NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE
Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 06:01 Összes olvasás: 31648111. | [tulajdonos]: mai-penzum-és-a-tegnapi | 2020-10-09 11:27 |
Másodjára álmodtam a könyvről, amelynek fedelén egy fehér anyagból (gipszből, márványból, lisztgyurmából?) készült szoborfej kétdimenziós fényképe látható. A szobor szája furcsán előre nyúlik, és a végén kiegyenesedik, mint egy serleg talpa -- ha valaki oldalra fordítaná, nem dőlne el, megállna a száján. A fején dudor, akkora, mint egy közepes narancs vagy egy gránátalma. Füle nincs, a szeme üres, mint a legtöbb szobornak. Lerajzoltam és kitettem a faliújságra, nem tudom, mire lesz jó. Patakcsobogással ébresztett ma a Hang. Sajnáltam, hogy nem hallgathattam tovább. Az újszülött kisbaba érezheti úgy magát, ahogyan én most „idekint”.
Tegnap egy vörös téglafal előtt álltam ébredés előtt. Szemcsés festékkel (mésszel?) felkent betűket olvastam össze, mint egy kisgyerek, aki még csak most tanul olvasni: M… A… Most duplázd meg, mondta a Hang, és felébredtem. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!