NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-01 19:48 Összes olvasás: 72060| 630. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-10 12:00 | 2020. március 10.
Kedves Naplóm! Borges vak volt, fejben alkotott, és hetekig, évekig csiszolt fejben egy-egy gondolatot, mielőtt lediktálta volna valamelyik tanítványának vagy egy barátjának. Ez arról jutott eszembe, hogy le akartam mondani a mai időpontomat a soproni szemészeti klinikán, de megelőztek: az asszisztensnő felhívott, hogy lezárták a kórházat, nem fogadnak betegeket. Szeptember 8-ára kaptam új időpontot.
Álmomban virágokat ültettem egy elvadult kertben, ami már egyébként is tele volt virágokkal, de meglehetősen egyhangúan: egy-egy szakaszon csak egyfajta virágok nyíltak. Arra törekedtem, hogy pl. a kék virágok közé bekerüljön legalább egy sárga vagy egy piros is. Az üres helyeket kerestem, ahova még bedughatok egy-egy palántát, a kezemmel kaparva ki a földet. Egy ház is tartozott a kerthez, ami valamikor a „miénk” lehetett, de most mások laktak benne. Sötét bőrű, idegen nyelvű emberek voltak. Izgultam, hogy félreértik a virágültető akciómat, de nem adtam fel, mintha valami ősi ösztöntől hajtva a fajfennmaradásért küzdöttem volna, vagy minimum a saját túlélésemért. Egy fehér fátyolvirágot próbáltam betuszkolni a földbe egy fából összetákolt épület sarkába (ól vagy tárolóhelyiség lehetett), amikor a hátam mögött megjelent egy férfi, annyira idegen volt a külseje, hogy tudtam, csak valami nagyon távoli kultúrából érkezhetett. Nem bíztam benne, mert volt valami a kezében, mait én bicskának néztem, úgy láttam, ki akarja nyitni. De amikor jobban odanéztem, kiderült, hogy egy golyóstollat tart, és nekem akarja adni, hogy írjak, ne virágokat ültessek.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
