„A kiégés az altruizmusnak nem szükségszerű velejárója, hanem lehetséges következménye, ami csak akkor áll elő, ha a funkció kimerül.” (https://ofi.oh.gov.hu/tudastar/kiegesi-tunetek-burnout)
Két hét Svédországban, bibliodráma-vezetői alapképzés, soknyelvű (angol, litván, Fülöp-szigeteki, dél-afrikai, lengyel, belga, finn anyanyelvű) csoporttársaimmal, összesen 18 ember, plusz a vezetők, a svéd Lotta és Lars, a német Wolgang és Andrea, reggeltől késő estig dolgoztunk együtt, játszottunk, táncoltunk, kirándultunk, várost néztünk, együtt étkeztünk. Az egymást segítés mindenféle formáját megtapasztaltam ez alatt az idő alatt, nem mintha az önzésnek, a versengésnek, az egymás legyűrésének jele sem lett volna. A vezetőtársammal, akivel együtt vizsgáztunk a második hét keddjének délutánján, megjártuk a pokol bugyrait (ő egy patriarchális társadalomból érkezett, természetesnek vette, hogy kettőnk közül ő a vezető, én csak a segédje lehetek, én viszont nem azért repültem 1317 kilométert, nem azért rostokoltam órákat három repülőtéren (oda-vissza összesen hatszor) is, nem azért éltem át az idegenbe érkezés, a nyelvi nehézség miatt a csökkent képességűség érzését, hogy ne mutassam meg, mire vagyok képes. A legrosszabb az volt, amikor eluralkodott rajtam a tehetetlenség. Elfutni nem volt hova, a nyílt harc felvállalásához nem kaptam otthonról elég apanázst, a testi-lelki szervezetem a legfagyást majd a kerülő úton való érvényesülést választotta. Amikor már sírni tudtam, mert a vezetők és a csoport részéről olyan támogatásban volt részünk (!) (többes számot használok, hiszen nem csak én szenvedtem, hanem a társam is, a dél-afrikai származású, színesbőrű lelkész, mindketten megéltük magunkat áldozatként és agresszorként egyaránt), akkor kezdett felengedni a jég. A búcsúesténken mindannyian őszinte örömmel táncoltunk, énekeltünk, bohóckodtunk. Mert „akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.” (1Kor 12:26)
Nem hiszem, hogy az altruizmus kiveszett a világból. A messianisztikus alapállásból könnyen bele lehet csúszni az áldozat-szerepbe. A DOKK-nak nem megváltóra van szüksége, hanem arra, hogy a tagjai (az összes) felfogják az 1Kor 12:26 üzenetét. És ezt nem evangelizációs céllal írom. Minden tiszteletem Karaffa Gyuláé, nagyra becsülöm az erőfeszítéset, de a saját kiégésért minden felnőtt ember maga felelős.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
