NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-08-05 14:02 Összes olvasás: 111403| 64. | [tulajdonos]: zarándokút előtt | 2018-07-06 11:02 | | Valaha a zarándokútra indulók megírták a végrendeletüket, elbúcsúztak a családtagjaiktól, és így indultak neki az útnak. Én egyelőre csak társasági szerződést módosítok a húgom kedvéért. Költői hangulat leng körül bennünket. A húgom irodavezető egy ügyvédi irodában, az én bétémben kültag. Türelmesen kérdezget, olyan lágy hangon, amit nem is ismertem tőle, biztosan az ügyfelein kísérletezte ki; minden apró részlet érdekli, amit én el se olvasnék, egyetlen kérdésére sem tudok válaszolni. Majd az ügyvéd, majd a könyvelő. Szavak ütik meg a fülemet, rájuk csodálkozom. Hétfőre összehívtunk egy taggyűlést, ott leszünk mind a ketten, hogy határozatképesek legyünk. | |
| 63. | [tulajdonos]: ó, az az énekes | 2018-07-06 09:01 | "... és mi azt hittük, hogy ami nincsen meg magyarul,
megírták helyettünk angolul." (Bereményi Géza)
És most azt hiszem én is. Jónak tartom Somlyó György fordításait, de Pablo Neruda Walking around-ját valamiért (hangulatában) jobban visszaadja az angol változat, mint a magyar, pedig szó szerint a Somlyóé pontosabb. Vagy csak abba a hibába esem, amiről Cseh Tamásék dalszövege szól? Ez a rész is pl.:
Hay pájaros de color de azufre y horribles intestinos
colgando de las puertas de las casas que odio,
hay dentaduras olvidadas en una cafetera,
hay espejos
que debieran haber llorado de vergüenza y espanto,
hay paraguas en todas partes, y venenos, y ombligos.
Yo paseo con calma, con ojos, con zapatos,
con furia, con olvido,
paso, cruzo oficinas y tiendas de ortopedia,
y patios donde hay ropas colgadas de un alambre:
calzoncillos, toallas y camisas que lloran
lentas lágrimas sucias.
Vannak kénsárga madarak és iszonyatos zsigerek,
gyűlöletes házak kapuira kiakasztva,
kávéházi asztalokon ottfeledt fogsorok,
tükrök,
amiknek sírniuk kellene a szégyentől és rémülettől,
és mindenütt esernyők és mérgek és köldökök.
Én csak megyek nyugodtan, szememmel és cipőmmel,
dühvel és feledéssel,
hivatalokba járok, ortopéd-üzletekbe,
és udvarokba, hol a dróton ruha szárad:
alsónadrágok, ingek, törülközők zokognak
lassú, szennyes sírással.
There are sulphur-colored birds, and hideous intestines
hanging over the doors of houses that I hate,
and there are false teeth forgotten in a coffeepot,
there are mirrors
that ought to have wept from shame and terror,
there are umbrellas everywhere, and venoms, and umbilical cords.
I stroll along serenely, with my eyes, my shoes,
my rage, forgetting everything,
I walk by, going through office buildings and orthopedic shops,
and courtyards with washing hanging from the line:
underwear, towels and shirts from which slow
dirty tears are falling.
A "tears are falling" a végén bőven sok. A "zokognak lassú, szennyes sírással" -- elég suta. Az eredeti is hatásvadász, persze. Na mindegy. Mindez csak azért, mert Zoárd eszembe juttatta.
| |
| 62. | [tulajdonos]: még egyszer | 2018-07-05 23:44 | Az előző rész tartalmából: Majánál aludtam, amíg ő megfőzte az ebédet, én borsót szedtem, próbáltam összebarátkozni egy rigóval, de az csak éhes volt, közben elkészült az ebéd, evés közben könyvekről, filmekről, pasikról beszélgetünk, így került szóba a Westworld.
-- Maja kedvéért bezzeg hajlandó vagy megnézni -- dohogott itthon a nagyobbik fiam, -- én meg hiába mondom már hónapok óta, hogy ne azt a sok szart [ezt aláhúzta a helyesírás-ellenőrző, pedig jól írtam le minden betűt, nem maradt ki semmi] nézzétek Apával, ami a tévében megy, oda se bagóztatok rám, pedig itt van lementve az egész sorozat.
-- Nem nézünk szart – feleltem, -- nem is szoktunk tévét nézni.
Na, jó, néha igen. Legutóbb például az Esőember-t néztük meg kb. hatodjára, az minden, csak nem szar [ezt már nem húzta alá a helyesírás-ellenőrző, úgy látszik, csak hozzá kell szoktatni a csúnya szavakhoz, hogy nem pofázzon bele az alkotói folyamatba]. Szeretem jó sokszor megnézni a filmeket, így mindig felfedezek bennük valami újat; a „Schindler listájá”-ban például csak a sokadik alkalommal vettem észre a film -- mások szerint legjellegzetesebb -- motívumának, a piros kabátnak az ismétlődését; lehet, hogy észrevettem én is, de mindig elfelejtettem, a sokadik megnézés után már nem fogom.
Végignéztem az egész első évadot. „A történet Westworldben, egy fiktív világban játszódik, egy technológiailag fejlett, vadnyugati vidámparkban, amelyet androidok laknak. A Westworld a szórakoztatás legfelsőbb szintjét kínálja a jól fizető vendégeknek, akik kedvük szerint, következmények nélkül cselekedhetnek bármit a park teljes területén anélkül, hogy a látszatra normális emberi életet élő androidok közbeszólnának.” (Wikipédia) Ezt megírhattam volna én is, kicsit másként, saját szájam íze szerint, de minek pazaroljam a tintát arra, ami már készen áll, mint egy gondosan aládúcolt, büszke őrtorony, és csak azt várja, hogy befogadják. Azt hallottam valahol, hogy a vendégszövegek ideje lejárt. Nem tudom, én szeretem a vendégeket a szövegben is. Kopogtatniuk sem kell, beengedem őket, mint ezt is: “Itt a határmezsgyén hullanak a levelek. Bár a szomszédaim mind barbárok, és te, te ezer mérföldekre jársz, asztalomon mégis mindig két csésze áll.”
Folyt. köv.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 61. | Vajdics Anikó: narrador incompetente | Duma György: Walking around | 2018-07-05 19:39 | "A rainman-t én is láttam nemrég, talán ugyanakkor, épp focivb meccs volt, de ha az embert meglátogatja pici lánya, nem ültetheti ilyesmi elé, a kattintgatás pedig pont ezt a remek filmet dobta elénk, és ki tudja hanyadjára is megnéztük. De, valóban, ugyanígy vagyok a Schindler listával is. Meg a Forrest Gumppal. Meg a Keresztapával. Meg a Tanúval. Meg a ...
A Westworld, noha érdemes a megnézésre, messze nem a fentiek kategóriája.
A kínai idézetről pedig, illetve a gondolatiságáról a Kopogtatás nélkül ugrik be."
Kedves György!
A fenti bejegyzése gondolom, az "android2" című bejegyzésemre született. Az nem levél, nem is vártam rá választ, de köszönöm a figyelmet. Nyilvános naplót írok, a saját nevemen, ne csodálkozzam, ha olvasóm akad, aki velem azonosítja az inkompetens narrátort.
Tisztelettel fogadom a bejegyzéseit, mert a saját bőrét viszi a vásárra, nem heteronímek nevében nyilatkozik. Nem mintha bajom lenne a heteronímekkel. (Lásd Fernando Pessoát, kedvenc költőmet.)
A.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 60. | Duma György: Walking around | [tulajdonos]: Neruda Walking around | 2018-07-05 18:29 | Érdekes szöveg, bár nem ütött szíven.
Meg nem ijedtem, próbálom előhívni, de életem utóbbi felében biztos nem jártam fodrásznál. :-)
A rainman-t én is láttam nemrég, talán ugyanakkor, épp focivb meccs volt, de ha az embert meglátogatja pici lánya, nem ültetheti ilyesmi elé, a kattintgatás pedig pont ezt a remek filmet dobta elénk, és ki tudja hanyadjára is megnéztük. De, valóban, ugyanígy vagyok a Schindler listával is. Meg a Forrest Gumppal. Meg a Keresztapával. Meg a Tanúval. Meg a ...
A Westworld, noha érdemes a megnézésre, messze nem a fentiek kategóriája.
A kínai idézetről pedig, illetve a gondolatiságáról a Kopogtatás nélkül ugrik be. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 59. | Vajdics Anikó: picike simítás | 2018-07-05 17:56 | Az előző rész tartalmából: Majánál aludtam Szigetmonostoron, amíg ő megfőzte az ebédet, én borsót szedtem, megpróbáltam összebarátkozni egy rigóval, de az csak éhes volt, közben elkészült az ebéd, evés közben könyvekről, filmekről, pasikról beszélgetünk, így került szóba a Westworld.
-- Maja kedvéért bezzeg hajlandó vagy megnézni -- dohogott itthon a nagyobbik fiam, -- én meg hiába mondom már hónapok óta, hogy ne azt a sok szart [ezt aláhúzta a helyesírás-ellenőrző!] nézzétek Apával, ami a tévében megy, nem hallgattatok rám, pedig itt van lementve az egész.
-- Nem nézünk szart -- feleltem, -- nem is szoktunk tévét nézni, na, jó, néha igen.
Legutóbb az Esőember-t néztük meg kb. hatodjára, az minden, csak nem szar [ezt már nem húzta alá a helyesírás-ellenőrző, úgy látszik, csak hozzá kell szoktatni a csúnya szavakhoz, és nem szól többé közbe]. Szeretem sokszor megnézni a filmeket, mindig felfedezek bennük valami újat; a „Schindler listájá”-ban például csak a sokadik alkalommal vettem észre a film (mások szerint legjellegzetesebb) motívumának, a piros kabátnak az ismétlődését; lehet, hogy észrevettem én is, de mindig elfelejtettem, a sokadik megnézés után már nem fogom.
Végignéztem az egész első évadot. „A történet Westworldben, egy fiktív világban játszódik, egy technológiailag fejlett, vadnyugati vidámparkban, amelyet androidok laknak. A Westworld a szórakoztatás legfelsőbb szintjét kínálja a jól fizető vendégeknek, akik kedvük szerint, következmények nélkül cselekedhetnek bármit a park teljes területén anélkül, hogy a látszatra normális emberi életet élő androidok közbeszólnának.” (Wikipédia) Ezt megírhattam volna én is, kicsit másként, saját szájam íze szerint, de minek pazaroljam a „tintát” arra, ami már készen áll, mint egy magasra épített világítótorony (fárosz), és csak azt várja, hogy befogadják. Azt hallottam valahol, hogy a vendégszövegek ideje lejárt. Nem tudom, én szeretem a vendégeket a szövegben is. “Itt a határmezsgyén hullanak a levelek. Bár szomszédaim mind barbárok, és te, te ezer mérföldekre jársz, asztalomon mégis mindig két csésze áll.”
Folyt. köv.
| |
| 58. | [tulajdonos]: android2 | 2018-07-05 17:45 | Az előző rész tartalmából: Majánál aludtam Szigetmonostoron, amíg Maja megfőzte az ebédet, én borsót szedtem, megpróbáltam összebarátkozni egy rigóval, de az csak éhes volt, közben elkészült az ebéd, evés közben könyvekről, filmekről, pasikról beszélgetünk, így került szóba a Westworld.
-- Maja kedvéért bezzeg hajlandó vagy megnézni -- dohogott itthon a nagyobbik fiam, -- én meg hiába mondom már hónapok óta, hogy ne azt a sok szart [ezt aláhúzta a helyesírás-ellenőrző!] nézzétek Apával, ami a tévében megy, nem hallgattatok rám, pedig itt van lementve az egész.
-- Nem nézünk szart – feleltem, -- nem is szoktunk tévét nézni, na, jó, néha igen.
Legutóbb az Esőember-t néztük meg kb. hatodjára, az minden, csak nem szar [ezt már nem húzta alá a helyesírás-ellenőrző, úgy látszik, csak hozzá kell szoktatni a csúnya szavakhoz, és nem szól többé közbe]. Szeretem sokszor megnézni a filmeket, mindig felfedezek bennük valami újat; a „Schindler listájá”-ban például csak a sokadik alkalommal vettem észre a film (mások szerint legjellegzetesebb) motívumának, a piros kabátnak az ismétlődését; lehet, hogy észrevettem én is, de mindig elfelejtettem, a sokadik megnézés után már nem fogom.
Végignéztem az egész első évadot. „A történet Westworldben, egy fiktív világban játszódik, egy technológiailag fejlett, vadnyugati vidámparkban, amelyet androidok laknak. A Westworld a szórakoztatás legfelsőbb szintjét kínálja a jól fizető vendégeknek, akik kedvük szerint, következmények nélkül cselekedhetnek bármit a park teljes területén anélkül, hogy a látszatra normális emberi életet élő androidok közbeszólnának.” (Wikipédia) Ezt megírhattam volna én is, kicsit másként, saját szájam íze szerint, de minek pazaroljam a „tintát” arra, ami már készen áll, és csak azt várja, hogy befogadják valahova. Azt hallottam valahol, hogy a vendégszövegek ideje lejárt. Nem tudom, én szeretem a vendégeket a szövegben is. “Itt, a határmezsgyén, hullanak a levelek. Bár szomszédaim mind barbárok, és te, te ezer mérföldekre jársz, asztalomon mégis mindig két csésze áll.”
Folyt. köv.
| |
| 57. | [tulajdonos]: Neruda Walking around | 2018-07-05 17:16 | Itt van angolul, hogy ne kelljen mindig a lánya segítségét kérnie:
https://www.poets.org/poetsorg/poem/walking-around
A kedvenc részem, jaj, de szép, le kellene mégis ordítani, ha más még nem tette meg:
Still it would be marvelous
to terrify a law clerk with a cut lily,
or kill a nun with a blow on the ear.
It would be great
to go through the streets with a green knife
letting out yells until I died of the cold.
Hát, nem gyönyörű? "Folytonosan leselkedik ránk a szépség." (De még egyszer kérem, ne ijedjen meg!)
A. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 56. | Vajdics Anikó: Walking around | Duma György: Gracias | 2018-07-05 17:06 | Nincs, kedves György, sajnálom. de sokan fordítottak Pablo Nerudát, talán megvan másnak.
Én egyetlen Neruda-verset akartam egyszer lefordítani, azt, amelyikben ez a sor van: "El olor de las peluquerías me hace llorar a gritos". Nem fordítottam le, de ez a sor sokszor eszembe jut. De ne ijedjen meg, mostanában csak egyszer, úgy egy hónapja.
Saludos: A.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 55. | Duma György: Gracias | Vajdics Anikó: gracias | 2018-07-05 16:14 | Kedves Anikó, mivel nem sikerült magyar fordítására lelnem, és a saját spanyoltudásom az "I no habla espanol" szintjén áll, ismét lányomtól kértem segítséget, és az ő nyersfordítását imitt-amott átformálva született ez a fordítás. Annyit azért hozzáfűzött, hogy Nerudát fordítani nem a vágyai netovábbja, és a mondandó sem volt mindig kristálytiszta számára.
Remélem, nagy bakit nem vétettem az értelmezés során.
Ha netán (!?) Anikónak lenne a fiók mélyén egy (saját) fordítása, szívesen megismerném/nk.
Visszatérés
Vad hegyláncok,
gránit ég,
idegenek, ez,
ez az én hazám,
itt születtem, s itt élnek az álmaim.
A hajó azúron siklik,
végtelen azúron,
s a part-él a leghosszabb magányos
vonal a világon,
vonul és vonul a fehér homok,
égre törnek, alábucskáznak a kopár hegyek,
és a tenger mellett csak a magányos föld
alszik rozsdabarna békében, tetszhalottként.
Amikor eltűnt a növényzet,
és az édes zöld elhagyta ezeket a földeket,
a nap perzselte magasából,
kövek sója égette.
Azóta felszínre törtek
ősi csillagásványok,
a föld csontjai hevernek ott,
és a csönd tömör, mint a kő.
Bocsássatok meg idegenek,
bocsássátok meg magányunk
semmihez sem mérhető voltát,
ez sugárzik belőlünk.
Mégis,
itt gyökereznek álmaim,
ez a kemény fény az, amit szeretünk,
és ki tudja, hogyan, kimért büszkeséggel,
mint az éjszaka ásványaiban,
él a dicsőség ebben az elnyúló fövenyben.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
