NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 00:47 Összes olvasás: 55232785. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 46. | 2024-03-23 11:18 | Az orvosokról és az égtájakról
Világomban, a kis pici univerzumomban keveset találkoztam orvosokkal. Amikor igen, akkor is csak alkalmassági vizsgálatokon. Valahol mélyen az agyamban rettegtem az orvosoktól, s már ennyi is elég volt, hogy felmenjen a vérnyomásom. Így kellett 14 évesen vérnyomáscsökkentőt szednem (amit persze nem szedtem be, csak kiváltottuk). Az orvosokra, mint emberekre nem haragszom, sőt, nagyra tartom őket. Nem tudok komolyabb hivatást, foglalkozást, mint az orvosét, aki meglékeli a koponyát, és belenyúlkál az ember agyába. Vagy a szívébe. És miután „összerakta” az embert, az „működik” tovább. Nagyobb a hatalmuk, mint bármelyik politikusnak, bármelyik királynak. Mert azok ilyet nem tudnak. Hogy máshol milyen orvosok vannak, élnek, nem tudom. Hála Istennek, külföldön soha sem voltam még beteg, és nem karamboloztam. Feltételezem, minden orvos ugyanolyan, a betegségek mások. Néha egy-egy ember az egész világon szétterjeszt egy-egy félelmetes vírust, utóbb a covid vírus volt ilyen. És orvosok hada keresi a megoldást a gyógyításra, a mai modern technikákkal egymással összeköttetésben pillanatok alatt megoszthatnak diagnózisokat, laboreredményeket, videókonferenciát tartva megvitathatják a gyógymódot. Ennek is köszönhető, hogy „csak” annyian haltak bele a covid járványba, és nincsenek már lakosságot megfelező, megharmadoló nagy járványok. Ahol én jártam eddig „idegenben” (Spanyolország, Olaszország, Ausztria, Szlovákia, Csehország, Németország) szinte ugyanolyan életet élnek az emberek. És nem a kommunista internacionalizmus miatt, hanem mert a Világ összezsugorodott. Nagy tapasztalatom tehát nincs sem az orvosokról, sem az égtájak országairól.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|