NAPLÓK: A HÁRMAK
Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 01:09 Összes olvasás: 14852| 150. | [tulajdonos]: EMELKEDNI | 2023-11-06 11:31 |
Pontosan ezt vártam, a vádlottak pártján jav. padján álparaszti és műproli felhördülés történt egy bőrdíszműves költő, tehát vidéki polgár részéről. (Aki se nincstelen proli, se földből élő paraszt nem lehet. Hiszen a műhelye profitjàból èl. Mint a világ összes független egzisztenciájaként működő kispolgára. Aki csak politizélési osztályharc romatikàból fordul ellenünk, polgári kultúrát kultiváló pályatársai ellen.
Ami ebben az "irodalmi kikötőben" tűrhetetlen ezért küzdeni kell ellene.
Mint minden hamisítás ellen.
Álokoskodása önleleplező és a "saját farkába harap".
Hülyének nézve vitapartnerét.
Hülyének tetetve maga-magát is.
Nyilván sokkal intelligensebb, hogy ne tudná, jó munkavezetők (főnökök) nélkül nèlkül nincs - nem lehet - országos újjáèpítés ès semmilyen kőműves munka sem. Már irodai tervezők nèlkül se.
Egy rossz statikai számítás és az èpület, dicső proletárjait maga alá temetve, összeomlik. Vagy - apám szakmáját tekintve - agyonvág az áram.
Káros oszàlyharc romantikájàban Karaffa uGyula már a munkavezető főnökökben is dzsentriket lát.
AKIK NEM DOLGOZNAK CSAK JÁRKÁLNAK AZ ÉPÜLETEK KÖZÖTT ÉS IDŐNKÉNT A "SZÀJUKAT MOZGATJÁK".
DE A PISZKOS MUNKÁT A HŐS PROLETÁROK VÉGZIK.
A MUNKAVEZETŐK, A FÖNÖKÖK, SZERINTE NEM CSINÁLNAK SRMMIT. BEZZEG A VACSORA ASZTALNÁL ELŐRE ÜLNEK. (Lásd "vonatkázó" naplójegyzetét
Ez a legvisszataszítóbb sztàlini mentalitás valójában.
Csattanós válaszként én is mutatok egy prolit.
Íme, az alábbi kép öltönyös "dzsentrije", ahogyan àlparasztunk társadalmi tudatlanságtól elvakultan kategorizàlná.
Hiszen a proli az mindig munkaeszköz nélküli munkavállaló.
Származásától függetlenül.
Tizenöt éves apám így került Pestre a háború utàni újjáépítéshez. Bukott gimnazistaként. Amikor otthon már nem volt mit enni. Don kanyarból gyalog hazatérő apja belehalt abba hogy s feleségét a szovjet (talàn kirgiz) katonàk megerőszakoktàk (fekete volt a hajuk). Félárva apám nagyobb lànytestvére nővérkèpzőben, majd az orvosi egyetemen. Nagyanyja, anyja állás nélkül.
Beállítottàk beton mennyezetet vésni a villamos huzalok szàmára. Szétverte a kézfejét, mert a szemébe pattogó szilànktól hunyorogva tudott csak dolgozni. És amikor ezt kibírta, csak akkor kapott a munkavezetőtől függőleges fali vésést. Hogy már ne kelljen a létráról felfelé nézni.
És az első hónapban Pesten képes volt tepertőn meg zöld szilván élni, hogy elegáns ruhát vehessen magának és kis ajàndékot mindenkinek
amikor haza megy.
Hogy elhitesse az érte sggódókkal, hogy "most már minden jó lesz".
És 8 évvel késöbb az alábbi fotón VALÓBAN főnökként látjuk Bagdadban, gyárak villamosítási munkálatsknál.
Hogy csinàlta?
És mit érdemel az "ilyen bűnös", aki képes volt felemelkedni, milyen lepra-beszólást, milyen lekicsinylést a Dokk politizélési "álparsztjától" vagy vacsorspárt elvbaràtjától, akiben a Dokk "nosztalgó proliját" kritizàlom?
Tényleg több lenne ennél "böcsületes" kétkezi embernek maradni?
Ez nem költői, hanem írói kérdés.
Vagyis megváloszalandó.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
