NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 07:21 Összes olvasás: 55285| 790. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 50. | 2024-03-27 08:34 | Az aljasságról és a segítségről
„Az emberi aljasság mértéke oly korlátlan, hőfoka oly égető, találékonysága oly eredeti és változatos, megnyilatkozási képletei oly meglepőek, hogy néha meghőkölünk s úgy érezzük, ez a legnagyobb emberi erő.” Ezt írja Márai Sándor ezen fejezetrész bekezdésében. Igaza volt, de mára talán nem ez a legnagyobb „emberi erő”.
Az aljasság manapság szinte egyértelmű emberi cselekedetté vált, olyannyira, hogy már sokszor észre sem vesszük, és sokszor nem is védekezünk ellene. Aljasnak lenni sokaknál alapállapot: másokat irigyelni, másokat elpusztítani, másokat megelőzni, másoknak megmondani, másokat ellehetetleníteni, másokat karaktergyilkolni mostanában szinte országos sporttá vált (Európát, a Világot nem említem, mert nem ismerem, bár ott is látunk bőven példát erre a híradókban).
De mi is az az aljasság? Aljas dolog valakiről azt mondani, hogy… amikor nem is. Azt feltételezni, hogy… pedig nem is. Ezt másoknak elmondani, pedig azokat nem is biztos, hogy érdekli. Aljasság véd és dacszövetségeket kötni valaki ellen csak azért, mert másképp gondolkodik valamiről. Aljasság kellő tudás nélkül beleszólni egy-egy komoly témába. És sorolhatnám még az aljasság egyszerű eseteit, bár mai napság inkább minősített eseteket tapasztal meg az, akit aljas módon akarnak lejáratni stb.
Márai idejében még (leírása szerint) működött egyfajta józanság. A környezet látta és felismerte, ha valaki ellen aljas támadások indultak, s „összezártak”, szolidaritottak az ilyen emberrel, ne érezze egyedül magát. Aztán jött egy világégés, ahol az emberi szolidaritást felülírta az, hogy ÉLNI KELL, és az egyes személy saját életének mentésével foglalkozott csupán. (Polcz Alain írja az Asszony a fronton című visszaemlékezésében, hogy amikor egy-egy nőt az oroszok kiemeltek közülük és elvitték, mindenki tudta, hogy hajnalig fogják erőszakolni, ötször, tízszer, ötvenszer. És senki sem szólt egy szót sem, hanem csak megkönnyebbülve sóhajtott, hogy nem őt vitték el aznap este.)
Ezen világégés után ismét évtizedekig hallgatott az emberi szolidaritás, mindenki saját boldogulásával volt elfoglalva, s az aljasság megélhetési forrás lett sokaknak: III/III-soknak, talpnyalóknak, a rendszer vallásos kiszolgálóinak. A túlélési ösztön működött az emberekben, és több mint 900 ezer tagja volt a pártnak, az egyetlen pártnak. Ám ez nem azt jelenti, hogy ezek mind aljasok voltak. De amikor nem lehet másképp tanítani mondjuk egy egyetemen, akkor el kell fogadni, hogy a diploma mellett egy piros párttagkönyv is kel mellé. Ba…tok meg!- mondhatja az ember, aki ebben a közegben él, és családja érdekében beáll a sorba. De nem lesz vallásos.
Mostanában az aljasság természetes. Hiszen generációk úgy szocializálódtak, hogy egyenlőségjelet tettek a párttagság és az aljasság közé, és azt látták, azok milyen jól élnek. Ők is megpróbálták.
Most szabadság van, rég kivetettük volna magunk közül az aljas embert, és rég felépíthettünk volna egy szolidáris hálót, szociális hálót, egy emberi hálót arra, hogy az aljasok elől (akik ellopják az emberek vagyonát, életlehetőségeit, életét, akik rabszolgaságba kényszerítik őket, akik egy szatyornyi élelmiszerért elvárják, hogy mélyszegénységben élők ezért rájuk szavazzak, azok az igazán aljasok) megmentsük azokat, akiket csak lehet. 33 évet vesztegettünk el az aljasság, a hataloméhség miatt, s 2024-ben erkölcsileg semmivel sem vagyunk jobbak, mint azelőtt.
Ma nem az aljasság a legerősebb „emberi erő”. Az aljas emberek szintet léptek ebben is, és mára a gyűlölet lett a legerősebb „emberi erő” ebben a jobb sorsra érdemes kicsi kis HAZÁBAN. De erről később.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
