NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 15:02 Összes olvasás: 72167| 762. | [tulajdonos]: недалеко | 2022-03-22 23:38 | „A háború előtt…” – így indul a mondat egy szövegben, amit olvasok, és az agyamban az időgép, mintegy gombnyomásra, a múlt század közepére röpít, a nagyszüleim ifjúkorába, amelyben nem éltem, de a történetek és (főleg) a filmélmények alapján vannak róla képemlékeim, nem külön-külön, hanem egymásra fényképezett jelenetek palimpszesztjeként, de még mielőtt ez a képi massza felderengett volna előttem (szemcsés, barnás árnyalatokban – miért ilyen színű a múlt, sosem értem, lehetne türkiz színű is), már röpültem is vissza a közelmúltba, mert a mondat így ért véget: „…elvesztette a férjét Covidban.” És egy pillanatra az az érzésem támadt, hogy itt valami tévedés van, nyomdahiba vagy félreolvasás, de ez a két szó, hogy Covid és háború nem szerepelhet egy mondatban. Ilyen közel. A „háború után” – ehhez kellene minél hamarabb hozzászokni, de úgy, hogy a „háború alatt” kihagyható legyen.
Özönvíz vett körül álmomban. A gyerekkori házunk félkör alakú lépcsőjén álltam, körülöttem a gimnáziumi osztálytársaim, mintha osztálytalálkozóra gyűltek volna össze nálunk: S. Ildi, K. Ancsa, T. Zsuzsi, H. Csaba, Fehérke és a többiek. Először a ház előtti kis tóban emelkedett egyre magasabbra a víz, az osztálytársaim sorra ugrottak bele, mint egy úszómedencébe, csodálkoztam, hogy nem ütik meg magukat, hiszen „máskor” legfeljebb térdig ér a víz. Kedvem lett volna utánuk ugrani, de akkor már a lépcsőnknél járt a víz, és már mindent ellepett, nem látszott ki semmi, csak a házunk. Tudtam, hogy nincs menekvés. Aztán mégis volt. A következő pillanatban már valahol nagyon messze jártam. És sajnáltam, hogy lemaradok az osztálytalálkozóról. Hogy egyúttal az özönvízről is lemaradok, nem jutott eszembe.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
