...a madarak még mindig énekeltek, nem hullt a hó, s nem szakadt rám az ég.
Felhőrongya lógott fölém cafatokban mikor a mennyország befogadta, mert befogadta kicsiny lelkét.
Mikor elmentél nem szóltak harsonák, de a szívem üstdob volt a hantnál, és majd szétpattant mikor a fejemből a vér tócsaként körém szaladt, s virágkoszorúba font szirmok közé halt a szél.
Ma reggel a hintánál még láttalak. De lehet, hogy a szomszéd kislány intett felém, mosolygó, ártatlan szemekkel, mert nem tudta szegény, hogy akkor rám szakadt ez a nyomorult ég. Ököllel zúzta szét a legszebb percet: a születést verte bennem keresztre, s most itt térdepelek előtted, kit halálra nemzett az a szerelmes, gyilkos éj.
Mikor elmentél este, nekem minden semmivé lett. Pedig a madarak még mindig énekelnek, s majd újra hull a hó is, és a fehérbe öntött apró lépéseid nyomát, hogy el ne tapossam, magamba simítom, mint egykor a soványka reményt.
..de mikor elmentél Kedves, belém feszült a csend, a világ újra üres lett, és veled halt a józan ész.
eljött az ő ideje és akkor letörölte a könnyeit keményítőbe mártott szívét kitette száradni mellkasában mégsem érzett ürességet a világ is üres volt már semmi köze sincs hozzá a szívnek
a tőzsdéhez nem értett de biztos volt benne hogy a szeretet árfolyama nem miatta zuhant régóta leszállóágban volt
a lelketlenség csúcsokat döngetett
archaizált fogalom lett az otthonmeleg csak egyesek ismerik de azok vérszemet kaptak pedig a szemükön egyre vastagabb a hályog mégis a többséget hiszik vaknak a többség meg azt hogy ez csak egy rossz álom
Még hét elején úgy rémlik hallottam fecskecsivitelést, és láttam őket körözni az ablakunk előtt. Azután egyéb dolgaim miatt - hétfő este hazajött Zolcsi - már nem figyeltem rájuk. Ma délután a postára menet nézegettem a ház kiugró részei alatt megbúvó fecskefészkeket. Mind üres volt. Este sem repkedtek már az erkélyünk előtt. Ezek szerint valamelyik nap útra keltek. Borzastóan elszomorodtam. Máris hiányoznak! Szerettem volna az utolsó napjukon "elbúcsúzni" tőlük egy pillantással. Nem sikerült. Majd tavasszal remélem találkozunk! Jó utat, Fecskéim! 2018.09.13.
Kedves Gabi! Olvastam, és örültem. Semmiség volt, hiszen könnyű a készt megvilágítani, hogy jobban látszódjon. A Tiéd - akárhogy is lesz már - az érdem. Puszi!
Szia kedves Csilla! A versem, amelynek sorsát a szíveden viseled (nem köszönhetem meg elégszer), tetszett Jánosnak. Várom a további sorsát, talán majd együtt örülhetünk. Köszönöm. És gratulálok a maradós versedhez is. Puszi
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
