NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 05:36 Összes olvasás: 126487| 1081. | [tulajdonos]: a Fárosz | 2022-08-06 00:51 |
A háztól úgy tízméternyire épült kis nyeregtetős műhely ablakából hívogató fény kandikált a vándorra.
„Antibá novellaműhelye – készítést, javítást, toldásfoldást vállalok hozott anyagból is!” - lett volna olvasható a cégtáblán, de nem volt cégtábla, Antibá leszedte. Katás volt, és ő hosszas fontolgatások után áttette tevékenységet a szürkegazdaságba.
A műhelyből a gépek duruzsolása hallatszott, ezt csak néha törte meg távoli kutyaugatás, meg egy unortodox kakas kukorékolása, akkor hajnalba meg ki fog, ha te most trombitálsz bazmeg?
A békés duruzsolás fülsiketítő ricsajba csapott át, amikor Antibá inasa lóhalálában megérkezett a faluból, és feltépte a műhely ajtaját.
- Anti! Mester! Antimester! Baj van!
- Ne kiabálj, kis szöcske! Itten novellák készülnek, azok nagyon érzékenyek!
Az inas megszeppent, és illedelmesen hallgatott, amíg Antibá lekapcsolta a gépeket, csirizes ujját meg a foltos kötényébe törülte. Éppen összetett szavakat ragasztott, no meg összetett mondatokat. A fűrészgép meg azért berregett állandóan, mert az egybe- és különírás ügyeiben még nem volt büfé, ragasztott-szétvágott, pillanatnyi hangulatának megfelelően.
Az öreg leült a novellafaragó székére, elővette meggyfagyökérpipáját, komótosan megtömte, kisujja körmével le is nyomkodta, persze az ujjáról belekerült némi rászáradt csiriz is, na attól meg olyan kúrvabüdös lett a füst, hogy mérgében falhoz baszta a pipát.
- Na, bökjed ki, miért zavartál meg a munkában? Már unom, hogy a világ összes bajával nekem kell baszkolódnom, a munka meg alig halad!
- Mester! Éppen a maga angol rémképmondásait fotosoppoltam. Pihenésképpen szörfölgettem egy kicsit a Neten, akkor vettem észre, hogy a Dokkon osztályharc folyik!
- Aztán kik állnak hadban?
- Hát a normálisokat bekerítették egy kicsit, ezért beásták magukat. Még tartják az állásaikat, de a ballibsi meg az LMPBTKQ erők folyamatosan tűz alatt tartják őket. Ráadásul azok a népellenségek szövetségre léptek a Soros-Gyurcsány-tengellyel.
Antibá homlokán összeszaladtak a ráncok, férfias arca megkeményedett. Elővette ingzsebéből a drótkeretes okulárét, felcsíptette karakteres orrára. Nem látott ki rajta, így ismét levette, le kellett törölgetnie a lencséről a sok rátapadt szőrt, ami az utolsó felnőttverséhez lefolytatott tanulmányútján került rá.
- Na, mutasd! Mert gondolom, kinyomtattad, tudod, kellenek az ilyenek a pörhöz, meg a szerkesztőket lemajmozó regényembe! – mondta idegesen, mert a pápaszem szorította az orrát, hiába volt XXL-es.
- Tessék, itt van, feketén-fehéren! A színes nyomtatómból kifogyott piros.
Antibá gyorsan átfutotta a paksamétát, illetve csak minden második oldalt, a támadók írásait nem kellett, öreg komiszárként pontosan tudta, mi lehet azokban.
- Na, kis szöcske, vedd le a polcról a kalamárist, mellette a penna, a papíros rizsmaszám ott a fiókban, diktálok! Írjad, deák!
Az inas helyet csinált magának. Ehhez azonban ki kellett hordania a műhelyből a sarokban tornyosuló selejtet, volt ott félbeszakadt novella, szabadvers - amit szégyenszemre rím csúfított -, késedelmesen beadott magánvád, át- meg átjavított szőrtáblázat, ezeket mind kitalicskázta a ház elé, és fellapátolta egy nagy halom tetejére.
- Az a kúrva konténeres már a múlthéten megígérte, hogy kihoz egy négyköböset, de most csak hármasa van szabad – düdögte magában -, és nem akar többször fordulni.
Az inasnak egyébként is tele volt a töke az egésszel. Antibá gyártmányai között nehezen tudta megkülönböztetni az ocsút a búzától, volt, hogy Antibá a halom aljából kotortatott ki és vitetett vissza a műhelybe valami ósdi, megsárgult szart, máskor meg egy bent felejtettet vitetett ki soron kívül.
Volt olyan is, hogy a gyerek selejtnek hitt valamit, hiszen egy értelmes szó nem volt rajta, de az öreg közölte, hogy az egy fontos iromány a török korszakából. Mert, hogy ő már írt verset törökül, perfektül meg retikül, ezeket nem szabad kidobni!
Nos, az inas sikerrel túrt magának egy kis helyet az egyik sarokban. Asztala nem volt, ezért a szabadverstáblát
tette a térdére, azon írt.
Ez egy sima A3-as rajztábla volt, erősen összekarcolva. A Mester az unalmas prózákat ezen vágta sorokra sniccerrel, hogy aztán szabadverseknek hívhassa azokat. Némelyik alján használati utasítás is volt:
- Faarccal, monoton hangon kell felolvasni! A szükségszerűen beállt rémült és döbbent csend katarzisként értékelendő!
A gyerek megmártotta a tollát a kalamárisban. Meglepődött, a toll vége zöld lett.
- Antibá! Ebben nem ténta van, hanem epe!
- Sebaj, fiam, ehhez pont az kell! Szóval, jegyezd, amit mondok!
Országjárásom közben tudomásomra jutott, hogy a résztulajdonomat képező Dokkon remittenda ütötte föl a fejét! Lófaszt, az a kötetemnél van, javítsd ki renitenciára. A lényeg, hogy a szellemiségemmel ellenkezően politizélés folyik, - ezt a szót írd vastagon szedve és kiemelő háttérszínnel, mert ez olyan védjegy, mint egy fékevesztett mosóporé -, és én már Amerikával levelezem, mert ott addig volt jó, amíg a Trump volt, mert az ő polizizéje áll közel hozzám, és nagy eredmény, ha beleszólunk a belügyeikbe, és majd ő is a miénkbe! És a genderesek meg a libsik kapják be az összes faszomat, és a Dokkon a mieinknek van igaza, a többiek meg kussoljanak, és moderálni kell őket! És igaza van annak, aki azt mondja, hogy ezek be vannak tépve meg drogos hídfoglalók!
- Mester! Lassabban, nem tudom ilyen gyorsan írni!
- Nem baj, kis szöcske, minden szavamat megtalálod többször is a régi írások között, neked is mi a fasznak diktálok, tudod kívülről, annyiszor leírattam veled!
- Jó, akkor mi legyen a vége?
- Hát a tizenhetes, a negyvennyolcas, a húszas, kétszer a kilences, meg még egyszer a tizenhetes, mert az fontos, és nagyon büszke vagyok rá.
- Ja, az a Konczművészuras? Az tényleg nagyon jó, nem lehet elégszer!
- És még a végére biggyeszd oda a harminchármast, tudod, ami az iskoláimat taglalja, meg azt, hogy aki nem képzettebb nálam, az hallgasson, mint a szar a fűben, és csak akkor szólaljon meg, ha kérdezem! Akkor is csak igen-nem, és csak halkan, hátratett kézzel, rebbenő nyuszitekintettel!
- Rendben, Mester, akkor ezt kitisztázom, és felteszem a Dokkra. Még valami?
- Már csak annyi, hogy hozzál vissza a kupacból egy púpozott talicska szemetet, felrakom a Dokkra, oda az is jó lesz! Néhányat majd lefordíttatunk a gúglival angolra, az megy a Twitterre, hátha hoz a negyven követőm mellé még egy párat! Az angol nyelvterületen is vannak gyenge matériák.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
