| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 04:51 Összes olvasás: 5349865485. | [tulajdonos]: ma | 2023-09-06 17:37 | Egy sűrű és nehéz nap utolsó felvonása, hogy még egy nénihez ki kell mennem egy okirattal egy kórházba. Egyszer már kinn voltam nála, akkor megbeszéltük, mit is szeretne. Mostanra elkészültünk, irány egyenes. A csomagtartóba pakoláskor valami felsértette a jobb mutatóujjamat; észre sem vettem, csak amikor már a kormányt fogtam. Vérzik, a francba. Lenyalom a vért, újra meg újra, csak nem akarja abbahagyni. Amikor odaértem a kórházhoz, egy papírzsebkendőt csavartam rá, hogy legalább ne látszódjon, hogy néz ki a kezem. A néni egy hozzátartozója várt lenn, és amikor nyújtotta a kezét, mondtam neki, hogy ne haragudjon, de nem fog menni a kézfogás, mert… És mutattam, mi a helyzet. Amikor fölértünk a nénihez, anélkül, hogy kértem volna, szólt egy kórházi dolgozónak, aki jött, lefertőtlenítette és leragasztotta a sebemet. Hálásan megköszöntem neki, folytattam a munkámat, mindenki derűs, nyugodt és jóindulatú volt, voltaképpen még viccelődtünk is. A dologhoz hozzátartozik, hogy a néni német rokonai is a közelben ültek, látták az egészet. Arra gondoltam, hogy milyen érdekes, látják, hogy a közjegyző percre pontosan érkezik, hogy egyik magyar segít a másiknak, hogy a kórház a vadidegent is ellátja. A kórház amúgy frissen felújítva, hibátlan, patyolattiszta, nagyjából egy finn kórház szintjén. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|