NAPLÓK: JÓ ÉJT!
Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 06:24 Összes olvasás: 13537| 75. | [tulajdonos]: Pozitív | 2018-10-07 13:30 |
Az egész 2017-es nyaram a HIV-ről szólt.
Úgy kezdődött, hogy egy haverom azt mondta, hallotta valakitől, aki hallotta valakitől, hogy az exem AIDS-es.
De ciki megkérdezni valakitől, hogy:
- Écces-e vagy?
A klasszikussá vált „buzi-e vagy?” mintájára.
Mivel rákérdezni nem mertem, meg gondoltam, úgy is letagadná, inkább két hónapon át paráztam. Lemondtam minden programomat.
Kerestem a fertőzöttség jeleit. Meg is találtam: folyton fáradt vagyok és folyik az orrom. Szegény családom, hogy mondjam el nekik? Legjobb, ha sehogy. Főleg, míg nem biztos. Tesztre menni féltem, mert mi van, ha kiderül, hogy pozitív vagyok.
Augusztus elején mentem csak anonim szűrésre. A nővér a szexuális életemről faggatott.
- Hány emberrel volt szexuális kapcsolata?
- Összesen?
- Az elmúlt évben.
- Ööö, várjon, nem vagyok nagy fejszámoló.
- Orál?
- Igen.
- Anál?
- Nemigen.
Technikai okokból csak hagyományos vérvételre volt lehetőség, gyors ujjbökésre nem. (Ez az én formám.) Az eredményre pedig három hetet kellett várni. Közölték, hogy a tesztem nem negatív. Ami az esetek nagy részben pozitívat jelent. Ilyenkor meg kell ismételni. Én viszont annyira elkeseredtem, hogy vérvétel nélkül leléptem. Csak két hét múlva mertem visszamenni. Reményt csak arra láttam, hogy továbbutalnak az AIDS-szakrendelésre és pár biztató szóval küldenek a rövid vegetálást követő buzimennyországba. Erre azonban még várnom kell.
- Elnézést, az anyukám neve nem Kovács Mária! – reklamáltam.
- Ne haragudjon, összecseréltük, megesik az ilyen a mai egészségügyi állapotokban.
Neki ennyi.
Megcsinálták a gyorstesztet. Most először örültem annak, hogy azt mondták, negatív vagyok. Felhívtam az exemet, és biztattam, menjen el ő is tesztre. Elment.
- Negatív – sírta el magát.
Még ott helyben jól meg…vigasztaltam.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
