NAPLÓK: hozzá lehet szólni Legutóbbi olvasó: 2024-11-22 02:44 Összes olvasás: 15169Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 8. | Ö.N. E. : le csukott szemmel | 2021-11-30 11:14 | Nekem a következő képek jelentek meg a vers olvasása után. ( közben ) :)
A Nő egy sziklafalon áll.
Kezében sámándob.
Minden versszak után
négyszer üti meg.
( nem tudom miért )
A bőre fakó.
Fénypászmák vetődnek rá.
Ruhája, őszi színekben tarkállik. .
Többnyire rozsdaszínű.
Bogarak mászkálnak meztelen lábfején.
Meredten nézi, i a távolban lángoló erdőt.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7. | Gyurcsi: Próba | 2021-11-30 11:08 | | Kedves Csilla! Csak kipróbálom, hogy sikerült-e nyílttá tenni a naplót. Ha ez most látszani fog, akkor igen! :) | |
| 6. | [tulajdonos]: Nemezis | 2021-11-30 10:46 | Még egy közös napló, amihez hozzá lehet szólni. Nem tudom, hogy hogy kell nyitottá tenni, én nem látok ilyen gombot, de a napló jelszava megegyezik a napló nevével: hozzálehetszólni
Szeretnék hívni mindenkit, hogy itt is, mint a nagyítóban, szedjünk szét, értékeljünk egy-egy szöveget. A nagyító is jó hely, de egy kicsit lassan pörög és van pár szöveg, amin közben is megakadhat a szemünk. MIvel az oldal műhely lenne, akkor mondjuk ez a napló is egy lehetőség rá. (Senkit meg nem bántva, de mintha már nem lenne itt szokás mások hozzászólásait láthatóvá tenni )
Az első szöveg pedig, amit felteszek Kocsis Nórának a Nemezis c. szövege, ami szerintem több figyelmet érdemelne.
Néhány gondolat.
a szöveg végig feszes, ebben nem hibázott a szerző, szerintem ez jó jel:-)
vannak benne értékes képek, amiken kár lenne átlépni, kedvencem a "szembogarak katakombáiban"
Pilinszky jutott még eszembe ( lehet, hogy az évforduló miatt pörögnek rajta jobban a gondolataim) de az ő szikársága járt az eszembe és a prófétikus hangja, amikor a szöveget olvastam, azzal, hogy a szerző nem Pilinszky, és egy ilyen hang könnyen önmaga paródiájává válhat ma már.
Ehhez kapcsolódik, hogy vajon miért választott ilyen témát a szerző, ő ezt komolyan így látja, átélte,, vagy ez csak valami szokásos költői szerep, világvégi hangulatban világvége miatt kongatni a vészharangokat. Nem lenne-e érdemesebb ma már egy kicsit a saját dolgait, érzéseit, idehozni a szerzőnek, ha verselni akar.
De tulajdonképpen úgy is kérdezhetném, hogy vajon az olvasó hisz-e a szerzőnek, amikor egy ilyen szöveget olvas, ma 2021-ben
Lehet más verssel is idejönni, de jó lenne, ha pl. ehhez is hozzászólnátok, kialakulna itt vmi beszélgetés-szerű. Lássuk meg:-)
Csilla | |
| 5. | [tulajdonos]: Nemezis | 2021-11-21 17:51 | | Egész jó. Az "oszló szavaid átengedik" részt én kivenném. A vers végét épp egy árnyalatnyit teártrálisnak gondolom, a vers csendesebb befejezést kíván. Ha igaz. | |
| 4. | [tulajdonos]: VIRÁGÉNEK | 2021-11-21 17:38 | | A verset olvasva a Levél a hitveshez című versre gondolok, mint egy nagyon távoli rokonra, éppen úgy. A vers második feléből én biztosan húznék, a csattanón elgondolkodnék, de lehet, hogy hagynám. Szép. | |
| 3. | [tulajdonos]: méz és méreg (2) | 2021-11-21 17:30 | egész következetes a szöveg
ennél a két sornál (csontom húsom
mardossa tüzed) talán érdemes a tárgy ragját kitenni, merthogy az a csontom, a húsom és a tüzed végére is kerülhet ebben az olvasatban és az nem mindegy, hogy a csontom mardossa a tüzedet vagy a tüzed mardossa a csontomat
| |
| 2. | [tulajdonos]: dőkanyar, avagy mindörökké Deb | 2021-11-21 17:23 | gondolatban lerombolta a falakat
átnyúlt az úttest felett
s visszarakosgatta(honnan hová?) a hámlott ruhájú(?)
kertes házakat
a csapó két oldalát(?) a /kanyargós emlékeihez(?)/ igazította
s hagyta hogy a majd félévszázados
zörgő-zakatoló tuják(?) végigdöcögjenek
a város gyomrába(?) a rég felszedett síneken
még rápillantott a templomra
a főutcán átszállt az egyesre
és meg sem állt a kálvin-térig (hmm)
ahol a szél mintha a parasztkantáta
akkordjait sodorta volna felé
/hegedűtanára lakásából, (nem kell)/
gyermeki örömmel kanyarodott be
a péterfiára de a kapuhoz érve
az otthona helyén egy pláza állt (például)
(és nem: a pláza ormótlan tömbje
kavart hullámokat emlékfolyama tükrén?)
elsodorva a jegesember rekedt kiáltozását
a kenyérhéjat gyűjtő nénit a szomszédház pincéjéből
( itt, ha esetleg meg lennének korábban említve ezek a dolgok és emberek, vissza lehetne utalni rájuk, utána lehet bővíteni a felsorolást)
a tojásszén ropogását a vaskályhákból
a kéményseprők szénporos arcát
és elsodorta az utcabeli játszótársakat is
hát visszafordult és
csalódottan becsukta az ablakot (hol, akkor otthon volt?)
a kanyarbérház(? van ilyen? lehet, ha nincs erőltetett)
zajos és poros világából (? két független tény, nem fontos, lényegtelen)
az erkélyen pihenő galamb ijedten rebbent fel
és elszállt egyenesen a krematórium felé (? ezt nem is értem, hogy jön ez ide? az elveszett gyerekkor, egy hajdanvolt város és a krematórium idézte rettenet egyszintre hozása, mondjuk aránytalan)
| |
| 1. | [tulajdonos]: SOK NYOM szürrealista kispróza | 2021-11-21 17:12 | A könnyedség, ami jellemzi Sz. Zs. verseit, most oda. Nehézkesek a sorok. Az a plusz, aminek fel kellene derengenie, megtapad az eredeti szövegen. Vagyis, mintha nem lenne minek felderengeni. De anélkül mit érnek a szürrealista sorok? Összességében.
És az üdítő kivétel, pl., mert akad:
"Lencsealakban megsűrűsödik a máris" | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
