NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója
Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 12:43 Összes olvasás: 45089| 393. | [tulajdonos]: Haldokló madár éneke | [tulajdonos]: De, előbb, hadd válaszoljak | 2021-05-31 14:32 |
Egyet feltettem az új versek közé, pedig nem volt egészen új.
de már egy súly leszakadt rólam.
Az átkokról: Egy tiszta embernek nem lehet ártani.
*
Te hogyan képzeled el a halálodat?
A halálban nincs semmi titok.
Születésünknél fogva gyakoroljuk.
A fájdalomtól,
a vele járó testi szenvedéstől félek.
És azt hiszem, azonnal fogom tudni:
Ez már az!
Nem lesz időm félni,
mert minden pillanatomat leköti majd
a haldoklás maga.
Azt nem lehet immel-ámmal csinálni,
mint a többi nem szeretem dolgot.
Semmi esetre sem szeretném,
ha megváltás lenne.
Kényszerkilakoltatásnak képzelem el.
Dulakodásnak.
A végsőkig valónak.
Mikor a lélek nem tudja,
neki nem lehet vége,
nem halandó,
s mégis élni akar,
mint test,
mert nem tudja
hogy Ő, Maga.
Nem a teste.
Nem tudja, hogy mást se tud,
mint élni.
Mert a lélek élet,
és az élet
soha nem hal meg.
De néha ,
nem bírja elengedni a testet.
Ekkor a test kilöki magából.
Ezt hívják kényszer-exteriorizációnak.
Tudom.
Mert van sima is.
Te, hogyan képzeled el a halálodat?
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
