezte, hogy ne hívjanak e mentőt?
Összeszedte ismét minden erejét, és megnyugtatta őt és a közben köré gyűlt néhány ismerőst, hogy már jobban van.
A kolléganője még az autóban is győzködte, hogy jobb lenne, ha bevihetné a kórházba, hiszen olyan sápadt és folyik róla az izzadtság. Az asszony elcsodálkozott.
- Pedig nincs is melegem!
Nem is volt igazán meleg, ahhoz képest, hogy szeptember vége volt. Az időjárás úgy tett, mintha elfelejtette volna, hogy neki most az a dolga, hogy szép, napos, kora ősz legyen.
A háziorvosi rendelőnél az asszony nagy nehezen kiszállt az autóból és elköszönt azzal, hogy most rögtön bemegy a rendelőbe. De arra nem számított, hogy kis millióan lesznek. - Jaj, ne! - sóhajtott magában, amikor a nyúzott, sápadt, tüszkölő sokaságot meglátta.
- Ha kivárom a soromat, biztos itt múlok ki. Más elé menni pedig pofátlanságnak tűnhet, elvégre senkire nincs ráírva, hogy milyen súlyos baja van!
Negyed órát bírt ki. Azután odafordult a soron következő beteghez és megkérte, engedje maga elé, mert nem tud tovább várni. Meglepetésére mindenki megértően bólogatott.
Odabent a háziorvosa megvizsgálta. A majd kétszázas vérnyomást és az ekg-t látva egy tablettát dugott a nyelve alá. Fél órát kellett a váróban pihennie, azután újabb vérnyomásmérés, majd így szólt az asszonyhoz.
- Jó lenne, ha most azonnal bemenne mentővel a kórházba!
- Ó, ne! - nézett rá az asszony, s kicsit alkudozott, hogy már jobban van, de ha megint utoléri az az érzés akkor igen. Gondolta, ha olyan súlyos, akkor már kihívta volna az orvos a mentőt, s nem bocsátotta volna alkura a témát..
De az orvos, viszonylag gyorsan beletörődve, adott neki egy mentős beutalót, ha mégis meggondolná magát.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
