NAPLÓK: Szuszogó szavak Legutóbbi olvasó: 2019-02-16 19:16 Összes olvasás: 66625| 595. | [tulajdonos]: javítás | 2019-02-11 19:29 | S belegázolok most a jéghideg tóba,
(felettem hangosan ketyegő Nagyóra)
szétázott vágyaim hamisan valósak...
Intek hát végül az utolsó hajónak. | |
| 594. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-02-11 19:19 | Engedet
Állt még ott egy hajó... az is tova úszott.
Halkabb lett a móló, nem annyira zsúfolt.
Sirály-röppenések tördelték a csendet,
éjente hallgattam a dobbanást benned.
Itt maradtunk ketten a madarak között,
mellőlünk az élet hullámokban szökött.
Moha-ette kőtömb zöldell már a vízben,
hogy a szürkeségen némileg szépítsen.
.....
S belegázolok most a jéghideg tóba,
(felettem hangosan ketyegő Nagyóra)
szétázott vágyaim hamisan valósak...
Intenék egyet az utolsó hajónak.
(Sztancsik Éva L. - 2019. február) | |
| 593. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-01-30 20:01 | Rebbenések
Pillangó szárnyai rebbennek a széllel,
csapodár álmaim köröttem keringnek -
makrancos szellőlány ámulva tekintget...
biztosan nem számolt efféle veszéllyel.
.....
Agyamban lángvörös palettákon járva
lüktető vérerek dús partján ballagok -
rikoltva ropják benn huzatos dallamok,
száz pille táncol a szürkeállományba'.
Csitítni szeretném tüstént a mulatást:
"ébredni, ébredni, hess innen mindenki "
röpdöső képzelgés a csendem belengi
és virgonc káprázat utódból újat gyárt."
.....
Fogyóban az erőm, lobogóm a vészjel,
víziók szorongnak úgy, mint a heringek -
többségét hajnalfény nyalábok eszik meg
és sugárpihékben szóródhatnak széjjel.
(Sztancsik Éva L. - 2019. január, módosított változat) | |
| 592. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-01-21 18:42 | Melankólia
Mi lehet megoldás az összes bánatra,
s mitől múlhatna el a szellem keserve?
Gyógyír tán a végzet (bolondját járatja)
általa minden seb példásan hegedne.
Fekete tüllfátyolt szaggat a Múlt keze,
sötét képzet szőtte erősre, vastagra -
nehezen boldogul, már bontózik bele,
mérgében ollóval százfelé szabdalja.
Ború-foszlányokból falat húz a Jelen,
nem látszik, nem hallik, ami belül maradt -
s e szűkös kuckóba húzódni kénytelen
csodátlan "most"-ban az értelem tagad.
Mi lehet megoldás az összes bánatra,
s mitől múlhatna el a szellem keserve?
Gyógyír talán a vég (nem méltat válaszra)
általa minden seb pompásan hegedne.
(Sztancsik Éva L. - 2018. december) | |
| 591. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-01-13 11:59 | Doromboló
(Egy cicushoz)
Hideg a szél,
de te ne félj -
takarózz be,
itt egy tenyér.
(Szakad a hó,
jövök, hahó!
Kitartásod
szívfacsaró.)
Bújj ölembe,
száll az este -
lehull közénk
éj-köpenyke.
Doromboló
kis szőrcsomó -
szereteted
hűen folyó.
Hideg a szél,
de te ne félj -
írjad kottád...
zenélj, zenélj.
(Sztancsik Éva L. - 2019. január) | |
| 590. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-01-08 19:31 | Vénusz hintája
Hintázik az ágon az Esthajnalcsillag,
(Vajon mitől boldog ily fagyos reggelen?)
vakítón csillámos, angyalfényű silbak
vigyázza egünket felhőtlen, fesztelen.
Szemébe ha nézek, jaj, oly sokat látok...
eszembe juttatja a megtett utamat -
tükrében múltidőt nevetek és fájok,
gyatrán villannak fel kiégett sugarak.
Egy halvány parázsra rátelepszik lelkem,
(már nem éget, nem szúr, csak néha pislákol)
hamujában mélyen érzésgyermek rebben,
felnőni nem hagyott rejtelmem istápol.
Támaszom e semmi, gyámoltalan álom,
s kacsint felém Vénusz ág-bogas hintáján -
mellé kéne ülni, szállni csillag-szánon,
siklani valami ismeretlen pályán.
(Sztancsik Éva L. - 2018. december) | |
| 589. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-01-01 17:07 | Messzi-mami
Én vagyok a Messzi-mami,
kocsim röpít hozzád, ami:
suhan velem dombok között,
s látom az ősz... átöltözött.
Felvette a meleg ruhát,
fehér bundát, csudi-puhát,
jóllakottan gömbölyödött,
jégcsapokkal lámpán bökött.
Visszafelé (ahogy megyek)
már nincsenek hófellegek -
leolvadt a tél ködmöne...
figyelem: a tavasz jön-e.
Na, de nem ám, csalafinta,
szélvédőmön eső-minta -
szakad, zuhog, csörög, csattog,
(mondom én, hogy távol laktok.)
Míg megjárom oda-vissza,
felhőnyáj a vizet issza ...
később tejszín gyapjút hullajt,
arra a Nap sugárt zuttyant.
Szóval -
Én vagyok a Messzi-mami,
kocsim röpít hozzád, ami:
nagy segítség, nagyi-barát,
s... átfesti az idő haját.
(Sztancsik Éva L. - 2018. december) | |
| 588. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-12-21 19:35 | Egyszerű ebéd
Oly kevés már, amit ehetnék...
nyugalomból egy kis szeletkét -
csend is jöhet, sokan nem kérik,
én örömmel rágom több hétig.
Megértésből törhetnek bőven,
az érzelmek lassan szűnőben,
s ölelésből szintén nagyobbat...
azaz mégse, lelkem rászokhat.
Oly kevés már, amit szeretnék...
hogy az asztalt nehogy leszedjék -
maradjon ott minden, mit kértem,
várjanak rám bölcsen, kimérten,
hisz talán... még korai szednem...
ám legyenek csak szépen egyben,
mert ha szabad, ha majd ehetek...
nem árthatnak érett szeletek.
(A nyersebbet? Osztom veletek.)
/Sztancsik Éva L. - 2018. december/ | |
| 587. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-12-10 19:13 | Dorka dolga
Fújjuk el a napot, no, fújjuk el, Kincsem,
kopog kinn az este, keze a kilincsen -
aludni kéne már, álmos a takaró...
ásítozós csücske kicsinykét zavaró.
Kihűlt fürdővízben úszkálnak a kacsák,
(műanyag tollakkal csápoló társaság)
feledd őket mára, hadd száradjon csőrük,
holnap újból ringhat kedvedre bölcsőjük.
Amott, a sarokban brummogó kismaci,
veled szeretne ő nagyot bólintani -
siess érte, babám, vigyük az ágyadba,
így pihenhet együtt tappancs és lábacska.
Fújjuk el a napot, no, fújjuk el, Kincsem,
kopog kinn az este, keze a kilincsen -
nézd, én már alszom is...de te hova tartasz?
Érthetném, e világ... (neked) csoda-halmaz.
(Sztancsik Éva L. - 2018. december)
| |
| 586. | [tulajdonos]: javítás | 2018-11-24 23:26 | Évszakváltó
Falevél-köntösét összehúzza magán...
toronyiránt szalad, amit be is érhet -
cipője talpára rátapadt ökörnyál
lengedez utána, tudva: levitézlett.
.....
Altató-adagból duplán jut a Napnak...
így az elsápadva, felhőpriccsen szundít -
fel-felriad olykor, a szél nekifeszül, s
megrázza sugarát, ébredésre buzdít.
Náthásak a kertek, tüsszögnek a rétek,
minden hajnal fázik, az est keze dermedt -
ködös, nyirkos a táj, kolduló galambok...
a nyár termésének magja szerte pergett.
.....
Falevél-ködmönét ledobja ő végül...
fehér bundát varrat, mestere szabódik:
" ne siess, ne siess, remek szín a szürke,
sokan nem szeretik novembert, ha hózik."
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
