NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 07:54 Összes olvasás: 72230| 678. | [tulajdonos]: faék-jeligére | 2020-04-13 19:16 | 2020. április 13.
Nem tudom, bennem fel sem merült, hogy ha nem a kormánypártra szavazok, abból valaki helyből arra következtet, hogy MSzP- vagy DK-drukker vagyok. Talán csak nem! Ennyire nem lehet engem félreismerni. Én nagycsaládban érzem jól magam, de zsigereimben kisember vagyok, minden riaszt, ami nagynak és hatalmasnak akarja feltüntetni magát. A pénzzel nem állok jó viszonyban, és valószínűleg már soha nem is fogok, menekülök az olyan helyekről, ahol a „money makes the world go round”. (Hozzáteszem: a férjem svájci nagypolgári rokonai, akik az anyatejjel szívták magukba a jólétet, számomra nagyon szimpatikus módon bánnak a rendelkezésükre álló anyagi javakkal, jótékonysági intézmények és missziók garmadája veszi őket körül, a fél szemük mindig a rászorultakon… De az ő világukat nem a pénz mozgatja, hanem a Krisztus iránti elkötelezettség. Én nem ilyen világból érkeztem, kisebb rálátásom van a társadalmi intézményekre, kénytelen vagyok a „small is beautifull”-ban hinni. Egy falevélnyi vagy békalencsényi zöld pártban, mondjuk.) Az utóbbi időben a fiaimmal szoktam konzultálni szavazás előtt. Bízom az ítéleteikben, helyén van a szívük és az eszük is. Sokkal értesültebbek, mint én, és a merítési bázisuk is szélesebb, mint az enyém, a református gimnáziumot és a cserkészcsapatot is beleértve (kettőt is), ahová rendszeresen járnak, nyáron együtt táboroznak (az egyikkel többnyire) Erdélyben, van idejük megbeszélni a világ állását. Egyszer sikerült rábeszélniük a Kétfejű Kutyapártra. Az itteni keresztény (főleg a református és az evangélikus, sőt, metodista) fiatalok körében nagyon népszerűek (voltak legalábbis egy körrel korábban, most talán már nem annyira, inkább a Momentumnak és az LMP-nek szurkolnak – ez nem jelenti azt, hogy kormánypártiak nincsenek, de bizony nem árt tudni, hogy jön föl egy nemzedék, amely nem lesz olyan elkötelezett a jelenlegi hatalom iránt, mint a szüleik.) A legutóbbi budakeszi önkormányzati választásokon életemben először arra az asszonyra szavaztam (polgármester-jelöltre), akivel szemben eddig bizalmatlan voltam, de az évek alatt bebizonyította, hogy neki is helyén van a szíve és az esze, a lelkéről nem is beszélve. Ekkor nem kértem ki előzetesen a fiaim véleményét. Amikor hazajöttem, kiderült, hogy ők is úgy döntöttek, ahogyan én. Nem tudom, miért kezdtem el ezt az egészet magyarázni. Talán azért, mert nehezen viselem, ha úgy érzem, skatulyába szorulok.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
