NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 14:08 Összes olvasás: 72158| 757. | [tulajdonos]: who-will-feed-the-crows. | 2022-03-13 14:49 | A Kafkadesk nevű szlovák oldalon találtam egy poznani graffitiről készült képet, ami Putyint Voldemortként ábrázolja, Zelenszkijt pedig Harry Potterként. Eddig 27 ezer szívecskét, 1300 ölelést, 14 ezer röhögő lájkot, 1 ezer hűhát, 160 ezer dühös pofát, 109 ezer síró arcot kapott. Nem olvastam el mind az 5900 hozzászólást (mindenféle nációjú kommentelőktől) , de az első tízből is kiderül, hogy a vélemények ugyanúgy megoszlanak, mint itthon nálunk. Van, aki brilliánsnak tarja az ötletet, dicséri a lengyeleket és a rajz készítőjét (pl. „how good is this. Very accurate. Good vs evil” vagy: „That's very accurate, the best part is that Harry Potter (Volodimir Zelensky) wins in the end”, vagy: „Please do not compare putin to Voldemort or Sauron. He’s too primitive creature, unlike these dark but great wizards”). Más hosszasan elemzi az USA szerepét az eddigi helyi háborúkban. Megint más: „Who made this and who consider this as "brilliant" are not very familiar with Harry Potter's story, I think. Harry Potter agreed with Voldemort's request, sacrificing his life, in order to stop the war and to save the lives of the loved ones and of the innocents.”
Az első tíz hozzászólásból egyet találtam, amivel azonosulni tudok: „With every stupid comment we become a part of the madness that is going on . Before you say something or post a information that can be fake do your homework people . The stones we throw may come back to as and hurt not only us but our beloved ones as well . Pray for peace and wisdom instead of war . You can not say after that we are victims of someone else's aggression in really we'll be victims of our own stupidity . Big ones will shake hands one way or another but guess who will feed the crows.”
„Neölde!’, ezzel a hapax-szal ébresztett ma egy hörgő hang, valószínűleg a saját horkolásom. Az egyik álmomban valakik átrendezték a Kálvária-dombot, ami alatt lakunk. A valóságban a domb alján ücsörgő Krisztus-szobor a domb tetejére került (ahol egyébként egy kápolna áll, de az most nem került képbe), oda szerettem volna feljutni, az álombéli Krisztus-szoborhoz. El is indultam, egy sokkal tekervényesebb úton, mint amilyen út a valóságban a stációk mellett a kápolnához vezet, de mire felértem volna már újra lent voltam a domb alján, kéthárom méterrel az út felett. A Krisztus-szobor sehol, csak a puszta föld, az is mintha fel lett volna forgatva, de ezen nem csodálkoztam: leültem a domboldalra egy könyvvel a kezemben, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Sütött a nap, ráláttam az utcánkra, a házunkra. Mintha őrködni tudnék felette azzal, hogy ott olvasok. Ültem tovább, mint egy szobor. Aztán emberek jöttek az utcán, néztek rám, mint egy helyi látványosságra. Akorr vettem észre, hogy nincs a lábamon cipő. Fázni fogok, gondoltam. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
