NAPLÓK: A HÁRMAK Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 01:08 Összes olvasás: 14713| 156. | [tulajdonos]: AJÁNDÉK A HERCEGNEK | 2023-11-10 12:05 | MA AZ ALÁBBI twitter poémát dobra ki a face-emlék.
Két évvel ezelőttről, amikor tervezni kezdtem az önéletrajzi regényemet.
Czarina Russelhez írtam, akit a mellékelt link klipjében énekli (énekelte – úgy tűnik időközben visszavonult) a "halál dalát" a Gladiátor című filmből. Hans Zimmer filmzeneszerző énekshow-jában.
Szerintem felejthetetlenül. (Hallgassátok meg!)
https://www.youtube.com/watch?v=r5L-HDGpiQo
Nagyon későn kezdett fellépni Hans Zimmerrel, addig filmek zenei menedzsereként működött (a klipben már túl van a 40-en) és talán a Covid miatt, de jelenleg nem tagja már a zenekarnak. Sajnos.
Pedig olyan volt mint valami Pallas Athéné, aki azonnal "teljes fegyverzettel" pattan ki Hans Zimmer fejéből. Az éneklés mellett több hangszeren játszik, itt a harangjáték mellett szintetizátoron is.
Az ő ihletésére kezdtem angol twitter-poémákat írni.
Különös, de mint kiderítettem, ő nem más mint Ian Russell bedfordi herceg unokája.
Innen a kötetcím a tervezett (hozzá írt) twitter-poémákhoz:
AJÁNDÉK A HERCEGNEK.
Mert a végén a néhai Ian Russell herceget is megszólítom, Villon "Szép Herceg" stílusában. S miként ő, én is egy – szemben más hazai Villon-idézőkkel – IGAZI herceget tervezek megszólítani. Csak én mint a volt kommunizmus "piamasza", aki körül a rendszer – önvesztére – kiirtotta a munkaadói réteget: a nagytőkéseket és az arisztokratákat. De most újra kezdődik minden.
Majd még meglátom mivel, és hogyan szólítom meg, de úgy sejtem az unokáját és a művészetet fogom szóba hozni.
Az alábbi fotó apai nagynénémmel és az unokahúgommal engem ábrázol a badacsonyi hajóállomáson. Hét éves lehetek, a kuzinom négy.
Háttérben Fonyód kettős hegye. (Olyan mint a női mellek, napozás közben a köldök felől nézve.) Itt, Fonyódon kezdődött sajátos, mások sorsától sokban különböző életem, amiről majd írni szeretnék.
Nagynéném mesélte, hogy a 30. érettségi találkozójára Hajdúnánáson, ahonnan családom apai ágról származik, eljött rég nem látott osztályfőnöke, a latin-magyar tanára.
– Képzelje tanár úr, orvos lettem!
– Csak?! Margit! Én azt hittem, hogy magából író lesz! Olyanok voltak a dolgozatai.
S most itt állok én, családi örökségként kapva az írás készséget, s szinte megbénít egy újabb építkezés terhe. Hiszen az időközben, minden anyagi nehézségünk és sorozatos munkanélküléségem ellenére is (már azt sem tudom miből) megvett fonyódi telken semmi nincs.
A fás bozóton és a magas gazon kívül, utóbbit a feleségem nyírja éppen, motoros fűkaszával.
A fák kivágása és a tuskók kibányászása, a csákányozni és lapátolni való földmunka az én feladatom.
Az építkezésben majd segít a feleségem. Ahogyan fővárosi családi házunk építkezésében is ...
Na de a regénnyel mi lesz?
Készül.
Egyelőre fejben.
A telek az első kép kettős hegyének baloldali lejtőjén, félúton fekszik. Közvetlenül az erdő szomszédságában. A Balatont is látjuk, Tihany felé, de a fő irányt a halas tavak feletti több kilométeres nyitott térség adja.
Valaha ez is a Balaton öble volt.
A hajdani római hadi út ennek peremén kanyargott, többek között a mai Niklát is érintve, Fonyód "háta mögött", ahol később Berzsenyi élt és írt, s ahol ma múzeumként látogatható kúriája áll.
"A hegy boltozatin néma homály borong".
Ő is a Badacsonyt látta ilyennek a legelőjéről, csak ő úgy, mintha Fonyód és Badacsony között nem lenne ott Balaton.
A képen, bár nem látni, de a halastó mellett fekszik a Kaposvár-Fonyód vasútvonal.
Bernáth Aurél festőművész, az így éltünk Pannóniában önéletrajzi regény írója, ezzel a vonattal járt Fonyódra.
Akárcsak Takáts Gyula költő, akinek nyaralója is volt Fonyódon. Ezt cserélte el becehegyi szőllejére a túlsó parton.
Egyébként a képen látható Nagyberek pásztor gazdálkodásáról írta doktori disszertációját.
Én pedig az ELTE magyar szak előtt a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola állattenyészői karán diplomáztam.
"Szakmai szemmel" tudok tehát rátekinteni a halastavakra... (akárcsak a Nagyberek másik írója, Fekete István), de erről többet majd máskor.
Mindezt csak a regényírás kapcsán hoztam szóba, amit az alábbi twitter-poémában is említek.
--------------------
--------------------
16. (to Czarina Russell)
I looked at some of your old photos and I saw you as a kickboxer, a rider, a girl in love on the beach - and I realized why you sang the Hans Zimmer production so perfectly. Because it’s ALL is in.
And that's me.
The novel is already being made.
---
16. (Czarina Russellnek)
Megnéztem néhány régi fotódat ahol kicbox harcosnak, lovasnak, a tengerparton szerelmes lánynak láttalak, s rájöttem, hogy Hans Zimmer műsorában miért énekelsz olyan tökéletesen. Mert MINDEZ benne van.
Ez meg én vagyok.
A regény már készül.
| |
| 155. | [tulajdonos]: KORR | 2023-11-07 18:05 | | Csak nálunk | |
| 154. | [tulajdonos]: MONDOK VELE VALAMIT | 2023-11-07 14:13 | Ma ezt a twitter-poémát dobta ki a face-emlék. (Első opusz.)
Azt hiszem mondok vele valamit.
Hozzá ott a művészi meztelenség – mert ez kell a mondanivaló kifejezéséhez.
Ugyanúgy, ahogy a Stanford-skandallumról készült második opusznál. (Most mindegy, hogy az egyetem
később visszavonta a tiltó javaslatot a közfelháborodás hatására. Benne az én felháborodásommal is.)
Mindezt megértette – és elfogadta – az ebben szőrösszívű Facebook éppúgy, mint a twitter.
Csak álunk keltett nemi visszatetszést (a második opusz) vagyis épp egy költészeti oldalon.
Több belátást kérek!
Amit én akartam és akarok kifejezni mindezzel, azt így kell – mert így a legütősebb.
Tehát legesztétikusabb.
Egy olyan korban, amikor az ilyen-olyan eltévelyedések megpróbálják elmismásolni a legfontosabb
alapvetésünket.
Miszerint a nemzés szent.
És nem vallási, hanem "profán" értelemben.
Bármit jelentsen is ez.
(Lehet találgatni...)
Ennél expresszívebben – ezt – a tartalmat kifejezni a testisek láványa nélkül nem lehet.
(Ez a lényeg itt nem a pénisz; olyanja a kasztráltaknak is van.)
Majd egyszer meg fogja érteni az unokám is, hogy költő nagyapja milyen komoly ügyben használta fel
(és nem ki) az ő szentkép-meztelenségét. (Lásd a templomi freskókat.)
----------------
14.
He who, unlike the nuns pictured in the picture eventually loses interest in childbearing,
even though she is not a nun (they are here interested) – goes to hell.
Of course there is no hell.
Nothing is in place – but that's what I was talking:
about NOTHING.
14.
Aki, a képen látható apácákkal ellentétben, végül elveszíti érdeklődését a gyermeknemzés iránt,
noha nem apáca (őket itt érdekli) – pokolra kerül.
Természetesen nincsen pokol.
Semmi sincs a helyén – de hát épp erről beszéltem:
a SEMMIRŐL.
---------------
15.
It's a scandal that Stanford
banned the word GRANDFATHER in the "Elimination of Harmful Language Initiative" the year my grandson was born.
If the "grandfather clause" banned black people from voting,
then be the "clause" banned!
English is not America's language but the World's.
15.
Botrány, hogy az unokám
születésének évében a Stanford betiltotta a NAGYAPA szót a "Káros nyelvhasználati kezdeményezésben".
Ha a "nagypapa záradék" megtiltotta a feketéknek a szavazást,
akkor legyen a "záradék" szó betiltva!
Az angol nem Amerika nyelve, hanem a világé.
| |
| 153. | [tulajdonos]: KORR | 2023-11-06 17:37 | | Alsó kép "dzsentrije". | |
| 152. | [tulajdonos]: NEM KÖLTŐI KÉRDÉS | 2023-11-06 12:28 | Rosszul szàmoltam. Apàm', az alsó kép "dzsenttije" Bagdadban nem 8 hanem kb. 14 év alatt emelkedett gyárvillamosító munkavezetővé, bukottbgimnszistából, a 15 évesen megkezdett mennyezetvédő bérrabszolga stàtusz után.
Hogyan csinálta és mit érdemel az "ilyen bűnös"?
Tényleg több lett volna "böcsületes" kétkezi embernek maradnia, ahogy fals okoskodásod sugallja? - kérdeztem Dokk "álparasztunktól", aki bőrdíszműves kispolgár valójában. Nem a szàntóföld tartja el.
S nem költői, hanem írói kérdést tettem föl neki, vagyis várom rá a választ.
Erről mondj valamit, Karaffa, ne provokációkról vakeràljál, magad is provokátorként! | |
| 151. | [tulajdonos]: KORR | 2023-11-06 11:37 | | Megválaszolandó. | |
| 150. | [tulajdonos]: EMELKEDNI | 2023-11-06 11:31 | Pontosan ezt vártam, a vádlottak pártján jav. padján álparaszti és műproli felhördülés történt egy bőrdíszműves költő, tehát vidéki polgár részéről. (Aki se nincstelen proli, se földből élő paraszt nem lehet. Hiszen a műhelye profitjàból èl. Mint a világ összes független egzisztenciájaként működő kispolgára. Aki csak politizélési osztályharc romatikàból fordul ellenünk, polgári kultúrát kultiváló pályatársai ellen.
Ami ebben az "irodalmi kikötőben" tűrhetetlen ezért küzdeni kell ellene.
Mint minden hamisítás ellen.
Álokoskodása önleleplező és a "saját farkába harap".
Hülyének nézve vitapartnerét.
Hülyének tetetve maga-magát is.
Nyilván sokkal intelligensebb, hogy ne tudná, jó munkavezetők (főnökök) nélkül nèlkül nincs - nem lehet - országos újjáèpítés ès semmilyen kőműves munka sem. Már irodai tervezők nèlkül se.
Egy rossz statikai számítás és az èpület, dicső proletárjait maga alá temetve, összeomlik. Vagy - apám szakmáját tekintve - agyonvág az áram.
Káros oszàlyharc romantikájàban Karaffa uGyula már a munkavezető főnökökben is dzsentriket lát.
AKIK NEM DOLGOZNAK CSAK JÁRKÁLNAK AZ ÉPÜLETEK KÖZÖTT ÉS IDŐNKÉNT A "SZÀJUKAT MOZGATJÁK".
DE A PISZKOS MUNKÁT A HŐS PROLETÁROK VÉGZIK.
A MUNKAVEZETŐK, A FÖNÖKÖK, SZERINTE NEM CSINÁLNAK SRMMIT. BEZZEG A VACSORA ASZTALNÁL ELŐRE ÜLNEK. (Lásd "vonatkázó" naplójegyzetét
Ez a legvisszataszítóbb sztàlini mentalitás valójában.
Csattanós válaszként én is mutatok egy prolit.
Íme, az alábbi kép öltönyös "dzsentrije", ahogyan àlparasztunk társadalmi tudatlanságtól elvakultan kategorizàlná.
Hiszen a proli az mindig munkaeszköz nélküli munkavállaló.
Származásától függetlenül.
Tizenöt éves apám így került Pestre a háború utàni újjáépítéshez. Bukott gimnazistaként. Amikor otthon már nem volt mit enni. Don kanyarból gyalog hazatérő apja belehalt abba hogy s feleségét a szovjet (talàn kirgiz) katonàk megerőszakoktàk (fekete volt a hajuk). Félárva apám nagyobb lànytestvére nővérkèpzőben, majd az orvosi egyetemen. Nagyanyja, anyja állás nélkül.
Beállítottàk beton mennyezetet vésni a villamos huzalok szàmára. Szétverte a kézfejét, mert a szemébe pattogó szilànktól hunyorogva tudott csak dolgozni. És amikor ezt kibírta, csak akkor kapott a munkavezetőtől függőleges fali vésést. Hogy már ne kelljen a létráról felfelé nézni.
És az első hónapban Pesten képes volt tepertőn meg zöld szilván élni, hogy elegáns ruhát vehessen magának és kis ajàndékot mindenkinek
amikor haza megy.
Hogy elhitesse az érte sggódókkal, hogy "most már minden jó lesz".
És 8 évvel késöbb az alábbi fotón VALÓBAN főnökként látjuk Bagdadban, gyárak villamosítási munkálatsknál.
Hogy csinàlta?
És mit érdemel az "ilyen bűnös", aki képes volt felemelkedni, milyen lepra-beszólást, milyen lekicsinylést a Dokk politizélési "álparsztjától" vagy vacsorspárt elvbaràtjától, akiben a Dokk "nosztalgó proliját" kritizàlom?
Tényleg több lenne ennél "böcsületes" kétkezi embernek maradni?
Ez nem költői, hanem írói kérdés.
Vagyis megváloszalandó.
| |
| 149. | [tulajdonos]: POLGÁRI KIFINOMULTSÁG | 2023-11-06 06:23 | A politizélésből űzött álnépi Dokk-parasztizmussal és közönséges Dokk-prolizmussal szemben csakis a polgári kultúrát állíthatod szembe.
Milyen különös: a polgári- kispolgári ízlés (lásd a francia festészet fafejű akademizmusát a formabontó impresszionistákkal és expresszionistákkal szemben) mindig is a művészet konzervatív kerékkötőjének számított.
A kommunizmus, vagyis egy egalista utópia társadalmi, de főleg gazdasági rémtettei után 34 évvel nálunk még mindig nem alakult ki - pontosabban nem állt vissza - a polgári társadalom.
Ugyanis VOLT.
Apám kivételes jólöltözöttségét, illetve erre való igényét, nem a fővárosból hozta. Ahová 15 éves korában felment falat vésni, villanyszerelő tanulóként, hanem még szülővárosából, Hajdúnánásról. Ahol édesanyjának nevelőapja (egy Pálóczi) valaha a város jólszituált építőmestere volt. Az összesen három akkori hajdúnánási személygépkocsiból kettő az övé volt. Sofőrrel. Mert maga sosem tanult meg vezetni.
Nézzétek meg Schild Tamás (egy kifinomult polgárember) cigány fotóit.
Lapozzatok fel Ripl-Rónai kaposvári polgár-szobákat ábrázoló festményeit!
Erről beszélek.
És ez van benne ezekben a twitter-poémáimban is.
--------------
19. ENGLISH POEM
When I was six, my father electrified factories in in Baghdad. And when the U.S. later bombed these, and people lost their livelihoods and began the migration, it hurt me in particular.
How strange: I open a family photo album - and I enter the World History.
19. ANGOL VERS
Amikor hat éves voltam, apám gyárakat villamosított Bagdadban. És amikor az Egyesült Államok később lebombázta ezeket, és az emberek elvesztették megélhetésüket, és elkezdték a migrációt, ez nekem különösen fájt.
Milyen furcsa: kinyitok egy családi fotóalbumot – és belépek a világtörténelembe.
73.
What about me? Why did the destructions of pre-1956
communism begin to hurt? Because it ruined my mother's family by nationalizing their shoe stores? Her foster father beat an communist agent, had to flee to Canada. My inherited table cries this when it creaks.
73.
Mi van velem? Miért kezdtek fájni az 1956 előtti kommunizmus pusztításai? Mert anyám családját tette tönkre azzal, hogy államosította a cipőboltjaikat? Nevelőapja megvert egy kommunista ügynököt, Kanadába kellett menekülnie. Az örökölt asztalom ezt panaszolja, ha csikorog.
| |
| 148. | [tulajdonos]: KORR | 2023-11-05 05:45 | | Az idei 56-os megemlékezés | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
