NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 07:29 Összes olvasás: 72126| 764. | [tulajdonos]: на-безопасной-высоте | 2022-03-27 23:54 | Kígyóval álmodtam, ebben a hónapban másodjára. Az első kisméretű csörgőkígyó-féle volt. A kisebbik fiam nevelgette titokban a szobájában. Amikor beléptem hozzá, láttam, ahogy megmaratja vele a karját. Miért csinálsz ilyet, kiáltottam rá, ez veszélyes, ő megvonta a vállát, mit idegeskedem, nem látom, hogy semmi baja.
A második kígyó sokkal nagyobb volt, legalább másfél méter hosszú. Egy kertben játszottam a gyerekeimmel (úgy hogy közben én magam is gyerek voltam), amikor felütötte a fejét a fűben. Ne moccanjatok, szisszentem rá a gyerekekre, ez állóháború. A kígyó egy pár méterrel arrébb csúszott, majd megállt. Néztük egymást. Nem akartam, hogy eltűnjön, szemmel akartam tartani, ha eliszkol valahová, végünk, mert bármikor lecsaphat, amikor nem vesszük észre. A következő pillanatban már bent voltam a házban. Ismeretlen parasztkunyhó volt, olyasféle földbevájt viskó, mint amilyeneket Egerszalókon láttunk, mégis úgy mozogtam benne, mintha otthon lennék. Tejet, gyorsan, kiáltottam anyámra, mert ő is ott volt, és mérget valahonnan, ki kell tenni a kígyónak! Anyám úgy tett, mintha nem hallaná, amit mondok, vagy legalábbis nem fogná fel a helyzet súlyosságát. Nem hallod, üvöltöttem, azonnal vedd elő a tejet, és keresd meg a mérget! De akkor már egy keskeny ágyon feküdtünk mindannyian egy sarokban, a gyerekeim mintha egyben a testvéreim is lettek volna, sokan voltunk, mégis elfértünk. Kívülről láttam, mint egy filmen, hogy a kígyó besiklik az ágy alá. Ez itt lakik, döbbentem meg, az ágy alatt van a kígyófészek, ki tudja mióta. Ez volt a legrettenetesebb az egészben, hogy régóta (talán évek óta) veszélyben vagyunk, és én nem vettem észre. Hogy élhettünk ekkora gyanútlanságban mostanáig! Meg kell mentenem a gyerekeket, gondoltam, fel kell költöztetnem őket a lehető legmagasabbra, ahová a kígyó nem tud utánuk mászni. Hirtelen ott termett egy több méteres lábakon álló, nagy kerek asztal. Ezen elalszunk, néztem le az asztalra valahonnan egészen fentről, fogalmam sem volt, hol vagyok, csak annyit tudtam, hogy biztonságos magasságban. Ide mássz utánam, ha tudsz, te lábatlan, mondhattam volna a kígyónak diadallal. De nem mondtam, csak aludtam tovább.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
