Köszönöm szépen, Kedves Ildikó!
2009-ben kezdtem újra írni. Korábban - időhiányában - csak ritkán és kézzel. Füzetekbe. Mivel a párom nyugdíjasként órákon át a netet bújta, rászoktam én is. Kezdetben bosszantásképpen :-) Először csak olvasgattam, majd a nekem tetsző írásokat honlapokba gyűjtöttem - ez éveken át tartott, de belefáradtam -, s közben újra kedvet kaptam, hogy írjak és a sajátjaimat is megosszam. Bejártam, mint a szegény ember gyereke a fél világot, hogy megtaláljam a helyet, ahol "kitanulhatom" a "mesterséget", s közben elhagytam a jó szokásomat, és onnantól minden írásom ment a vinyóra. A piszkozatok is. Onnan meg fel, a honlapjaimra. Így fordult elő, hogy a már kritikusabb szemmel kevésbé sikerültek honlapját a nyilvánosság elől azóta már elzárva sok írás, vers, szöveg feledésbe merült. Ugyanakkor ott őrzöm sok, azóta egyik-másik változtatás nélkül "sikeressé" váltat is. Mivel az "ámokfutásom" célja az irodalmi portálok között a "szakma" csínja-binjának elsajátítása volt, így - bár nagyon örültem a pozitív véleményeknek - , végülis olyan helyeket kerestem, ahol - az előzetes tájékozódások után - úgy véltem, hogy kapok őszinte kritikát is. Emiatt Mari véleménye nem tört le. Inkább elgondolkodtatott. Elfogadtam, mert valóban hajlamos voltam - néha még most is - a szentimentalizmusra. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy egy vélemény - akármennyire elismert és tiszteletre méltó legyen is a kritikus - még nem szentírás. De fontos, és iránymutató (lehet). A kritikus - nevezzük így, aki szakmai értékeléssel tisztel meg - is ember, saját gondolatokkal, háttérrel, érzésekkel, asszociáció-képességekkel, szakmai háttérrel, ízléssel és a többi. Van, hogy elfogadom, van hogy nem. Az Olvasó és így a Te véleményed sem elhanyagolható egy alkotó szempontjából. Hogy én sikerültnek érzem-e? Bizonyos értelemben igen. Azok az érzések még mindig időszerűek. Így számomra nem szentimentális, hanem őszinte. S, ha más is így érz, miért is ne. Örülök. Még, ha nem is hoznám így ide a Dokkra bírálatra, örülök, hogy neked is tetszett!
(Elnézést, hogy elleptelek a szavak áradatával, de úgy tűnik eközben sikerült lenyugodnom, ugyanis túrógombócot készítettem...és sikerült a szétválasztott 3 tojásfehérjével egy rossz mozdulat miatt beteríteni az egész étkezőt, miközben elejtettem a tálat...Egyórás munkával súroltam, "nyaltam" fel a szőnyegekről és egyéb helyekről. A közben "mantrázott" szövegtől most megkíméllek... :-) )
Neked is szép estét! (..mert már lassan az van...)
|