NAPLÓK: törmelék Legutóbbi olvasó: 2025-11-03 19:30 Összes olvasás: 32907| 12. | [tulajdonos]: témazáró | 2017-02-19 21:48 | Lányom tanul a földrajz témazáróra. Ilyeneket hallok: Viktória tó, Kongó medence, Nílus ...aha, Afrika. Jövök-megyek.
-Vedd elő az atlaszt - mondom. - Legalább nézd meg, hol vannak!
A Murray folyót nem találja. Nézem a lapot: 1. Kongó medence, 2. Nyugat-ausztráliai fennsík 3. Gibraltári szoros ...
- Most végül is mit tanultok?
-Afrikát meg Ausztráliát - így a lányom.
-Azért logikusabb lett volna, ha először Afrika tájait írjátok le, aztán Ausztráliáét, nem vegyítve - mondom én még mindig gyanútlanul.
-De a témazáróban ilyen sorrendben lesznek! Andi néni lediktálta a válaszokat, azt kell megtanulni.
A válaszok nélkül. Ilyen random listákat. Csak arra kell ügyelni, h jól bevésödjön, h a Viktória tó a nagy E, a Szuezi-szoros meg a 3. feladat 4-es iteme.
Van lejjebb? És mégis miért, Andi néni?
| |
| 11. | [tulajdonos]: you are what u eat | 2017-02-04 18:04 | Azt tanítottam, hogy fordítsuk le a magyar ételek neveit angolra. Mivel a konyhánk más, mint az angolszász, ill amerikai nincs egy bizonyos helyes fordítás a legtöbb esetben, hanem a tendencia az, h nagyjából leírjuk a névvel mi van és hogyan elkészítve az ételben, illetve ha van vmi hasonló angol étel annak nevére ragasztunk vmi jelzőt.
Legalábbis eddig. Mert ilyenkor azért szörfölök egyet a neten, hogy beazonosítsam a kurrens tendenciákat. Két érdekes élményem is volt. Egyrészt találtam egy BuzzFeed posztot https://www.buzzfeed.com/anitabadejo/hungarian-foods-the-world-should-know?utm_term=.kr5wOoQMJ#.vtkm9WAXl, ahol Anita Bandejo new yorki újságíró pont az ellenkezőjét cselekedte: gondolom a couleur locele miatt, szó szerint lefordítgatta némely sajátos étkünk nevét, pl Bird's Milk (s nem floating islands), Chocolate snails (s nem chocolate rolls). Tipikusan jókat nevetnek az emberen a vizsgán, ha ezzel próbálkozik, úgyhogy abban maradtunk a tanítványaimmal, h ez ugyan helyes innentől kezdve, de jobb, ha nyelvvizsgán nem próbálkoznak vele, mert lehet, h a vizsgáztató még nem tudja.
A másik élményem még furább volt. A Kossuth kiflit próbáltam kideríteni, ami elvitt egy Bossy's Kitchen nevű blogra (Boszorkánykonyha, ha-ha), ahol nemcsak ez a süti, hanem még egy csomó gyerekkoromat idéző magyar kaja volt recepttel, háttérrel, príma angolsággal megírva. Duplán élveztem: egyrészt a hogyan fordítsuk le ezt meg azt izgatott, másrészt mivel a nő hitet tett az egyszerű, hagyományos eljárások mellett, tökre azonosulni tudtam vele, és nem csalás, nem ámítás még nagyanyám egyik süteményének régóta hiába keresett receptje is meglett.
Kíváncsiságból rákattintottam a bemutatkozásra. A főzőgéneket az anyai nagyanyámtól, a sütés szenvedélyét az apai nagyanyámtól örököltem, állt benne, meg egy kis családtörténet. Olvasom. A főzőgénes nagymama és férje is román. Nocsak, akkor csak felerészt magyar hát Gabriella. Olvasom tovább, a receptes nagymama sváb, ki is települt Németországba, a férje román. Mi van? Aztán meglátom, hogy Gabriella csak egy 'l'-lel írja a nevét. Nem magyar sehanyad részben.
Régóta tűnődöm azon, h étrendünkből kirajzolódik a történelmünk, ott van benne, kik is vagyunk valójában. Meg talán az is, h sokkal több közünk van egymáshoz, mint hinnénk.
http://www.thebossykitchen.com/kossuth-kifli-half-moon-cookies/ | |
| 10. | [tulajdonos]: nem tanít | 2017-01-31 19:44 | Most, h megpróbálom elhagyni a közoktatás süllyedő hajóját, ha megkérdezik állásinterjún, miért is, felköthetem a gatyaszárat, mi az, amit mondok, mert azt nem lehet, h minden héten 2 órás olyan értekezleten ülök, ami olyan, mintha a lelkem erőszakolnák, h félek a morális elzülléstől, h én tényleg mindent megtettem, h ne ez legyen, ami van, és hogy ami van, az vállalhatatlan és szörnyű.
Na de év végéig kibírom. A gyerekeket sajnálom, mert tanítani még ezen a nehezített pályán is a legjobb dolog, ami tanárként az emberrel megtörténhet. Az, h a munkánknak mekkora százalékát teszi újabban ki a tanítás, eltérő becslések vannak, de egymástól független 2 kolléganőm is kifakadt a napokban, hogy az már szinte a kisebbik része. Igazgatónk nagy kedvvel hasonlít bennünket a minimálbérből tengődő kizsigerelt Penny Marketes dolgozókhoz, hát őket használnám én is annak megvilágítására, mire is gondolok. Ha neki feladata mondjuk x áru kipakolása, y áru elpakolása, z számú dolog takarítása egységnyi idő alatt, vajon milyen hatékonysággal fogja ezt elvégezni, ha elvárják tőle, hogy tervezze meg a munkafolyamatot, rögzítse írásban 13 indikátor figyelembevételével, aztán a nap végén értékelje a saját tevékenységét, vesse a tervvel össze, írásban rögzítse, az eltérésekre készítsen fejlesztési tervet, statisztikát vezessen, mivel a tulajdonos jó ötletnek tartja bizonyos uniós pénzek zsebre vágását, külön könyvelje a zöld, a piros és a rózsaszín kupakkal ellátott termékek népszerűségét és selejtarányát, vállálja, hogy a rosszabbul teljesítő kupakok lemorzsolódással fenyegetettségét jelenti, rájuk egyéni fejlesztési terveket készít, azokat végrehajtja, beszámol eredményességéről, és akkor még munkaügyi ellenőrzést nem kapott, minősítő vizsgán nem esett át, nem indult egyetlen polcfelrakó versenyen sem a hitvány, sőt kumma plusz munkát nem képes felmutatni, nem levegőztette a légfrissítőket szabadidejében pölö.
Mindegy. Ma beszéltük du fél ötkor barátnőmmel, h basszus, olyan kurva jó, ha tanít az ember. Pénteken kiakadtam megint egy újabb adag szennytől, ami rám ömlött, aztán bementem Anettnek fejlesztő órát tartani, (ami órarenden túli óra) és a végén rohadt hálás voltam neki, mert lélekgyógyiító hatása volt.
Nem erről akartam írni, de innen másnak kell a gép. Majd máskor.
| |
| 9. | [tulajdonos]: ez-az | 2016-12-05 18:58 | A pedagógusok 'jobb kihasználtsága érdekében" emelték az óraszámokat. 1993-ban kezdtem. Emlékeim szerint akkor épp 20 volt a kötelező, avval a logikával, h minden órára számoltak plusz 1 óra felkészülést. Akkor se minimum óraszámban tanítottam - szinte soha - de megfelelő szervezéssel elérhető volt, h minden órámra tisztességesen felkészüljek. Szakkönyveket vettem, amiket elolvastam. Amikor bejött az internet - mivel nyelvtanár vagyok - feliratkoztam nemzetközi nyelvtanári fórumokra, kíváncsi voltam máshol mit hogy csinálnak. Utánamentem új tanítási módszereknek. Plusz programokat szerveztem. Soroljam?
A csúcson szakmailag 2008-ban voltam. El vannak rakva a határidőnaplóim, nemrégen csodálkoztam rá, h jé, 21 órám volt akkor hetente.
Most második éve 26. Emellett beoszthatnak eseti helyettesítésre a 26-on túl. A 26 és 32 óra közti sávban van számos egyéb, kötelező feladatom. Valamikor aludnom is kell. Egyszer kiszámoltam, 1 órára átlag 15 perc felkészülés jut. (Ezzel is jócskán túl vagyok a 40-en) Ezt hívják rutinból tanításnak. (Még lejjebb is fog menni, mert jön az Önértékelés).
Nem rólam van szó, az elvről. Az álságos jobb kihasználtság a gyakorlatban rutinból tanítást jelent. Egy olyan helyzetben, amikor minden megújuló erőre szükség lenne, h az ember valamicskét is sikeresen, vmit érően tanítson. Mert ezek a gyerekek már nagyon mások. Másképp megszólíthatók, ha. Másrészt hullafáradtak. Mindig van 7. órájuk. Sokszor 8. is. Szövegértési feladat, rá se akar nézni, ne is lásson betűt.
Óriási energiákat kéne befektetni, h motiválni tudjam. És be is akarom fektetni, csak rám dől a ház, az el nem végzett feladatok sora. Nem rólam van szó, mindenkiről. Mert a saját gyerekeim tanárain látom. Hogy mennek a dolgok. Gondolkodási idő kéne. Termékeny, szabad sáv. Érni, érlelni. Figyelni. Látni.
Utópia. :(
| |
| 8. | [tulajdonos]: barátok | 2016-11-27 17:55 | Ritának rossz kedve van, nem vesz részt az ökörködésben. Adri megfeddi:
"Már megint pukkadsz. Biztos szívesebben lennél a migránsokkal, mint velünk." | |
| 7. | [tulajdonos]: Iza | 2016-11-21 17:48 | Iza a 7. órában: Tanárnő, ezt, amit most tanulunk, mire lehet majd használni? Magyarázom, (rendhagyó igék múlt ideje), vmi olyan szinten alapvető, h inkább az döbbenet, h hogy magától hogy nem fogja fel. Nem is ez elgondolkodtató, inkább az, h neki a kérdés feltevése a lényeg, h elismerem-e: semmire, mert a válaszom tartalma elmegy a füle mellett. Ami rosszul esik, ahogy mondja utána, h 'bocsánat, h megkérdeztem, persze, mindennek van értelme', amiben ott, h jó hát, tudom én, h ez 1 ilyen játék, úgy teszünk, mintha lenne.
Ülök otthon, ebéd/vacsorázok, mikor megvilágosodik: ez a lány veszélyeztetett. Teljesen szabad prédája az olyan tuti válaszoknak, amiket a dílerek, vagy a stricik adnak. | |
| 6. | [tulajdonos]: tanári szoba | 2016-11-16 15:57 | Miért nem akarok tovább:
-mert senki nem véd meg
-mert a szakmai hírnevemen, ha csorba, akkor süllyesztő
-mert a sok egyéb feladattól nem érek oda órát tervezni
- a fent említettektől nem érek oda, h átgondoljam mi történt egy órán, kivel mi van, mire van szüksége, összegezve az egyéb feladatoktól nem érek oda, h a munkám lényegi részével foglalkozzam
- mert pl most itt van 15.46, most jöttem ki a mai utolsó órámról, de még itt vagyok az iskolában és nem adminisztráltam le az utolsó két órát, nem intéztem el 3 munkaközösségi feladatot és ma megint nem fogok hozzá, mert holnap van 5 órám, amire igenis fel fogok készülni, mert hétvégén megfogadtam, h leszarom a készülés prioritást fog élvezni akkor is, ha fegyelmit kapok. Van 3 adag dolgozat (1,5 óra javítás per pakk) és épp most közölte egy gyerek, h többet várt a nyelvvizsga felkészítő szakkörtől és igaza van, rutinból ment 3 hete, pedig a tanítás , bármilyen is, NEM MŰKÖDIK RUTINBÓL.
-tegnap OKTV-n ügyeltem este 7-ig, fél óra szabadfoglalkozás volt napközben, hetek óta nem jutottam el a postára befizetni egy számlát, mert mindig úgy végzek, h már bezárt
-mert szeretek tanítani, de elsüllyedek attól, h ROSSZUL TANÍTOK | |
| 5. | [tulajdonos]: bricks in the wall | 2016-11-14 18:56 | | Azért olyan rohadt kiábrándító, mikor az ember tanítványai önálló gondolatok helyett visszaböfögik a közmédiát. S jön be a kolléga, meséli: milyen érdekes, mindegyik csoportban PONT UGYANAZT MONDTÁK. Jaj. | |
| 4. | [tulajdonos]: farewell | 2016-04-29 13:12 | Tegnap szerenádok. Mindig meglepődöm, mikor szeretnek. Tényleg szíven ütő dolgok, kaptam törött lábbal, berekedten csakazértis angolul végigénekelt Metallicát, meg hogy 'sokat jelentett'. Tegnap különben kinn voltunk a játszótéren az utolsó órán, mert csütörtökönként mikor az érettségi feladatokat írták a nyitott ablakon át mindig tódult be a napfénnyel vegyes boldog zsivaj és egyértelmű volt a vágyakozás. Tegnap kegyelmi ajándékként abban az órában sütött a nap, úgyhogy kimentünk. Eredetileg vittem vicces társalgási (rögtönzős) feladatokat is, de úgy rávetették magukat a játékokra, hogy hagytam. Olyan természetesen, szépen zajlott az egész, volt aki megette a szendvicsét, beszélgettünk spontán egymáshoz verődve, aranylott a délelőtt, később hoztak ki a kazánházból tollast, meg egy pöttyös labdát. Mindenféle családi háttér keveredett, 'A labdát érzéssel kell ütni!' 'Azt nem mondtad, hogy milyen érzés, a harag is az.' Levente csak ült a padon, hetek óta rosszul van, 3 napja semmit nem evett. Vele beszélgettem angolul. Könnyebb. Azt hiszem, őt serettem a legjobban. 'What are your future plans?' 'I have no plans. My parents have plans for me.' És a vége 'I don't want to deal anything with people.' Fogalmam sincs, mit tehetnék érte. A legijesztőbb, hogy egy szikra önsajnálat nincs benne, olyan, mint aki beletörődött, hogy elpusztítja vmi.
(Minden tanítványomnak van nyelvvizsgája, fel vannak készülve az érettségire.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 3. | törmelék: viszont | Weinberger: örülök | 2016-03-19 21:37 | | Remélem, nem lesz csalódás, mert ezek nagyobbára a kósza gondolataim, morfondírozásaim lesznek. De örömmel látok minden gondolatot. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
