NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE
Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 03:06 Összes olvasás: 3168296. | [tulajdonos]: extra | 2020-10-05 17:30 |
"Apám mondása volt” – olvastam tegnap egy interjúban–, „hogy nem hordhatsz egyszerre töviskoszorút és babérkoszorút. Nem tudom, ez mennyire igaz, de megnyugtató."
Ha nem bírunk valakivel, alkalmazzunk egy régi jó, bevált módszert: kicsinyítsük le! Ha másként nem megy, készítsünk képmontázst, amelyen az illető nem nagyobb, mint egy eltaposható fülbemászó, egy földre pöckölhető morzsa vagy egy fújjintással arrébb röpíthető pitypanggyerek. Esetleg egy szúnyognál nem nagyobb lopokadó repülő, amint a szúnyoghálónkon fennakad. És ha az illető nem kint van, mert régóta a bögyünkben ücsörög, ne átalljunk benyúlni magunkba egy csipesszel, és haladéktalanul kiszedni onnan mikroméretűre montírozott változatban. Az így készített filmet tegyük fel a You tube-ra és az Instára, hadd lássák minél többen. És mi is nézzük meg újra és újra, amíg a kicsinységekben magunkra nem ismerünk.
Éppen ezt írtam, amikor P. A. és furim beszélgetésében megjelent a Törprengések-re való utalás (BAM verse). Érdekes, én ezt hallom ki a versből javíthatatlanul jóhiszeműen: "Ezzel együtt szeretem őket."
És eszembe jut az ausztrál pszichodráma-mesterem, Max Clayton (evangélikus lelkész) tanítása: amikor valaki protagonista-játékra vállalkozik, méltányolni kell a bátorságát, hangsúlyozni, milyen értékes tettet hajt végre. Egyébként, tudjuk, hogy mindegyik egy kis szarkupac (a little shit), mint bárki más -- tette hozzá. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!