NAPLÓK: Oswald Chesterfield Cobblepot Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 12:23 Összes olvasás: 64721| 288. | [tulajdonos]: h a n g u l a t | 2017-07-07 20:01 | MÁ-
A kertben ücsörögni a levendulák mellett és figyelni a poszméhek élvezkedését a virágokon, meg csalogatni a szomszédból rendre átszökő fehér macskát, akinek rettentő hosszú farka mintha nem is állati tartozék lenne, hanem valami elegáns emberi viselet; sokkal kellemesebb élmény, mint az egymást szó-szarral kenegető embereket figyelni az (al)világhálón. Különös lélekápolási praktikájukhoz ugyan tagadhatatlanul joguk van, de nekem is jogom van a levendulaágyás mellett Fichtét olvasni, borzalmasan rossz zöldséglevet kortyolni hozzá, és nem törődni a nem törődéssel, hogy az a cemende macska rúgja meg!
-MA | |
| 286. | [tulajdonos]: H U S S | 2017-07-01 11:03 | BA-
Neil Gaiman
BABAHÚS
"Pár évvel ezelőtt az összes állat eltűnt. Egyik reggel fölkeltünk és már nem voltak sehol. Még üzenetet sem hagytak hátra, sem búcsúlevelet. Sosem jöttünk rá, hova mentek. Hiányoztak. Néhányan azt gondolták, hogy vége a világnak, de nem így történt. Egyszerűen csak állatok nem voltak többé. Se macska, se nyúl, kutya, vagy bálna, sem hal a tengerben, vagy madár az égen. Egyedül maradtunk. Nem tudtuk mit csináljunk. Egy darabig csak céltalanul kóvályogtunk, aztán valaki rájött, hogy csak azért, mert nincs több állat, még nem kell megváltoztatni az életünket, nem kell lemondanunk megszokott étrendünkről, sem a biológiai és kémiai kísérletekről. Végtére is babák még voltak. A csecsemők nem tudnak beszélni, szinte mozgásképtelenek. Nem racionális, gondolkodó lények. Babákat gyártottuk és fölhasználtuk őket. Puha, tápláló húsukat ettük, lenyúztuk a bőrüket, és abba öltöztünk. A baba bőre lágy és kényelemes. Kísérleteztünk velük. Kipeckeltük a szemüket, olajokat, sampont csöpögtettünk bele. Fölvágtuk, fölboncoltuk, megégettük, földaraboltuk őket, elektródákat ültettünk az agyukba. Permeteztünk rájuk, lefagyasztottuk és besugároztuk a csecsemőket. Belélegezték a füstöt, ereikben kísérleti gyógyszereink csordogáltak, amíg meg nem állt a szívük, vagy a tüdejük felmondta a Szolgálatot. Nehéz dolog volt persze, de szükség volt rá. Ezt senki sem tagadhatta. Most, hogy az állatok elmentek mi mást tehettünk volna? Voltak akik tiltakoztak, persze, de hát ilyenek mindig akadnak. Minden visszatért a régi kerékvágásba. Amíg… Tegnap az összes baba eltűnt. Nem tudjuk hová lettek, még csak nem is láttuk távozni őket. Nem tudom mihez kezdünk nélkülük. De találunk megoldást. Az emberek okosak. Ebben különbözünk az állatoktól és a csecsemőktől. Valamit majdcsak kitalálunk."
-BA | |
| 285. | [tulajdonos]: állati-költők | 2017-06-13 19:46 | | Az emberek mindenféle ízléstelenséget megengednek maguknak a "Művész" identitás (maradékának) nevében. Undorító. Az ilyen megnyilvánulásokra "Múlikkal" szavaznak (na nem a szerkesztők) a Múzsák. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 284. | Filip Tamás: teljes ének | 2017-05-16 12:13 | | Lehet, hogy manapság nem divat szeretni Nerudát, de számomra is kivételesen fontos költő. Annyira sok hangon tudott megszólalni, hogy a lehető legkülönbözőbb olvasói elvárásokat is ki tudja elégíteni. | |
| 282. | [tulajdonos]: m e l l e s l e g | 2017-05-16 11:27 | RÉSZ-
Megszerettem Nerudát. Úgy tűnik érni kell hozzá, nem csak hozzá kell érni. Bele se merek gondolni, hány szerzővel lehet ez még így. Az irodalom birodalmában is csak soha napján nyugszik le a nap, vagy még inkább a hold, olyan frusztráló a végtelenség felszabadító ereje.
-LÉNY | |
| 281. | [tulajdonos]: m o l a t r a t | 2017-05-15 22:54 | KILÁTÁSOK-
Végtelenül fáradtak vagyunk. Én meg én. A végtelen fáradtság félelmetesnek tűnik. Nincs belőle kibúvó. Tulajdonképpen sajnálom Böbbencset. Egy pszichoanalitikus nyilván megnyalná mind a húsz ujját arra a képre, hogy Böbbencs és a pasija minden este egymás hasába adja a véralvadás gátlót. "Önöknél tehát úgy telik az este, hogy a legnagyobb egyetértésben hasba szúrják egymást. Mond ez önnek valamit?" Oké, elmegy az őrült főnök, de mi van ha helyette jön a gonosz? Az Ica? A kórószerű, csoffadt fekete varázslónő?
-KIÁLTÁSOK | |
| 279. | [tulajdonos]: eltávozás - átváltozás | 2017-04-18 19:55 | HAM-
Reményik Sándor
Halott poéta
Halott poéta versét olvasom,
Ki tegnap élt még. Úgy-e, furcsa ez?
Lelke szépsége reám permetez,
Mint aranyharmat hűs hajnali tájra,
Fürdik a lelkem áldott aranyába'.
Belőle belém árad az erő.
Koporsó, hát hol itt a fulánkod?
Igaz, igaz. - De vajjon tudja ő?
Elgondolom: e csöndes hegytetőn,
Mint most én, úgy fog majd bolyongani
Ha engem eltemettek, - valaki,
Kezében enyém: könyv és költemény:
Gyászom árnya s győzelmem fénye.
Igaz, igaz. - De fogom tudni én?...
-VAK | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
