| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |

| Új maradandokkok |  |

| Prózák |  |

| FRISS FÓRUMOK |  |

| FRISS NAPLÓK |  |

| VERSKERESő |  |

| SZERZőKERESő |  |

| FÓRUMKERESő |  |

|
Jusztin-Horváth Dorottya
Későhajnal
Hajnal volt.
Mi részegen vitáztunk
mandulavágású
lyukakból lestem
a fénypöttyök takarta
szavakat
kettőnk száján
szóltál
és a felhők feléledtek
a madarakéval gyorsult a hangod
átcsillogott
egy árok felett
a tűző napfény
felégetett
pár másodperc késéssel
mindent
nem is voltam már ott
csak egy bábut hagytam
homokszemcsés
testem-forma bábut
elég, hogy véletlen
ráboruljanak
a csersavas
reggeli feketék
nem mostam el
és te
nem melengetted meg
csak vártunk
a hajnali felhők
megfakadtak
duzzadó szememből
asztal alá bújt
a tekintetem
tagadtam, mint
részeit a bábnak
amik az én
karommal mozogtak
vállamon a vállad
fej fej mellett
fagyos fájás
lüktetett ujjaimban
iszaplepte
kölcsön-izmaimmal
az is lehet,
beléd kapaszkodtam
mit tehetnénk.
azóta sem szólunk.
a hangtalanságra
már évek rakódtak.
a felhők közt
a távolság egyforma
zsibbad még az állam.
Azóta is virrad.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-07-26 16:09:58 Utolsó módosítás ideje: 2026-07-26 16:09:58
|
|
|
|