NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 04:23 Összes olvasás: 71800106. | [tulajdonos]: valami-ájlávjúszó | 2018-08-08 12:45 | Ájlávjú, Szó
Szerelmes típus vagyok. Szövegekbe szeretek bele, a szerzőjük nem érdekel, ha tudom is, ki áll egy-egy név mögött, az inkább csak zavar az olvasásban. A legtöbb költőről szerencsére nem tudok semmi lényegeset. Eszembe jut a fiú az egyetemről, akivel egy orosz csoportba jártam, aztán másként is jártunk együtt, miután a kollégium tanulószobájában egyik este megcsókolt, csak előbb még jól összevesztünk. Hogy mondhatom valakiről, háborgott, hogy a kedvenc költőm, amíg nem ismerem az életét. Mit számít, hogyan élt, milyen családba született, vagy, hogy hány nőbe volt szerelmes, feleltem, ha én a verseibe vagyok belezúgva, nem bele. Nem bele, nem bele, vitatkozott a fiú, akkor biztosan az sem érdekel, kinek a „beleiben” halad boldogan az örök anyag József Attila Ódájában, ha már a „bele” szóba került. Nem tudom, nem emlékszem, tűnődtem, a Flóra-verseket mind ismerem, talán Juditéban. Hát nem, csattant fel a fiú, akivel másnaptól együtt jártam, tudod, kinek írta, egy másik nőnek, akivel Lillafüreden flörtölt, és amikor hazament, Judit megtalálta a kabátja zsebében az Ódát, gyönyörű, mondta, mire Attila: hiába olvasod, nem neked írtam, na, ehhez mit szólsz, kérdezte a fiú, és szájon csókolt belém fojtva az összes szót, amivel elmondhattam volna, hogy nem dőlt össze bennem az Ódával kapcsolatban semmiféle világ. Később megkérte a kezemet, és én nemet mondtam. Ha most olvasná valamelyik versemet, elégedett lehetne, hogy ismert. Ám hiába olvasná bármelyiket, egyiket sem neki írtam.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|