NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 22:28 Összes olvasás: 3879588. | [tulajdonos]: mai napom | 2017-06-15 21:56 | Nagyon szeretem Kiss Ottót, de a kiemelt alkotását nem tudom versként értelmezni. Utálatosan érzékeny vagyok, megkeserítem magam számára a napokat. Ha közelít, taszítom, ha távolodik, kétségbeesem. Pedig még csak nem is szeretem. Életemben először elküldtem egy lapnak 4 verset. Ez is miatta van; ellenpontot kerestem a fájdalomra. Bár nem hiszem, hogy fájni fog a nemközlés. Max. egy tűszúrásnyi, és készpassz. Ma a dolgozásban laza napom volt, egész nap A prímszámok magányát olvastam. Olvasmányos, de nagyon megterhel, telirakja a szívem. Ma rossz napom volt, a parfümöm is rossz választás volt, egész nap szagolhattam. Szeretnék egyszerűsödni, egyszerűbben szemlélni az életemet, olyan boldog lehetnék. | |
87. | [tulajdonos]: az egyik régi | 2017-06-10 10:48 | Egy régi, tatarozott, de még meg nem emésztett:
Daphné istene után bánkódik
Elfutottam, ha kellettem neked, s zöld levelekbe csavarodva kuncogtam, hogy megint pórul jártál. Jegesforró lettem, érinthetetlen, bőröm selyme helyett babérfürtökkel kellett beérned. Ha engem akartál, saját képmásomra formáltam a semmit, és csodálkoztam: hiányérzeted miért szül bennem is hiányt? Hasztalan kerestél: önmagamba zárkóztam előled, az egyetlen helyre, ahová te sem jöhettél értem.
Pedig oly kedves volt a karod és karod ígérete: tiszta otthon és mécsvilág. A jobbat hajszolva hagytam el a jót, s a jó, mint ujjak közül a víz, megtarthatatlanul kifolyt életemből. Ha most visszajönnél, nem engednélek, elásnálak szívembe, Drágakő! Nem adnám azt a földet senkinek, és almafákat ültetnék köréd, visszajössz-e? Többé nem kell koldulnod, körbejárva sebes lábakkal, bennem igaz otthonra lelsz, visszajössz-e? A rókáknak odújuk van, a madaraknak fészke, de lelkem kamrájába csak te vackolhatod be magad. Egyedül te, vagy üres lesz örökre, s ha vissza nem térsz: semmivé marcangolnak jelenlétükkel a kopott, babérszínű falak. | |
86. | [tulajdonos]: a helyzet | 2017-06-08 22:07 | Félredobtam az összes betervezett könyvet, és ma vettem egy újabb Paolo Giordanot, az Ezüst és feketét. Jónak tűnik. A prímszámok magánya még várat magára, mint a gyerekkori madártej. Elővettem a régi verseimet, azokat pofozgatom. Régen utáltam az ilyet, előbb írtam egy újat, mint tataroztam egy régit, most viszont jól esik. Idén ma ettem először málnát és sárgabarackot, bár a sárgabaracknak semmiféle sárgabarack íze nem volt. Ja, és majdnem szerelmes lettem, de kivédtem. Olyan vagyok, mint egy ízetlen barack. | |
85. | [tulajdonos]: selyem | 2017-05-23 03:47 | Szinte észrevétlenül olvastam ki Alessandro Baricco Selyem című regényét. Vékony könyv, kis fejezetekre bontva. Mindig nálam volt, aztán, míg indult a vili, dolgozásból jövet, elolvastam belőle egyet-egyet. Beszippant a világa, kellemes és szép, mint a selyem, valószínúleg elolvasom még egy párszor az életben, de a szellemi orgazmus azért elmaradt. Most éppen az Anna Kareninát újraolvasom, Orhan Pamuk kikészítve az íróasztalon, ezután ő jön. Ja, és várom A prímszámok magányát, remélem nem lesz csalódás. Verset most nem sokat olvasok. Alig valamit. | |
84. | [tulajdonos]: Nagyító | 2017-03-07 21:35 | A Nagyítóban levő verseket csak dícsérni lehet? Nem ez az első vers, aminél azt látom, hogy ha megjelenik egy kritikus hang, a szerző, vagy önjelölt(?) fegyverhordozója támadásnak véli a kritikát, és személyeskedni kezd. A Nagyító lényege éppen, hogy mindenki szabadon elmondhassa a véleményét az adott verssel kapcsolatban. És nemcsak azt, ha tetszik. Az utőbbi időben már csak olvasni járok ide. Amíg az ilyen amatőr megnyilvánulások még ettől is elveszik a kedvem. | |
83. | [tulajdonos]: Öt sarok | 2017-01-02 13:24 | Bennem most került helyre ez a vers. Tegnap, amikor Cservinka Dávid azt ajánlotta, írjam át, dolgozzak még vele, először arra gondoltam, nem ér annyit az egész szöveg, ez csak olyan "írjunk valamit, mert unatkozom"-kategória, egy hónap múlva már arra sem emlékszem, hogy egyszer megírtam. Aztán mégis érdekesnek tűnt a feladat, és elkezdtem hozzátenni-elvenni. A szöveg pedig egyszer csak énazonos lett. Azt hiszem, ez sokkal bátorítóbb érzés, mint a maradandokk kategória. Köszönöm, Cservinka Dávid! | | Olvasói hozzászólások nélkül81. | [tulajdonos]: a hülye nimfák | nélküled: Echo | 2017-01-01 14:13 | Kedves nélküled!
Kis túlzással a Mitológia c. könyvön nőttem fel. Azt hittem, szeretem Trencsényi-W. Imrét, de ha ilyeneket írt Nárciszról, akkor nem:D Pedig biztos én is innen szedtem az infókat N.-ról, de hát egy dolog, amit olvasok, és amit utána elképzelek. Számomra Nárcisz olyan, amilyennek leírtam. Gondolom, te sem jártál mindenkivel, aki beléd esett :D, és emiatt volt, aki gőgösnek titulált. Mégsem lettél mondjuk ibolya az árokparton. BUÉK | |
80. | [tulajdonos]: Máté és Máté | 2017-01-01 13:30 | Nemcsak a saját dolgaimmal kapcsolatban vagyok makacs. Tegnap éjjel valamiért Narkissos alakja foglalkoztatott, és persze, ha Nárcisz, akkor a Caravaggio kép, és ha Caravaggio és kép, akkor a Máté meghívása. Olyan húsz éves korom körül kaptam/vagy vettem magamnak egy a festő műveit felsorakoztató albumot, abban találkoztam először úgy igazán a Máté-üggyel. Ha azt írom, hogy tetszett a kép, az kevés, mert napokon, heteken, sőt nem túlzok, éveken keresztül élénken foglalkoztatott. Jézus belép a képbe, egy valóban szép és komoly férfiarc, és a kéz, amely Mátéra mutat, mint a Sistina mennyezetén lebegő Úr keze, amikor megteremti Ádámot. Mert itt újra teremtés lesz: a pénzfüggő, könyörtelen vámosból a szegény vándortanító szegény követője lesz. Máté, a szintén szép és fiatal férfi a kép másik oldalán, fel sem emeli a fejét, unottan vagy talán kissé ittasan belemerül a pénzszámlálásba. Még nem tudja, még észre sem veszi, hogy az élete egy másodperc múlva olyan fordulatot vesz a belépő férfi által és miatt, amire sosem számíthatott. Később akárhányszor elolvastam a Szentírásból Máté meghívásának történetét, mindig megdöbbentett, hogy a vámos azonnal otthagyja a pénzes asztalt, azonnal elhagyja egész addigi életét, mintha arra várt volna mindig, hogy valaki elhívja az eddigi élete mellől. 25 évesen jártam először Rómában, persze első utunk a Szent Péter Bazilikába vitt. Volt valami előképzetem arról, míg a buszon zötyögtem, hogy fogok viselkedni, mikor először megpillantom a Pietát. Hatalmas katartikus zokogásra számítottam, aztán egy a szobrot védő üvegfalon koppant a homlokom. Sem könnyek, sem katarzis. Már a sokadik napon, a sokadik templomban, mikor végre valaki bedobta az egy eurót, aminek hatására felgyúlt a fény, ami megvilágított egy addig a templom homályába vesző képet, és én, a többi csóró zarándokkal odagyűltem, hogy mi a csuda van itt, na, akkor fogyott el a levegő hirtelen. Évekig néztem az albumbéli képet, próbáltam bebújni az arcvonások mögé, látni, amit a festő nem festett oda, de soha nem érdekelt sem a keletkezése, sem azt hogy hol van, sőt még Caravaggio élete sem. Az a kép pedig ott volt, a San Luigiben, teljes valójában, valaki egy eurójának köszönhetően teljes kivilágításban, olyan arculütő elevenséggel, hogy le kellett ülnöm a kőre, és úgy bámulni tovább, mert teljesen kiment az erő a lábaimból. Azzal szembesülni, hogy nem is a szép fiatal, pénzt számolgató az igazi Máté, hanem az öreg szakállas fószer középen, ehhez képest semmi volt. Húszévesen épp csak a központi figurát nem vettem észre, az ősz szakállút, aki még magára is mutat, hogy el ne tévesszük. De én nemcsak a magam dolgaiban vagyok makacs. A képen számomra Máté örök fiatal és pénzt számol, Caravaggio Mátéja, a meglepett öreg pedig nem is magára mutat, hanem kézmozdulata a fiatal felé irányul, mintha ezt mondaná: Nem, Uram, összetévesztesz valakivel, a Lévinek nevezett nem én vagyok, hanem ő, aki még arra se képes, hogy felemelje a fejét, ha belép valaki. | | Olvasói hozzászólások nélkül79. | nélküled: Echo | [tulajdonos]: Narkissosról, amíg petárdáznak | 2017-01-01 12:55 | Emlékeim szerint a büntetést azért kapta, mert "kevélyen visszautasította a szerelmet" a "szépségében gőgös ifjú". A legismertebben Echóét, de több más nimfáét is, míg az egyik végül megátkozta. (Azért az idézőjel, mert megkerestem a Trecsényi-Waldapfelben) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|