NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 00:27 Összes olvasás: 72206793. | [tulajdonos]: порядок вещей | 2022-04-19 17:14 | „A dolgok rendje, hogy az ember nemcsak hazudik, hanem azon felül be is kell bizonyítania, hogy igaza van.”
”A behódolás nem bűncselekmény, hanem botrány. Aki alkalmazkodik, nem gonosztevő, hanem aljas. Ezért nem bíróság előtt van a helye, hanem felháborít. Ez a felháborodás a lázadás csírája. Senki sem ússza meg anélkül, hogy ne forraljon bosszút. Ha a bosszú kitör, kész a forradalom. A forradalmat nem a lázadó csinálja, hanem a korrupció csinálja a lázadót. A lázadó nem a korrupció életrekelt rossz lelkiismerete, hanem az élet javaitól megfosztott és a közösségből kizárt ember bőszültsége.
A forradalmár azt hiszi, mert valaki nyomorult, az igazság csak az ő oldalán lehet. De abban a pillanatban, amikor a forradalmár a világot elfoglalja és berendezkedik, a javakat azonnal birtokba veszi és védeni kezdi, a rossz lelkiismeret benne máris felébred és a direkt morált tüstént provokálja. Soha még nem zajlott le forradalom, hogy ez paradigmatikusan ne ismétlődött volna meg. Eszméit hiába hirdeti tovább. A hirdetés már nem a direkt morál, hanem a rossz lelkiismeret hangján történik. Ha a forradalmár hatalomhoz jut, a világnak tüstént behódol, és kezdődik az egész elölről.” „Aki behódol, az ember hiteles elkötelezettségét (engagement authentique) nem vállalja. Bizonytalan, hogy miért. Lehet, hogy a feladat túl nagy. Mivel a világban az, hogy az ember önmaga legyen, olyan nagyon nehéz, a korrupcióba veti magát. Ha már nem lehet önmaga, legalább habzsolja fel mindazt, amit csak tud.
Nem képes bevallani, hogy mivel a világ szerkezete olyan, amilyen, kénytelen engedményeket tenni. Viszont csak annyit enged, amennyi élete fenntartásához feltétlen szükséges. Ez a baj. Ha a világnak így tenne engedményt, ezt kivételes aktusnak tekinthetné és hagyná, hogy tette merüljön el a semmibe, önmaga pedig kívül maradna és eredeti helyét megtartaná. Ehelyett magát tettével azonosítja, és elkezdi azt védelmezni. Nem képes arra, hogy nyíltan hazudjék, tudjon róla és azt elviselje. A behódolás egyetlen aktusa még menthető lenne, ha nem lenne összekötve azzal az élettechnikai praxissal, amelyre a rossz lelkiismeret kényszeríti, hogy korrupt tettét elkezdi önmaga előtt igazolni és azt ne igyekezne világnézeti dialektikájának bevetésével helyesnek feltüntetni.
Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja.”
„Ez az, amit a direkt morál a legtisztábban lát: „a behódolás az embert eredeti alakjából kivetkőzteti és az élet végeredményét kompromittálja”. A behódolásnak ezt soha senki sem bocsáthatja meg. A behódolásból sohasem lesz és nem lehet nagyság. Ez a par excellence antitragikus, vagyis ez a botrányos egzisztencia.
A direkt morál inkább őrület. Nincs megalázóbb, mint elviselni, hogy a behódolás virtuóz élettechnikával miként fut be nagy pályát és miként teszi kezét az élet javaira, és miképpen foglalja el az élet helyét, mintha az egész az övé lenne, és vesz részt abból, amiből mindenki más kizárt.
Abban, aki ez ellen nem tud kellőképpen védekezni, tízezer inkarnációra való méreg győlik össze. A bosszú. A bosszú, mondja nietzsche, az akarat tiltakozása az idő ellen. Minden mártír gondolja meg jól, vajon nem a bosszú, amely benne dolgozik? „Ó, ha az embert a bosszútól valaki meg tudná váltani!"
A behódolás az embert eredeti alakjából kivetkőzteti és az élet eredményét kompromittálja. De aki nem hódol be és nem alkalmazkodik, tiszta lelkiismeretét fenntartja és intaktságát megőrzi és a direkt morálban áll, az a bosszú angyalává lesz. A direkt morál nárcisztikusan ragaszkodik hősies és görcsös tisztaságához. A direkt morál nem szociális, hanem egocentrikus. Ezért ha felülkerül, nem közösséget teremt, hanem forradalmat. A direkt morál, mint a rossz lelkiismeret, a nagyságot kizárja. A direkt morál középszerő és démoni.
Aki behódol, beszennyezi az életet. A rossz lelkiismeret a beszennyezett élet nyugtalansága. A direkt morál a közösségből kizárt és a javaktól megfosztott ember életféltése.
A behódolás megbocsáthatatlan. Annak, aki behódolt, térden állva kell bocsánatot kérnie az igazságtól, amelyet megsértett. Addig nem térhet haza.
A direkt morál csak akkor oszlik el, ha felszólítják, hogy a szeretet világába lépjen, és tényleg belép. Akkor a pokol tüzét elkerülheti.”
(Hamvas Béla: Patmosz, DIREKT MORÁL ÉS ROSSZ LELKIISMERET)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|