NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 12:12 Összes olvasás: 535495Olvasói hozzászólások nélkül| 2078. | (.): ajándék | 2014-01-15 00:07 |
van úgy hogy elveszítem magam
van úgy néha hogy a csukott szem meglát
kifigyel
és amikor tágranyitom
elveszít
mintha csukva lett volna az ablak
de a bedobott kő nyomán
a zuhanás
a csörömpölés én vagyok
***
keresem a lomjaim között
eltűnök a keresésben
és amikor megtalál
nem engedem meg neki hogy visszafogadjon
***
mit is tehetnék mást mint hallgatok
kopott kis hallgatás ez
de a csendben
nem illik hangosan elsiratni magam
***
beletettem
aztán kivettem
és csodálkoztam hogy nem maradt semmim
***
a távolodásoddal semmi gondom
mert csak magad kerested nálam
és miután megtaláltad
nem hitted el hogy én vagyok
***
aztán eltűnnek a partok
el a végső lázroham
és a nap kihűlő szemén át nézlek
***
valahol újra gyülekezünk
pedig még nem jutottunk el sehova
valahol falak omlanak ránk
pedig még nem is építettünk semmit
valahol fakó tükrökben látjuk
merészségeinket
pedig csak várunk
hogy belezuhanjunk a rettenetes csendbe
***
összehasonlítom magam a felnemfoghatóval
egy kiütött fog repülés közben
nem történik semmi és ez a pillanat
örökre bevésődik a végtelenbe
***
kitermeltük magunkból
és most
kétségbeesetten figyeljük
szenvedését
ahogy megpróbál visszatalálni hozzánk
***
most úgy nézel rám
pontosan úgy
mintha magadat látnád bennem
amikor éppen
magamra figyelek
***
az egész élet
véletlen rés az időben
hogy visszatalálhassunk önmagunkba
***
télközép és rügyeznek a fák
megsemmisült pillantások a házak
borzongató felismerés hogy eddig
bolyongtam
mert nem
mert nem akadt senki hogy hazáig kísérjen
***
megtámasztom a fejed
tenyerembe simulnak a gondolataid
egyedül maradtam
***
ahol az ágak összeérnek
a mindenség kap helyet
egy vak madár fészkében
***
elkéstél
csak eddig tudtam repülni
visszafelé már zuhannunk
illik
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
