NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona
Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 20:15 Összes olvasás: 39062212. | [tulajdonos]: némaság | 2018-11-28 18:05 |
Ezen az őszön három kedves ismerősöm halt meg. Az egész évet nézve négy. Szerencsére mind a négy idős ember volt, a szerencsétlenség viszont az, hogy úgy szerettem volna, ha élnek még egy pár évet. Remélem, nem botránkoztatok meg senkit, ha ötödiknek hozzájuk sorolom Ashát is, állatkerti sétáim aranysugarát, a titkos barátot, azért titkosat, mert felnőtt nőként az ember már ne egy elefántborjúval kacsintgasson össze. Emberbarátaim halálában az volt az abszurd, hogy olyan váratlan volt. Az utolsó halála pedig a legabszurdabb. Nem is tudtam arról, hogy kórházba került. Két-három nap alatt a kisebb túrákat tevő, öreg, de jó formában levő barát rosszul lett, kórházba került, meghalt. Nem tudom, hogy a gyász-e ez a furcsaság, ez a zavar, amit érzek. Bármit csinálok, bármire gondolok, végül ide lyukadok ki. Mint amikor hirtelen ébredünk, és olyan valóságos még az álom, hogy összeszorul a szívünk, de közben mégis érzünk valami távoli megkönnyebbülést: hátha ez az egész meg se történt. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!