NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 00:54 Összes olvasás: 72208| 801. | [tulajdonos]: в-ад | 2022-04-29 15:20 | 2022. 04. 29.
Anyunak lement a láza, egyre gyakrabban és egyre többet eszik, időnként kifejezetten türelmetlenül. A sebei gyógyulnak, az osztályos főorvos ma azt mondta, ha így alakul hétfőn vagy kedden hazaengedik. Az @tomh@ború esélye elhúzhat. Hах@й.
2022. 04. 28.
Kőmíves Kelemennek érzem magam. Amit estig felépítek, reggelre összeomlik. A fal testet kíván, és én Anyu testét nem adom. Ma reggel tele volt a szája alvadt vércsomókkal. A nyelve alatt hatalmas afta, a torkán is valami fekélyszerűség. A szája széle újra kirepedve (abból folyt éjszaka a szájába a vér), az ajka, amit Bepanthonnal és aloe verával gyönyörűen rendbehoztam újra kicserepesedve, a nyelve száraz, mint a lázas kutya nyelve. Este nyolctól reggel nyolcig (tizenkét óra!!!) senki nem foglalkozik azzal, hogy anyám krónikus szájszárazságban szenved, éjszakára az infúzióról is leveszik. Az orvos kerül, eddig nem hagyta még csak megszólítani sem magát, úgy tesz, mintha nem látná, hogy feléje közeledem. Rá akarom venni, hogy adja utasításba a nővéreknek az éjszakai folyadékpótlást. Anyu agya tisztának tűnik, a gorombaságait és a kétpercenként jelentkező (valószínűleg jogos) kívánságait, cseppentsek a szemébe, simítsam ki a homlokáról a hajszálat, vakarjam meg a szemöldökét vagy az orra tövét, nem jobb oldalt, hanem bal oldalt, vagy fordítva, kenjem be az arcát kenőccsel, mert olyan érzése van, mintha hangyák szaladgálnának rajta, töröljem le az arcáról a kenőcsöt, mert melege van tőle, zsibbad a jobb hüvelykujja, mozgassam meg, tegyek a térdhajlatába egy törülközőt, de előtte tekerjem össze, ne úgy, háromrészbe hajtsam, tartsak a szája elé papírszalvétát, mert ki kell köpnie a torkára gyűlt váladékot, ne úgy, feljebb/lejjebb, mit szerencsétlenkedem már, vegyem ki a protézisét, jaj, vigyázzak, mert felhasítom az ínyét, gyűrött a lepedő, a könyöke alatt a paplan, igazítsam meg, lassabban, mert fáj stb. Tegnap délelőttig annak tudtuk be az izgágaságát, hogy gyakorlatilag nincsenek végtagjai (vannak, de használhatatlanok), mi vagyunk a keze-lába, az ő agya működtet bennünket (mikor melyikünk van vele), mint egy robotvégtagrendszert. Néha megköszönhetné, amit csinálok, vagy kérhetne szebben. A konfabulációi nyitották fel a szemünket. A középső húgomnak azt állította látogatási időben, hogy a traumatológián a nővérek mankóra állították, hogy menjen ki a vécére, micsoda dolog, hogy a pelenkát rakja folyton tele. Másnap egy családsegítőről mesélt, felkereste a kórteremben, amíg én távol voltam (ebédet készítettem neki, mert a kórházi ételt nem kérte), és felajánlotta, hogy ezentúl majd ő gondozza. Elküldtem a fenébe, mondta Anyu. Éppen a száját és a protézisét tisztogattam, ami komoly figyelmet igényel, mert a szájszárazsága miatt fájdalmasan gyulladt a nem létező (vagy alig létező) nyálkahártyája, elengedtem a fülem mellett a történetet, de nem gondoltam, hogy csak képzelődés. Amikor a gyerekeimmel átkerültem az újszülött-osztályra, engem is megkerestek mindenféle ajánlattal, pelenka-, popsikenőcs- és gyógyszergyártó cégek, névre szóló reklámanyagot is hoztak, az első csomag eldobható pelenkánk így nem került soha egy fillérbe sem. A kórház ugyanis megadja a frissen született babák adatait (nevét, születési időpontját, az utóbbit azért gondolom, mert még az első éves születésnapjukra is érkezett ajándékcsomag a Liberótól vagy a Pamperstől. Gondoltam, Anyu kórházi tartózkodásáról is értesült valahogyan az önkormányzat családsegítő szolgálata. A keresztlányom látogatásakor hangzott el a harmadik történet arról, hogy a második kézműtétjekor művénákat helyeztek a lábfejébe, mindkettőbe ötöt, érezte (!), ahogyan zöld cérnával az eleven húst varrják, éktelenül fájt. Foggal-körömmel ragaszkodott ehhez a történethez, mivel kételkedtem benne, kis időre én lettem a fő ellenség. Csak nem képzelem, hogy ő magától kitalál ilyesmit. Az unokatestvérem javasolta, járjunk utána, nem adnak-e neki nyugatót, Frontint vagy Xanaxot, mert attól szoktak a kórházi betegek félrebeszélni. Így derült ki, több lépcsős nyomozói munkát követően, hogy Anyu öt éve minden este Frontinnal alszik el (az orvosa írta fel neki álmatlanság ellen), mivel a kórházban nem kapta, elvonási tünetei lehetnek. [A családsegítőről később (másnap) majd kiderül, hogy létezik. A Kamilliánusz (Betegek Szolgája) szerzetesrend kereste meg, őket küldte el Anyu a pokolba. Na, jó, nem oda, „csak” a fenébe. A szótár szerint mindkettő: в ад.]
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
