NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-30 22:28 Összes olvasás: 72037| 563. | [tulajdonos]: ... | 2019-12-21 13:27 |
Futásból értem haza ma reggel. A szokásos, közepes hosszúságú útvonalat jártam be, a makkosi templom irányában. A férjem még az ágyban.
– Le vagyok sújtva– mondja olyan hangon, hogy egy pillanatra abba kell hagynom a vetkőzést. Nem akarom hallani, hogy mit mond ezen a hangon, veszélyt sejtek, vissza akarok futni az erdőbe a lekopaszodott fák közé, a rothadó avar szagába.
– Csörgött a telefon – folytatja a férjem, O. Zs. mamája volt az, Ibolya a szomszédból. Azt mondta, tegnap elindultak együtt a János kórházba, ő ultrahangra, Zs. arcüregműtétre. A János udvarán még kedvesen elbúcsúztak, egyik ment jobbra, másik ment balra, aztán este Zs. fia, D. telefonál, hogy felhívták a kórházból…
– Ne folytasd! Úgysem hiszem el!
– Pedig igaz.
– Ne hülyéskedj velem! Pár napja találkoztam vele a buszmegállóban.
– Én sem akartam elhinni. Hány évvel volt fiatalabb, mint te?
– Tíz évvel. Vagy tizeneggyel, basszus, nem mindegy?
Átmentem Ibolyához. Zs. műtét előtt pár órával lett rosszul. Egy óra múlva halott volt. Az orvosok sem értik, mi történt, pedig volt törvényszéki boncolás.
Megállt a szíve.
Temetés nem lesz. A hamvait a makkosi templom környékén fogják szétszórni a fiai, azokon az erdei utakon, amelyeken Zs. futni szeretett.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
