NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 16:51 Összes olvasás: 39237217. | [tulajdonos]: szabadulóművész | 2019-02-20 22:23 | tojás
a kezdet nehéz de kikelek magamból szárnyakat bontok | |
216. | [tulajdonos]: pocsék | 2019-02-20 22:11 | pocsékol
a jövő kútján a múlt koszos vedrébe töltöm az időt | |
215. | [tulajdonos]: bejelent | 2019-02-20 21:56 | Palackposta a foglyom vagyok kikiáltok magamból senki sem hallgat | |
214. | [tulajdonos]: kicsit javítva | 2019-01-26 23:28 | ferenc és a fenevad
ferenc olykor még felveszi a páncélt rozsdás jószág, akár a test. ferenc olykor még harcolni kész, kardot köt, kesztyűt vesz. Ilyenkor indulattal néz tükörbe: „Fenevad, én fenevadam, régente alig bírtam veled. Láncra verve tartottalak, éheztettelek vagy hányásig zabáltattalak, ugyanaz lett a vége: csúfos vereség. Ifjúkorom ádáz ellenfele, felnőtt éveim megcsúfolója, gyengülünk már mindketten. Erőlködés minden harapásod, erőlködés minden kardcsapásom, mára nevetségessé lett ez a tusa. Szívemben élő fogatlan oroszlán, könyörülj immár rajtam | |
213. | [tulajdonos]: életjel | 2018-12-18 20:13 | Túl azon a még ismeretlen nyelven, ami a miénk lehetne azon a nem létező néven, amin szólíthatnálak túl azon a felfedezetlen ponton, ami találkozásaink helye lehetne, túl az idő és a tér koordinátáján, a gravitáción is túl, túl minden feljebbvalón és hatalmasságon, természeti törvényen és gondviselésen, túl a semmin, a mindenen, az egészen végül mégis belémivódsz.
| |
212. | [tulajdonos]: némaság | 2018-11-28 18:05 | Ezen az őszön három kedves ismerősöm halt meg. Az egész évet nézve négy. Szerencsére mind a négy idős ember volt, a szerencsétlenség viszont az, hogy úgy szerettem volna, ha élnek még egy pár évet. Remélem, nem botránkoztatok meg senkit, ha ötödiknek hozzájuk sorolom Ashát is, állatkerti sétáim aranysugarát, a titkos barátot, azért titkosat, mert felnőtt nőként az ember már ne egy elefántborjúval kacsintgasson össze. Emberbarátaim halálában az volt az abszurd, hogy olyan váratlan volt. Az utolsó halála pedig a legabszurdabb. Nem is tudtam arról, hogy kórházba került. Két-három nap alatt a kisebb túrákat tevő, öreg, de jó formában levő barát rosszul lett, kórházba került, meghalt. Nem tudom, hogy a gyász-e ez a furcsaság, ez a zavar, amit érzek. Bármit csinálok, bármire gondolok, végül ide lyukadok ki. Mint amikor hirtelen ébredünk, és olyan valóságos még az álom, hogy összeszorul a szívünk, de közben mégis érzünk valami távoli megkönnyebbülést: hátha ez az egész meg se történt. | |
211. | [tulajdonos]: ferences | 2018-11-18 21:15 | ferenc és a fenevad
ferenc olykor még felveszi a páncélt rozsdás jószág, akár a test. ferenc olykor még harcolni kész, kardot köt, kesztyűt felvesz. Ilyenkor indulattal néz tükörbe: „Fenevad, én fenevadam, régente alig bírtam veled. Láncra verve tartottalak, éheztettelek vagy hányásig zabáltattalak, ugyanaz lett a vége: csúfos vereség. Ifjúkorom ádáz ellenfele, felnőtt éveim megcsúfolója, gyengülünk már mindketten. Erőlködés minden harapásod, erőlködés minden kardcsapásom, mára nevetségessé lett ez a tusa. Szívemben élő fogatlan oroszlán, könyörülj immár rajtam: egyezzünk ki döntetlenben”. | |
210. | [tulajdonos]: Márton nap van ma | 2018-11-11 17:37 | GYŐRFFY ÁKOS
Havazás Amiens-ben
Szent Márton-apokrif
Tegnap reggel óta havazik. A város körvonalai alig látszanak a sűrű hófüggönyön át. Lovam mozgásán érzem, hogy fárad, minden lépésnél remeg alattam a teste. Csak akkor vettem észre azt az embert, amikor elhaladtam mellette. Addig azt hittem, egy kupac föld az út mellett, amit belepett a hó. Megmozdult.
Gyerekkoromban láttam utoljára ilyen havat, Pannóniában. Apám a hátán vitt haza, különben elsüllyedtem volna a hóban. Már csak ruhájának faggyúszagára emlékszem, és a válla fölött a messzi dombsorok szürke vonalára.
Az ember megmozdult, kinyújtotta a kezét. Fagytól szederszínű bőrén csorgott a megolvadt hó. Megpróbált szólni hozzám, de csak nyöszörögni tudott, keze megdermedt a mozdulatban. Mint egy csupasz faág, ahogy kimeredt a hóból a karja. Leugrottam a lóról, köpenyemet ráterítettem, és dörzsölni kezdtem dermedt testét a köpenyen át. Rám nézett, szólni akkor sem tudott, láttam a szemében az arcomat, az arcomat és a hólepte vidéket körülöttünk. Fiatal férfi volt, olyan sovány, hogy a köpeny alatt szinte elveszett a teste. Magam elé ültettem a lóra, úgy haladtunk át a városkapun.
A centurio utánam szólt, hogy miért nem hagytam inkább odakint, a falon túl, mindenkinek jobb, ha az ilyen nyomorult koldusok elpusztulnak télen, mint a legyengült őzek, már így is sok van belőlük. Ha tudnád, mit beszélsz, belepusztulnál a szégyenbe, mondtam neki, s ahogy továbblovagoltam, hallottam még harsány röhögésüket.
Amikor aznap éjszaka, a legénységi szálláson álmomban megjelent az Úr, megismertem rajta a köpenyem, amelyet ráborítottam arra az emberre, aki ott feküdt a hóban, nem messze a városkaputól. Nem láttam tisztán az arcát, olyan erős fényt árasztott, de tudtam, hogy Ő az. Beszélt hozzám. A köpenyed nekem adtad, a köpenyedet rám terítetted. A fény az én ruhám, öltözz fel az én ruhámba, terítsd magadra palástomat, melyre Atyám nevét hímezték az angyalok. Reggelre elállt a havazás, méteres hó borította a város utcáit.
Álltam a hideg, téli napsütésben az ablaknál. Olyan ürességet éreztem, mintha nem lenne testem. Mintha nem is én nézném a halványkék eget a sikátorok fölött, mintha csak tekintet lennék, test nélkül, de mintha ez a tekintet sem az enyém lenne. Mintha eltűntem volna magamból. Mint ez az üres mosdókancsó mellettem, az asztalon, ahogy üvegfalán ragyog a fény. És mintha valaki idegen hangját hallanám, úgy hallottam saját szavaimat, ahogy az ablakpárkányra dőlve suttogom: Nem az enyém volt, amit adtam, Uram. Nem vagyok a magamé.
Az a koldus vagyok, senkié, a falakon kívül, kitaszítva, mint te voltál közöttünk. Nem vagyok sehol, csak arcod fényében. Nem mozdulok el a fényből, Uram. Ruhádba öltözöm, fényes palástodba öltözve kelek át a végtelen havazáson, ami az evilág.
| | Olvasói hozzászólások nélkül209. | ólomkatka: köszönöm | 2018-11-07 21:56 | :) Biztos találok valahol antikvár példányt. Meg amúgy is jön a karácsony, általában örülnek a szeretteim, ha kapnak tőlem ajándéktippet. | | Olvasói hozzászólások nélkül208. | nélküled: könyv | ólomkatka: könyv | 2018-11-07 21:48 | Szerintem érdemes egyszer elolvasni. Nekem megvan, nagyon szívesen kölcsön is adnám, csak elég bajos innen a buckavidékről feljuttatni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|