NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 12:00 Összes olvasás: 72148| 688. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-19 00:38 | 2020. április 17-18.
Ígértem Szabó Magdának egy ugróiskolát, de még nem kapta meg. Péntek este a városban (a „tiltott” zónában) elszabadul a pokol. Nyolc erkélybulit számoltam össze, amelyek nagyobbrészt angol és arab nyelv zajlottak, de hallottam magyar szót is. A Kossuth téren egyedül a Szabó Magda melletti hely volt szabad, a többi padon csoportos beszélgetés (főleg arab nyelven). A Simonffy utca sarkán kinyitott a Pomo Doro Pizzéria; maszk és fejfedő nélküli izmos fiatalamberek gyúrják benne a tésztát – elvileg elvitelre, de ennek ürügyén négyen-öten ácsorognak előtte este 11 körül. Nem írom le, milyen anyanyelvűek. Nem magyarok. Social distancing nuku. A Simonffyn egy kovácsműhelyben is látható aktivitás zajlott az éj leple alatt. A lejjebb lévő Corleone bár eddig is üzemelt teljes gőzzel, kétes kimenetelű együttácsorgásokat idézve elő. Elvileg interneten vagy telefonon lehetne csak rendelni (megkérdeztem, onnan tudom), de ha valaki veszi a fáradságot, és személyesen odasétál, azt nem zavarják el. Nem volt kedvem ekkorra forgalomban ugróiskolát elhelyezni sehol. Az a fixa ideám, hogy nem tudhatja meg senki, hogy én vagyok a titkos rajzoló. (Rajtad kívül, kedves Naplóm.) Egy kicsit mintha megsértődtem volna, hogy péntek esténként nem az enyém a város.
Ma ki sem mentem. Anyuval megnéztük Wim Wenders Párizs, Texas-át. Sokadjára láttam, de még mindig találtam benne olyan részt, amire először csodálkoztam rá (vagy nem először, csak elfelejtettem). Az egyik: amikor Travis (az apa) és Hunter (a gyerek) dzsippel Houstonba tartanak, hogy megkeressék a „Mamát”, és walkie-talkiznak. „Papa, tudtad, hogy ha egy kisbabát ott felejt valahol az apukája, és fénysebességgel távozik, amikor visszatér, lehet, hogy az apa életében csak három óra telik el közben, de a kisbaba addigra megöregszik?”— mondja a walkie-talkiba a kocsi platóján utazó gyerek. „És Houstonba mennyi idő alatt érnénk?” – kérdezi az apa. Az arcát nem mutatja a kamera, de ha mutatná sem látnánk rajta fájdalmat. Miért szorul össze mégis nézőknt a szívünk? Houstonba három és fél másodperc alatt el lehet jutni fénysebességgel, tudjuk meg, és közben dzsippet látjuk, amint a valóságos sebességének megfelelően halad előre. A másik gyönyörűség: amikor Jane (a gyerek mamája) és Travis arca egymásra fényképeződik a kukkolóhelyiség ablakán. Jane törzsén a tükröződés miatt percekig Travis feje áll. Nem emlékeztem erre egyáltalán. És én még azt hittem, LÁTTAM a filmet. Többsször is. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
