NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 09:40 Összes olvasás: 72139| 689. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-19 14:28 |
2020. április 19.
Álomra hajtottam a fejem, és elnyomott az állam. Ja, nem, összekevertem! Államra hajtottam a fejem, és elnyomott az álom. Csak ennyit akartam mondani.
Láttam egy GIF-videót. Egy férfi és egy nő önkéntes karanténban (hol máshol lennének?): a férfi egy széken ül a fal mellett, és újságot olvas, a nő a csempével borított falnak támaszkodva kézen áll. A tornanadrágja szárát és a pólója alját látványosan a föld felé húzza a gravitáció, kilátszik a hasa. A férfi lapoz, a nő felemeli az egyik kezét: fél kézen áll. Ez igen! Már megint az van, hogy a férfiak lusták, a nők meg dolgoznak. Aztán egyszer csak a plafonról besétál egy vörösszőrű pincsi. A férfi oldalt dőlve legördül a székről. Ekkor derül ki, hogy az a falicsempe padlócsempe volt.
Még mindig a Párizs, Texas jár a fejemben. Az a jelenet, amelyikben az apát az utca egyik oldalán, a gyereket a másik oldalon látjuk. A nyolc éves Hunter végre megengedi, hogy az apja (aki négy évre eltűnt az életéből) vigye haza az iskolából, de ahhoz még nem elegendő benne a bizalom, hogy egymás mellett lépkedjenek a járdán. A kamera hol az egyiket, hol a másikat mutatja. Aztán egy mikrobuszt. Az apa eltűnik a szemünk elől, mintha egy bűvész varázspálcája tüntette volna el. Sejtjük, hogy valami trükk következik. Talán nem bukkan elő soha többé. Megint eltűnik négy évre? Aztán mégis előbukkan, csak másként, mint addig: hátrafelé lépegetve. A kisfiú utánozza. És elkezdődik a közös játék: ha az apa ugrik egyet, a fiú is, amikor az apa megbotlik valamiben (véletlenül), a gyerek is megbotlik (szándékosan). A néző megkönnyebbül: mostantól minden egy picit könnyebb lesz.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
