NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 00:47 Összes olvasás: 126451| 1182. | [tulajdonos]: Bocsánatot kérek 2. | 2023-08-27 22:35 |
Előző bejegyzésemet folytatom.
A jövőben nem lesz szükségem újabb bocsánatkérésre.
Azok az emberek, akik a Dokk eddigi működése alatt résztvevői voltak bármilyen veszekedésnek, egytől-egyig érett emberek, nézeteik hosszú évek alatt alakultak ki. Ebben része volt neveltetésüknek, környezetüknek, saját tapasztalataiknak, a hozzájuk eljutott információknak.
Semmi esély arra, hogy egy stabil vélemény megváltozzon egy vita alkalmával, hiszen a vitapartnerek ellenérveit is már milliószor hallották - sok esetben általuk hitelesebbnek tekintett emberektől -, most pedig egy ellenségesen viselkedőtől olvassák, ennek semmi értelme.
Mégis belementünk a vitákba – bár belül éreztük, hogy értelmetlenül -, mert ott van még egy szempont, egy nyilvános vitában a közönséget a magunk oldalára szeretnénk állítani, biztosan lesznek egyre többen, akik nekünk adnak igazat, de ez illúzió, az erővonalak már régen kialakultak, aki engem kedvel, már akkor döntött ebben, amikor a vita igazán még el se indult.
Akkor marad még az egység összekovácsolásának szándéka, ugye, hogy leiskoláztuk ezeket? De ezzel vége is, mindkét fél őszintén hiszi, hogy neki van igaza, és ő áll jobban a vitában.
A drukkerek pozíciója változatlan, az addig semlegesek pedig elkönyvelik, hogy ezek már megint balhéznak, a vita pedig igazán nem is érdekli őket, sokszor nem is tudják, hogy miről szól.
Viszont minden aktív résztvevő szegényebb lett egy kicsit.
Én elfogadom, hogy egy felnőtt ember már megkötött, mint az Epokitt, és ahogy a vallását, a nemi identitását, a haja színét sem vitatom, úgy a világnézetét sem.
Ha valaki az Istenről ír verset, nem kívánom ateistaként elvitatni ezt a jogát, én is felháborodnék, ha más kikezdene ilyenért valakit. Ugyanígy jár szerintem ez a mentesség a világnézetnek is, és ez nem olyan, hogy „csinálja otthon, a négyfal között”, életünk része, és amíg nincsen cenzúra, szerintem írhatunk ilyen témában is, nem kell egyetértenünk egy szerzővel, de kinevetnénk azt az órást, aki elvitatná Dali jogát, hogy egy órát elfolyóra fessen, joga van mindenkinek a másiktól eltérő világlátáshoz.
Aki másként látja a világot, mint mi, az nem azért teszi, hogy minket bosszantson, jóhiszeműen gondolkodik máshogy, ő mirólunk véli, hogy tévedésben vagyunk. És még az is lehet, hogy egyikőnknek sincs igaza.
Pár ígéret, ezeket mostantól kötelezőnek tekintem magamra!
- Nem írok megjegyzést más írásaihoz, hacsak nem támogatva azt, és addig veszek részt egy párbeszédben, míg az várhatóan negatív irányt nem kezd váltani, akkor – „külön értesítés nélkül” – eldugulok.
- Nem írom le többedszer ugyanazt, akkor sem, ha valaki rólam butaságot ír, de nem először, és arra már régebben reagáltam.
- Nem ugrok provokációra.
Ha komolyan veszem, hogy a Dokk egy alkotói műhely, akkor az írások irodalmi értékeiről kéne, hogy szóljon a dolog, és nem a szerzők személyéről! És ilyen szempontból persze, hogy van helye a vitának, tizenéve csodákat olvastam a Nagyító egy-egy versénél, érdekes, hogy szakmailag néha késhegyre mentek az értékelők, de más szempontok sose kerültek elő.
A lényeg a lényeg, a fenteket magamra nézve kötelezőnek szánom, másoknak csak javaslat, és ha eddigi vitapartnereim elfogadják, sok bosszankodást takaríthatunk meg magunknak. Ha meg valaki visszaél azzal, hogy nem védekezem, akkor – bár tudom, hogy ettől senki nem szedi szaporábban a levegőt – érvénybe lép a „külön értesítés nélkül” …
Más.
Tamás, nekem a fb-on – most megnéztem – 143 ismerősöm van.
Sokan kisgyerekkoriak, még az Általánosból, velük pártállás nélkül voltunk gyerekek és barátok, aztán a későbbi iskolák – az eddigiek mindegyike több, mint ötven éves barátság.
Aztán a tengerészek, velük együtt voltunk szimplán magyarok a Világ sok-sok országában, negyvenöt-ötvenéves kapcsolatok ezek is. És akkoriban senki se gondolta, hogy lehet Magyarországon egyszer más állapot is.
Vannak a rokonok, ők születésük óta azok, sajnos már nem írhatom, hogy valaki az én születésem óta lenne rokonom, én vagyok a legöregebb.
És vannak az újabb ismeretségek, szomszédok, barátok, sőt, egyre több az internetes ismerős is.
Ismeretségem tehát sokfelől állt össze, és egy biztos, hogy a pártállás sose volt szempont, még rokonaim mindegyikéről se tudom, hogy milyen világnézetű – de igazán nem is érdekel.
Akkor most arról, hogy kik és mit lájkolnak nálam.
Van olyan, akinek első kérésre odaadnám a vesémet, és ez kölcsönös. És ha az ördögűzésről írnék, akkor is lájkolna, és elárulom, ha ő azt írná egy kommentben, hogy szarjunk a miniszterek asztalára, akkor is járna egy ölelés-emoji, de neki, és nem annak, amit írt.
Megtehetjük, magunk között vagyunk, hiszen csak az olvas minket, aki kíváncsi ránk, akinek tetszik, az nevessen, akinek meg nem, az csapkodja a sapkáját a földhöz, egyébként, ha idegesít valakit, hogy az idővonalára felugrik a bejegyzésem, ott a három pont, egy kattintás, a kérdés megoldva. Így még az ismeretséget se kell felrúgni.
Tamás, nem szekta az, ha százvalahány ismerősből tízegynéhány lájkot kapok, ezek egy része a barátságnak, a szeretetnek szól, de megjegyzem, hogy ennyi lájkot lehet, hogy a te ismerőseid között is kapnék, hiszen ők is sokfélék.
Egy órája tettem fel képeket arról, hogy miként javítottam meg egy egykezes szorítót, ezalatt összejött öt lájk és egy megosztás, ettől ugyanúgy nem lesz lakatosműhely a fészes oldalam, mint szekta.
Aztán pár szó a vendégségről.
Azt írtad, hogy Tibor vendége vagyok.
Nem, és sose voltam Tiboréknál, ő se nálunk, bár én sokat kérleltem telefonon, hogy jöjjön el, talán rémlik, hogy neked is, na, az lett volna a szó klasszikus értelmében vendégség, akik eljöttek, meséltek is róla, biztosan emlékszel.
De a Dokk az nem vendég-vendéglátó viszony. Még akkor sem, ha Tibornak tulajdonrésze van, a részarányok miatt Busznyák Imi vendége lennék, de ez se igaz, mi kitöltöttünk egy szerződést, már nem emlékszem, miket kellett kipipálni, de minden feltöltött versnél két pipa, most nem lapozok oda, de legalább az egyik arról szól, hogy lemondok valami jogomról, ilyen vendégségben még sose voltam, viszont, ha valamit elvesznek tőlem, az másképpen úgy hangzik, hogy én adok, akkor a Dokk az én vendégem.
De ezekről szót se többet, egyikünk se tudna újat hozzátenni, a legfontosabb, hogy ne fordulja le a székről, a szobámban 28,3 fok van, kint pedig már csak 24, kinyitom az ablakot!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
