Egymondatokban egy vers hátteréről
Meg kell tanulnom kibírni, tévedésben hagyni az olvasót, velem és a műveimmel kapcsolatban,
hiszen, nem én vagyok az egyetlen tévedése.
A titok mindig vonzóbb,
sokan szeretünek cigifüstbe, borgőzbe burkolózni, én nem ilyen vagyok.
"Ettünk fa lombot, eperfa lombot,
ettünk mi már mindenféle jót."
Nem vagyok hülye, hogy olyat kívánjak, ami nincs, vagy elérhetetlen,
csak gyermekkori, beteljesíthetetlennek tünő álmom volt; szeretném gyalog bejárni a Földet, természetesen, pénz nélkül.
A Kiáltó szó Attilája szelte át Európát, és jutott el motorral Erdélyből Észak-Afrikába, Indiába,
beutazta vele a félvilágot.
Piros Ducati sportmotorja a vejemnek van,
itt áll a garázsban, de azt nem mondhatom meg hol a garázs, ennyit sem mondhattam volna.
A gravírodott metszett pohár nem humornak lett szánva, természetesen, hanem a jólétet jelképezi, mint ahogy nem vagyok sem rasszista, sem soviniszta,
ezek cimkék, megbélyegzések,
Vezsenyi Ildikó vagyok./F.A./
Tanulom, hogy a szerző ne azonoítsa magát a verssel egyáltalán, az olvasóval azonos, - most tudtam meg - vagy, valami ilyesmi,
továbbá, egy nem létezőt nem lehet megölni sem. Mekkora megkönnyebbülés!
Kifejezetten kedveltem mindig a szinesbőrűeket, a más nemzetből származókat,
a gyermekkorom meséi óta, ahol a saját világukban ismerhettem meg őket.
Ma már nem csak a gyerekek járnak iskolába.
Nem fejeződik be a szervezett oktatási formákban való tanulás, mint régen a hat elemivel, a nyolc osztállyal, az érettségivel, a diplomával.
Ha egy közérthető nyelven írt verset ennyire félre lehet érteni, magyarázni, vajon mi lehet a helyzet a nem ennyire nyilvánvalókkal.
Aki "érti" az sem érti.
Nem is kell mindent érteni.
Lásd F.T. utalása B.T. naplóbejegyzésére, a magas költészet rejtelmeiről, amihez pipiskedni kell, annyira magasra tették, hogy ne érd el, én a kehely vagyok, nem a bor, rám ez nem vonatkozik.
Egy mondat és kezdj el írni,
a mondat Kertész Imrétől származik,
az iskolában prózát kellett vele kezdeni.
Hogy szabadvers lett belőle, hát
Istenem!
A kezembe került, hát elhajítottam.
Szeretek szabadverseket írni,
ez az én műfajom, meg a napló írás.
A gyikos düh, akkor nem emberi,
vagy, emberi?
Aki merte már érezni, kimondani, az tudja.
Felnőtteknek szabad, gyerekeknek nem.
De attól még létezik a gyermegben is.
Ha nem konffontálunk vele később baj lesz.
Most értettem meg, mi tarthat számot az utókor érdeklődésére.
Persze, csak ha nem rejtik el előle.
A mélyen emberi tartalom.
A megfelelő, hordozó rakétáról, a formáról most nem beszélek. Minél mélyebbre ásol, annál biztosabban ütközöl abba ami közös, s felmutathatod.
A szép, az nekem annyira evidens,
hogy említésre sem méltó.
Nem hogy, gyurmázzak vele.
Ha miden szép lenne, semmi sem lenne szép.
Én a csúnyával emelem ki a szépet.
Kontrasztott teremtek.
|
