“A cápák ezekben a szűk esztendőkben is degeszre tömik a hasukat, miközben a legtöbb ember csak csalinak jó.” Stephen Gallagher nyomán
"Magyarországon a rendszerváltás idején sikernek számított, amikor a Forint konvertibilis lett, pedig a nemzetgazdaságunk minősége a maihoz képest maga volt a kánaán. Biztos, hogy ez ilyen áron kellett nekünk?" Bódis Krisztián -- Pénzvilág Magazin
Ha amit csinálok nem hasonlítható semmihez, akkor valami újat találtam ki. Ez, Istennek tetsző, mert növeli a teremtések gazdagságát, hisz az a cél. Legalábbis, a teremteni képes, szabad, szellemi lények körében. A tudás ékkövéről talán még nem hallottatok. Ami olyan szép, hogy elkápráztat minden lényt, de csapdába is ejt — — —
*
"Például az egyik terem sok olyan »lényt« mutat be, akik együtt vesznek részt egy összhangban együtt mozgatott tárgy létrehozásában. Az érzés nagyon kellemes. Ezután az egyik lény a többiek szándéka ellen dolgozik és az érzés kellemetlenné válik, az összhang megsemmisül. Így a többiek rávetik magukat az engedetlenre, visszaerőltetik rá az egyetértést és az érzés újra kellemes lesz. Ez tulajdonképpen egy olyan hamis elképzelésre hajlamosít téged, hogy bárkire, aki különbözik, rá kell ugrani és az egyetértés ráerőltetése érdekében rájuk kell kényszeríteni a gondolataidat."
Milyen butaságokat beszélt itt, ez a saját úszómedencéjébe fojtott francia, Pilot, valódi nevén Ken Ogger, a szabad zóna egyik legnagyobb alakja és a szcientológia reformációjáért küzdők egyik szóvivője.
Ezt írja a a SupesSzcio egyik fejezetében a Tudás Ékkövéről szóló részben. Például az egyik terem sok olyan "lényt" mutat be, akik együtt vesznek részt egy összhangban együtt mozgatott tárgy létrehozásában. Az érzés nagyon kellemes. Ezután az egyik lény a többiek szándéka ellen dolgozik és az érzés kellemetlenné válik, az összhang megsemmisül. Így a többiek rávetik magukat az engedetlenre, visszaerőltetik rá az egyetértést és az érzés újra kellemes lesz. Ez tulajdonképpen egy olyan hamis elképzelésre hajlamosít téged, hogy bárkire, aki különbözik, rá kell ugrani és az egyetértés ráerőltetése érdekében rájuk kell kényszeríteni a gondolataidat.
2.5. A Tudás Ékköve Ez az egyetlen olyan teremtés, amelyet kívülről kaptunk és ez volt az egyetlen kapcsolatunk az idősebb lényekkel.
Az időnyomnak rengeteg hamis kezdetét implantáltuk egymásba dühödt csapdaépítésünk során. Az időnyom sok tényleges kezdetét találjuk azokban az univerzumokban, amelyekkel kapcsolatba léptünk. Viszont igazából a Tudás Ékköve mindannyiunk tényleges első tapasztalata. A végső statikumtól elválasztódva mindannyiunk figyelme erre irányítódott rá és ez annyira csodálatos volt, hogy mindannyian vonzódtunk hozzá és mire valaki úgy érezhette volna, hogy kifelé kellene néznie azért, hogy valami más, külső dolgot találjon, már túl mélyre süllyedt ahhoz, hogy áthatoljon a késztetés hatására általa épített csapda falain.
A Tudás Ékkövének megtapasztalása nem visel nagy jeleket magán azt mondva, hogy ez az első tapasztalatunk vagy hogy az időnyom eleje vagy az idő kezdete. Valójában pont ellentétesen viselkedik. A magukat harsányan kezdeti eseménynek tartók a becsapás céljából teszik ezt és valójában soha nem ezek az első események. Ezentúl a Tudás Ékkövét nem tudod úgy megtalálni, hogy az első eseményt keresed, mert túl sokra teszik fel hamisan ezt a címkét. Viszont amikor megtalálod, akkor az összes többi "első" esemény későbbinek tűnik.
Egy másik félrevezető tényező az, hogy a Tudás Ékköve nagyon bonyolult. Elég valószínű, hogy ez a legbonyolultabb dolog, amellyel valaha kapcsolatba léptünk. Viszont a teremtéseink egyre egyszerűbbek lesznek, ahogy az időnyomon visszatekintünk, így az első eseménynek várakozásaink szerint elég egyszerűnek kell lennie. Viszont nem az, mert kívülről kaptuk.
A Tudás Ékköve egy 17 vagy több dimenziós tárgy. Gyémántszerű (rombuszos) szerkezete van, de hatalmas számú dimenzióba nyúlik ki és megszámlálhatatlan oldallapot tartalmaz. Rendkívül gyönyörű és érdekes. Az elképzelésével hatalmas gondjaink vannak, ugyanis az egyik kis csapdánk, amelyet egymáson használtunk az, hogy szándékosan gátoltuk azt a képességünket, hogy háromnál több dimenziót elképzeljünk vagy érzékeljünk.
De még mielőtt a sokdimenziós szerkezeteket elzártuk magunk elől, az Ékkő már akkor is túl bonyolult volt egy ártatlan új lénynek ahhoz, hogy az egészet egyszerre felfogja. Szándékosan készítették ilyenre, így egyszerűen nem voltunk képesek gyorsan megemészteni és utána más lények által készített érdekesebb teremtések után nézni.
Az Ékkő termekre volt osztva és ezeken a termeken sorban haladtunk át. Minden terem valami olyan dolgot magyarázott el, amely az új lények számára érdekes és hasznos volt, és a legtöbb adat helyes is volt. Csak nagyon finoman és alattomosan vezették be azokat a félrevezető információkat, amelyek miatt fogékonyak lettünk a viszályra és a csapdába esésre. Mivel semmilyen mód nem volt arra, hogy az Ékkövet ránk erőltessék, csak az igazi tudás és szépség csodás bemutatójával tudtak arra csábítani, hogy mindent elfogadjunk.
Az Ékkövet nem nyelvi úton tapasztaltuk meg. Abban az időben ilyennel még nem rendelkeztünk és ők biztosan nem tanítottak minket ilyen dologra, mivel a gondolatainkat túlzottan elfogulttá tette volna. Ehelyett az összes bemutatóhoz egyszerű tárgyakat használtak. Ezek egyszerű négyzetek, háromszögek, körök, stb. voltak, több dimenzióban. A matematikusok a háromdimenziós négyzetet kockának és a négydimenziósat hiperkockának hívják, de ennek a testnek a hét- és nyolcdimenziós megfelelőire nincs szavuk. Viszont egy nyolcdimenziós négyzet még mindig egy olyan egyszerű absztrakt tárgy, amely nem befolyásolja nagyon a saját teremtéseinket.
Az Ékkő termei élő testnek vagy embernek látszó dolgokat sem mutatnak. A lények közti kapcsolattal foglalkozó termekben ködfelhőket vagy fénypontokat használnak arra, hogy más lényeket ábrázoljanak.
A bemutatók általában nagyon egyszerűek. Például az egyik korábbi teremben azt mutatják be, hogy egy tárgyat hogyan kell érzékelni. Egy dologra egy szemmel tekintve megfelelő egy lapos, kétdimenziós nézethez, de az igazi három dimenziós érzékeléshez két szem a legjobb. Hasonló módon egy hétdimenziós kockát hat nézőpontból a legjobb szemlélni. Ezt nem elmondják, hanem inkább megmutatják neked. Egy előtted található tárgy homályos benyomásával kezdik. Ezután egyre több és több olyan pont kihelyezésére vesznek rá, amelyből a tárgyat szemlélheted. Amikor végül eljutsz a hat különböző nézőponthoz (amelyeknek nem szabad egy síkban lenniük), a tárgy hirtelen nagyon valóságos lesz és hirtelen kellemesen érzed magad. Ezután még több nézőpont kihelyezésére vesznek rá és a tárgy újra lapos és kellemetlen lesz. Így megtanulod azt, hogy hogyan hozd összhangba a használt nézőpontok számát a nézett tárgy dimenzióival.
A termek nagy része ilyen érdekes és hasznos dolgokat tartalmaz. Viszont néhányuk félrevezet és elárul. Például az egyik terem sok olyan "lényt" mutat be, akik együtt vesznek részt egy összhangban együtt mozgatott tárgy létrehozásában. Az érzés nagyon kellemes. Ezután az egyik lény a többiek szándéka ellen dolgozik és az érzés kellemetlenné válik, az összhang megsemmisül. Így a többiek rávetik magukat az engedetlenre, visszaerőltetik rá az egyetértést és az érzés újra kellemes lesz. Ez tulajdonképpen egy olyan hamis elképzelésre hajlamosít téged, hogy bárkire, aki különbözik, rá kell ugrani és az egyetértés ráerőltetése érdekében rájuk kell kényszeríteni a gondolataidat.
Amikorra az összes termet végigjártuk, arra a gondolatra jutottunk, hogy szükség van mások irányítására és csapdába ejtésére. Emellett azt a gondolatot is eljuttatták hozzánk, hogy most valamit magunktól kell létrehozni, mielőtt az idősebb lények teremtéseire jogunk lenne rátekinteni. De természetesen mielőtt ezzel végeztünk volna, már annyira mélyre ástuk és annyira csapdába ejtettük magunkat, hogy minden esélyünket elvesztettük arra, hogy kívülre elérjünk és elindultunk azon az úton, amelyen egyre bonyolultabb csapdába ejtettük magunkat.
2.6. A teremtés folyamata elkezdődik Egy bonyolult és érdekes univerzum teremtésének lelkes vágyával hagytuk el Tudás Ékkövét. Semmilyen szabály nem volt, csak az, hogy érdekesnek és bonyolultnak kell lennie. Még a használandó dimenziók száma sem volt megadva és ez volt az első viszálykodás forrása — — —
Nekem, mint felületes szemlélőnek, úgy tűnik, összekeveredik a hangulati skála a tudatossági skálával. De hangsúlyozom; felületes szemlélőnek. S másnál.
Egy ismerősöm meséli, gondoltam jó lesz példának. "Egy családnál dolgoztam,tiszta kupi vagyis ömlesztve voltak a játékok az egyik szobában, s ahogy hirtelen odanéztem, ott visszanézett egy szem a kupac közepéről, megijedve guvadtak a szemeim, félelmetes szem volt, mire rájöttem az egy tükör a játékok között."
Mivel nem látjuk át az egészet. Nem érthetjük meg miről van szó. Segítenek ebben a profin megtervezett hazugságok. Megijedünk a részletektől.
Most olvastam, hogy a sokat számítógépező gyerekeknél megfordul az észlelés sorrendje. Előbb a fát veszik észre, s csak utána az erdőt. Vajon mivel jár ez? S milyen következményei lesznek?
Azt tudom, hogy a félelem aberrálja a figyelmet. Szétszórttá teszi. Ezért is ártalmas a félelemkeltés. Támadás az épelméjűség ellen.
Tudod honnan tudom, hogy Isten áldása volt rajtunk? Hogy szemernyi bűntudatot sem éreztem. Nem tartoztam senkinek, nekem sem tartozott senki. Egyszerre, minden olyan könnyű lett. Minden olyan könnyű. S én felvétettem.
Ez tartott jó sokáig. Míg eszembe jutott, hogy féltékenynek kellene lennem. S úgy is lett.
Mert amíg az utamon tartom a lábam, a lépteim könnyűek. Mert szívem szerint valók. S míg érzem, mit akar a szív, nem tévedhetek el. De ha nem érzem, meg kell állnom.
Fontos helyzetekben álmokat kapok. Egy nagy disznó bejött a kertbe, nem volt kerítés, s én kijöttem a házból. Fenn, a gangon állva láttam, mint fürdi ki a virágok felét. Fölé magasodtam. FÖLÖTTE ÁLLTAM a szülői házból jöttem ki akkor is (ló nem volt alattam), aminek elfoglaltam az örökségét. Pontosabban elfogadtam. Közjegyző előtt. (Minden tévesztésnek, minden elírásnak jelentése van, freudi, tudom.) Másnap elfeleződtek a talentumaim. S azóta azokat tengetem félnótásan. A pedig a disznó behódolt előttem, meghunnyászkodott. Feltápászkodott és elment. Hátul, a kertek alján. Tudtam hibát követek el, ha megteszem amit kér. Ha hagyom magam rávenni olyanra, amit nem akarok megengedni a porcikáimnak. De szeretetből tettem, amit tettem. S hogy el ne veszítsem, Őt.
A legnagyobb hiba amit elkövethetsz, ha nem bízol a jószívedben, Isten szavát így nem hallhatod meg. Mert bezárod előtte a füleid, önmagadra hallgatsz. Az eszedre. Hamis útra tévedsz. Elbizonytalamodsz. Ide-oda szegődsz. Mint a kóbor eb. Míg be nem fog a sintér.
Így jártam én is. De valamiért itt maradtam, s írom ezt. S most újra várom, keresem a szót. A hangot már megtaláltam.
Az nem lehet, hogy a Sátán játszott velem Istent. Azért történt minden félig másnap. Magam vagyok a felelős.
Régóta sejtem, rosszat, jót, nem mindegy miért teszünk. Egy biztos. Vissza találtam oda, ahonnan elindultam. S a tarisznyámban magammal hoztam, a könnyet, a sót, s nyelvemen a szót.
Először annyira megtetszett. De aztán tovább gondoltam.
S ez lett belőle.
Mást mondanának erről a nő barát férfiak. Akik a nők céljai mellett kötelezték el magukat. S gondolom megélnek belőle. Vagyis profik. Mezey Katalin is profi. De arról nem ejt szót, hogy a nőknek mi a szerepe abban, hogy megcsalják, vagy nem választják őket. Pontosabban, ha nem őket választják.
De, az igazi szeretet előtt minden férfi meghajlik. Szerintem. Ez az én vesszőparipám, amin tények sem tudnának változtatni.
Igazából mind a két nőtípust választotta ugyanaz a férfi. Egymás után, és egymás mellett is. Én úgy tudom. A szeretővel kötött házasságok hamar véget szoktak érni. Ez ugyan a Jókai regényből nem derül ki, ha jól felejtettem el. Kár hogy nincs folytatása! Én azt is kötelezővé tenném. :-)
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.