ajtózár-őrület

mint rég eldobott cigicsikk,
vagyok én olyan
elszáradt, korhadt tobozok
mutatják az utam

cigicsikkekre rálépnek szemét,
dühödt emberek
közben sorsom -makacs sorsom-
borús képembe nevet

-senkit sem lelnek
maguk mellett
e gyöngy szemek-

tiport macskák csak
a szanaszét-úton
belük szétfolyt rég,
messziről kiszúrom

bokrok meg mellettem,
s hűvös tavasz
kövek a poros út mentén
gyors-menésem hangtalan

hazaérve kulcsom
rakom kis lyukú záramba
ajtót nyitogató ember vagyok,
egy magányt rügyező fás tavaszban

-miben nincs többé remény,
s kettétört bánatom ölöm belé-

egy perec roppanása zavarja
meg most fülem
s könnyen rájövök:
már minden kis zajt meg akarok hallani,
hogy tereljem rólad átkozott figyelmem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-25 12:14:28
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-25 12:15:55