NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 15:33 Összes olvasás: 72273| 115. | [tulajdonos]: te-kivel-vagy | 2018-08-28 20:36 | -- Te kivel vagy? Mártival vagy velem?
Ezt Pócsfalvi Gabi kérdezte tőlem a nyírmihálydi általános iskola folyosóján, amikor harmadikosok voltunk. Nem tudtam, mit feleljek, én addig azt hittem, mindkettejükkel vagyok, legalábbis azt szerettem volna, igazából nem voltam egyikükkel sem, el voltak foglalva mindig az egymás elleni harccal, én meg a tanulással, félénk is voltam, meg csöndes, nem tudtam volna úgy küzdeni a vezérszerepért, mint ők.
-- Nem tudom -- feleltem. -- Nem lehetnék mindkettőtökkel?
-- Nem – mondta ellentmondást nem tűrően Gabi. – El kell döntened: Mártival vagy velem akarsz lenni.
-- És ha nem döntök?
-- Az azt jelenti, hogy nem vagy velem. Vagyis ellenség vagy, nem barát.
-- Gondolkodhatok holnapig?
-- Nem. Ha most nem mondod meg, kivel vagy, holnap már nem állunk szóba veled. Velem van Pócsi Ila, Meráz Tünde és Bata Vera is. Mártival meg a többiek. Most még lehetsz velünk, hogyha akarod.
-- Jó. Leszek veletek.
Így voltam először Gabiékkal. Ez azt jelentette, hogy Mártira és csapatára rá sem nézhettem. Látványosan kerülnöm kellett őket az udvaron és a folyosón. Ezt csinálták ők is velünk. Két külön padsorban ültünk a teremben. Iskola után tüntetően két különböző úton indultunk haza. Aztán az egyik sorakozónál Kádár Mari, aki Márti csapatába tartozott, elájult. Sovány, vérszegény kislány volt, nem bírta rövid ideig sem az ácsorgást. Én ugrottam oda, hogy felsegítsem. Odajött Márti is meg a csapatából még egy lány, akinek a nevére már nem emlékszem. Betámogattuk Marit az osztályba, jött a tanító néni is. Így kezdtünk el újra beszélgetni.
Gabi másnap közölte, hogy nem lehetek többé velük, mert szóba álltam az ellenséggel. Pedig én továbbra is velük voltam, ugyanúgy, ahogyan Mártiékkal: igazából egyikükkel sem.
| |
| 114. | [tulajdonos]: két DOKK-munkás | 2018-08-27 19:14 | A Practice&Progress című angol nyelvkönyvben olvastam valamikor régen az alábbi történetet. Az eredetit, sajnos, nem találom.
Két dokkmunkás ebédszünetet tart. Jaj, már megint halas szendvics van, úgy unom, sóhajtozik az egyik. Ó, te szegény, mondja a másik, miért nem szólsz a feleségednek, hogy néha valami mást is készítsen neked, ne csak halas szendvicset. Nincs énnekem feleségem, jön a válasz, magamnak pakolom be minden nap a kaját.
| |
| 113. | [tulajdonos]: megújuló | 2018-08-27 12:04 | erőforrásaink kimerülőben
csak a gyűlölet töltőállomásain
kifogyhatatlan a nyersanyag
folyik a csapból szabadon
mint annak idején az artézi
kutak vize és jönnek a töltekezők
új adagokra szomjasan ruhájuk alatt
félreérthetetlenül ágaskodik
mérhetetlen egymásrautaltságuk
| |
| 112. | [tulajdonos]: megújuló | 2018-08-27 12:02 | erőforrásaink kimerülőben
csak a gyűlölet a töltőállomásain
kifogyhatatlan a nyersanyag
folyik a csapból szabadon
mint annak idején az artézi
kutak vize és jönnek a töltekezők
új adagra szomjasan ruhájuk alatt
félreérthetetlenül ágaskodik
mérhetetlen egymásrautaltságuk
| |
| 111. | [tulajdonos]: Elég jó szülő -- interjú | 2018-08-26 19:42 | Elég jó szülő -- interjú velem és férjemmel. Hátha valakit érdekel.
http://hangtar.radio.hu/share-1-20180823_113200 | |
| 110. | [tulajdonos]: Jamestown | 2018-08-23 11:30 | Quiet, please, üvölti torkaszakadtából a rendezőasszisztens, csendet, ordítanak magyarul is, és pár percre megdermed minden, mint a Csipkerózsikában, még az indiánsátornak álcázott monitorfülke levegőfújóját is leállítják.
Jamestown az északi szélességi 47.507-ik körén, a kelet hosszúság 19.047-ik fokán található egy tó mellett Vértesacsa határában. A tó a filmen a James folyó torkolata, a nád mögé a távolba az Atlanti óceán képzelendő, a kikötőnek látszó stégre kipakolt áru hordókban, ládákban, habszivaccsal tömött zsákokban mintha onnan érkezne egyenesen Alcsútdoboz és Felcsút irányából. Valójában a város titkos, hátsó bejárata felől cipelik be a díszletesek, onnan, ahol egy Jamestownnál is nagyobb város áll: kamionok, hálókocsik, sminkes és jelmezes konténerek, szállítóbuszok és mobilvécék rengetege.
A fólialapokkal borított hodály, amit a bennszülöttek (stábtagok) tartózkodónak neveznek, levegőtlen és műanyagszagú. Az elnevezés etimológiája: az lenne jó, ha a gyerekszereplők szülei a forgatás alatt tartózkodó magatartást tanúsítva ott bent tudnának ülni egész nap a seggükön a legnagyobb kánikulában is.
| |
| 109. | [tulajdonos]: miért is nem lehet javítgatni | 2018-08-14 12:01 | „David, a squirrel call like this is in your bag?” A segédrendező két méterrel előttem a fényszóró és szűrővászon mögött áll, „David”, a félig feketére, félig hússzínűre festett indián a dobogókői Zsivány szikla platóján bőrszoknyában, mokaszinben, nyíltegezzel az oldalán, jobb öklét a szája elé emeli, a hüvelykujja és a marka közötti lyukon át cuppogó hangot hallat, úgy, ahogyan a segédrendezőtől látta. Kicsit gyengébben, halkabban, de benne volt a tarsolyában a mókus hangja.
A szikla alatti völgy közepén sátor alakú ketrec. Fehérre mázolt kamaszgyerekek imbolyognak benne, pelenkányi zsákdarabbal az ágyékuk előtt, mintha öntudatlanok lennének. Túl vannak a férfivá avatási szertartáson, most azt játsszák, hogy a teába, amivel az asszisztensek megitatták őket, varázsszert tettek, attól kerültek bódult állapotba. A ketrec közepén az egyik gyerek eksztatikus hangokat hallatva láthatatlan lepkék után kapkod, a kamera az arcára közelít, a nyeles mikrofon a feje felett. A gyerekek közül a legcsenevészebb révült állapotban lóg a ketrec oldalán, mintha egy szőranyába csimpaszkodó kismajom lenne. Az én gyermekem egy hangyabolynyi emberrel (a felvételért felelős stábbal) körülvéve a völgy mélyén vár a sorára. Ő is fehérre van meszelve, mint a többi gyerek. Liszt és agyag keverékével kenték be őket a lábujjuktól a fejük búbjáig, még a hajuk is – feketére festett gombafrizura – csirizes, csak a szemük látszik ki. A „fehérek” -- így nevezik őket a sminkesek, nekik csak a szín számít.
A gyerekszereplők szüleit „vendégként” emlegetik. Ez itt elég pejoratív jelzőnek számít, azt jelenti: hülye kíváncsiskodók. A forgatáson a büféstől kezdve a buszsofőrig mindenki bennszülött, még a gyerekeink, csak mi vagyunk megtűrt idegenek. Akárhová húzódunk, mindig láb alatt vagyunk, mégis úgy néznek rajtunk keresztül, mintha átlátszóak lennénk. Akárkire nézünk, szinte mindenki kerüli a szemkontaktust, mintha felesleges energiapazarlás lenne emberi viszonyba kerülni velünk. Eszembe jut a granadai ösztöndíjam, amikor spanyol környezetvédőkkel együtt kirándultam Andalúziában: „la guiri” – így neveztek a helybéliek egymás közt. (A „giri” cigány szó, eredetileg ugyanazt jelentette, mint a magyar cigányban a „góré”: fehér idegen.) Legiriztek, pedig még tüntetni is elmentem velük (előbb egy abortuszellenes törvénytervezet ellen, aztán egy nukleáris támaszpont ellen).
A nyeles mikrofon elindul hátra, oda ahol a gyermekem várakozik egy kanadai színész társaságában, akit a sminkesek az ifjú harcosok díszeivel láttak el: a feje egyik fele le van borotválva, a másik oldalon a haja csontokkal és tollakkal bokréta szerűen kontyba tűzbe, a testén a fekete és a hússzín váltakozik. Ez az ifjú vezeti a ketrechez a fiamat, a fejét lenyomva belöki egy nyíláson, a fiam térdre esik, de láthatólag nem érez fájdalmat, feltápászkodik, boldogan kergeti ő is a láthatatlan lepkéket.
Este belezuhanok az ágyba. Fárasztó foglalkozás egy indián édesanyjának lenni.
| |
| 108. | [tulajdonos]: nehéz foglalkozás | 2018-08-14 11:51 | „David, a squirrel call like this is in your bag?” A segédrendező két méterrel előttem a fényszóró és szűrővászon mögött áll, „David”, a félig feketére, félig hússzínűre festett indián a dobogókői Zsivány szikla platóján bőrszoknyában, mokaszinben, nyíltegezzel az oldalán, jobb öklét a szája elé emeli, a hüvelykujja és a marka közötti lyukon át cuppogó hangot hallat, úgy, ahogyan a segédrendezőtől látta. Kicsit gyengébben, halkabban, de benne volt a tarsolyában a mókus hangja.
A szikla alatti völgy közepén sátor alakú ketrec. Fehérre mázolt kamaszgyerekek imbolyognak benne, pelenkányi zsákdarabbal az ágyékuk előtt, mintha öntudatlanok lennének. Túl vannak a férfivá avatási szertartáson, most azt játsszák, hogy a teában, amivel az asszisztensek megitatták őket, varázsszert tettek, attól kerültek bódult állapotba. A ketrec közepén az egyik gyerek eksztatikus hangokat hallatva láthatatlan lepkék után kapkod, a kamera az arcára közelít, a több méter nyelű mikrofon a feje felett. A gyerekek közül a legcsenevészebb révült állapotban lóg a ketrec oldalán, mintha egy szőranyába csimpaszkodó kismajom lenne.
Az én gyermekem egy hangyabolynyi emberrel (a felvételért felelős stábbal) körülvéve a völgy mélyén vár a sorára. Ő is fehérre van meszelve, mint a többi gyerek. Liszt és agyag keverékével kenték be őket a lábujjuktól a fejük búbjáig, még a hajuk is – feketére festett gombafrizura – csirizes, csak a szemük látszik ki. A „fehérek” -- így nevezik őket a sminkesek, nekik csak a szín számít.
A gyerekszereplők szüleit „vendégként” emlegetik. Ez itt elég pejoratív jelzőnek számít, azt jelenti: hülye kíváncsiskodók. A forgatáson a büféstől kezdve a buszsofőrig mindenki bennszülött, még a gyerekeink, csak mi vagyunk megtűrt idegenek. Akárhová húzódunk, mindig láb alatt vagyunk, mégis úgy néznek rajtunk keresztül, mintha átlátszóak lennénk. Következetesen kerülik a szemkontaktust, mintha felesleges energiapazarlás lenne emberi viszonyba kerülni velünk. Eszembe jut a granadai ösztöndíjam, amikor spanyol környezetvédőkkel együtt kirándultam Andalúziában: „la guiri” – így neveztek a bennszülöttek egymás közt. (A „giri” cigány szó, eredetileg ugyanazt jelentette, mint a magyar cigányban a „góré”: fehér idegen.) Legiriztek, pedig még tüntetni is elmentem velük (előbb egy abortuszellenes törvénytervezet ellen, aztán egy nukleáris támaszpont ellen).
A nyeles mikrofon elindul hátra, oda ahol a gyermekem várakozik egy kanadai színész társaságában, akit a sminkesek az ifjú harcosok díszeivel láttak el: a feje egyik fele le van borotválva, a másik oldalon a haja csontokkal és tollakkal bokréta szerűen kontyba tűzbe, a testén a fekete és a hússzín váltakozik. Ez az ifjú vezeti a ketrechez a fiamat, a fejét lenyomva belöki egy nyíláson, a fiam térdre esik, de láthatólag nem érez fájdalmat, feltápászkodik, boldogan kergeti ő is a láthatatlan lepkéket.
Este belezuhanok az ágyba. Nehéz foglalkozás egy indián édesanyjának lenni.
| |
| 107. | [tulajdonos]: indulok-a-fiúkkal-cső | 2018-08-08 14:34 | az éjjel csőtörés volt
az egész világot ellepte a víz
a halak nem győztek inni
a vízműves jött és intézkedett
azt mondta legközelebb
zárjam be jobban a kaput
2011. január 13. | |
| 106. | [tulajdonos]: valami-ájlávjúszó | 2018-08-08 12:45 | Ájlávjú, Szó
Szerelmes típus vagyok. Szövegekbe szeretek bele, a szerzőjük nem érdekel, ha tudom is, ki áll egy-egy név mögött, az inkább csak zavar az olvasásban. A legtöbb költőről szerencsére nem tudok semmi lényegeset. Eszembe jut a fiú az egyetemről, akivel egy orosz csoportba jártam, aztán másként is jártunk együtt, miután a kollégium tanulószobájában egyik este megcsókolt, csak előbb még jól összevesztünk. Hogy mondhatom valakiről, háborgott, hogy a kedvenc költőm, amíg nem ismerem az életét. Mit számít, hogyan élt, milyen családba született, vagy, hogy hány nőbe volt szerelmes, feleltem, ha én a verseibe vagyok belezúgva, nem bele. Nem bele, nem bele, vitatkozott a fiú, akkor biztosan az sem érdekel, kinek a „beleiben” halad boldogan az örök anyag József Attila Ódájában, ha már a „bele” szóba került. Nem tudom, nem emlékszem, tűnődtem, a Flóra-verseket mind ismerem, talán Juditéban. Hát nem, csattant fel a fiú, akivel másnaptól együtt jártam, tudod, kinek írta, egy másik nőnek, akivel Lillafüreden flörtölt, és amikor hazament, Judit megtalálta a kabátja zsebében az Ódát, gyönyörű, mondta, mire Attila: hiába olvasod, nem neked írtam, na, ehhez mit szólsz, kérdezte a fiú, és szájon csókolt belém fojtva az összes szót, amivel elmondhattam volna, hogy nem dőlt össze bennem az Ódával kapcsolatban semmiféle világ. Később megkérte a kezemet, és én nemet mondtam. Ha most olvasná valamelyik versemet, elégedett lehetne, hogy ismert. Ám hiába olvasná bármelyiket, egyiket sem neki írtam.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
